Re: Kilátópont Martigny-re

by **Elisabeth Leclair** Szer. Jún. 03, 2009 9:42 pm

*Némán, mozdulatlanul figyeli Alev ügyködését, ártalmatlannak tűnik. Sokkal inkább az a kíváncsi, türelmetlen, kelekótya farkas, akivel kergetőzött. Csak most kicsit nagyobb...
Közben Anton is felbukkan, ezért Effy közelebb megy az Alev-Jean pároshoz, közben pedig antont figyeli. Úgy tűnik nem akar elhamarkodott döntést tenni, marad ott ahol van és jól is teszi. Effy leül a páros mellé és érdeklődve járatja tekintetét a farkas és az alélt fiú közt, persze a folyamatos készenlét most sem törik meg. Ha Anton megiramodna feléjük az biztos, hogy Effy gyorsabb lesz. Most pedig várunk.*

by **Alev Beckett** Szer. Jún. 03, 2009 10:13 pm

Most mitévő legyen? Patthelyzet. Felszegi hirtelen a fejét, Antonra néz. Ne. Neee! Egy ilyen selyemfiútól rohant el?! Degáz. Valaki csináljon egy csoportos emléktörlést! Iktassuk ki az egészet a téridőkontinúmból..! Sóhajt egyet. Pedig úgy érdekli, hogy mi van ezzel a párossal, de a másik furcsa erőket birtokol, nem akaródzik valami ismeretlennek, és talán nála erősebbnek nekimenni. Nem mintha nem merne, mert hát merné, sőt, vakon merné, de most mégsem. Nem szükséges. Oktalanul meg nem kockáztatja az életét. Szemsarokból lepillant Jeanre, aztán Effyhez fordul.
- Nem én voltam. - szólal meg, az első, ami eszébe jut a férfi állapotát látva. Nem mentegetőzik, kinyilvánít. Bár... van benne némi öntakargatás, annyi szent. Ő tényleg nem akart rosszat, egyszer csak, összeesett. A Delíriumról való órákon úgy fest, bóbiskolt. Ez van, ha valaki nem tanul rendesen.

by **Anton Smith** Szer. Jún. 03, 2009 10:44 pm

A hangulat már szinte békés. Persze ez csak a látszat, a sérülékeny felszín. Nézem két tanácstalan farkast. Bezzeg, ha valakit meg kell ítélni, akkor mindjárt de határozottak!
Lassan elindulok az autóhoz, nem a vezetőülés felé, hanem a csomagtartóhoz. Felnyitom. Mindent szép lassan csinálok, ha valamelyik akarja, idejöhet, s megnézheti, mit művelek. Bepillantok. Igen, ez Jean. Több palack ásványvíz, zseblámpa, térkép, pedig van GPS-ünk, szerszámkészlet, az ott mi? konzerv. Jaj, és végre az elsősegélydoboz. Kiveszem a dobozt, meg egy üveg ásványvizet, a csomagtartó nyitva marad, lévén csak két kezem van, s megindulok Jean felé szép lassan.
Szinte hallom, ahogy a farkaskáknak csikorognak az agytekervényei.
Ha nem állítanak meg, letérdelek a srác mellé, kinyitom az elsősegélyládát, s nekiállok ellátni a sérüléseit. Már az erdőből éreztem a vérszagot. Nem kell sok hacacáré, mert a legtöbb seb nem mély. De van egy seb a jobb tenyerén, ahol elég mélyen felszakadt a bőr. Kitisztítom belőle a földet, visszaigazítom a bőrt a helyére, s a számhoz érintve lezárom a sebet. Egy pillanatra elfog az éhség, de megpróbálok nem törődni vele. Ellátom Jeant, amennyire úgy ítélem meg, hogy szükséges, lassú, nyugodt kiszámítható mozdulatokkal. Úgy viselkedem, mintha a két farkas ott sem lenne.
Végül kinyitom az ásványvizet, s egy keveset a tenyerembe öntök, majd benedvesítem vele Jean arcát, s óvatosan megpaskolom.
- Jean!
Halk nyöszörgés a válasz.
- Jean! – kicsit már energikusabb vagyok, s Jean pislogni kezd, majd rögtön össze is rezzen.
- Ne nézz rájuk! Engem nézz!
Megpróbálom fogva tartani a tekintetét, s két oldalról a tenyerembe fogom az arcát, így a kilátás nagy részét a karjaim amúgy is takarják.
- Uram, nem esett baja?
- Jól vagyok.
- Bajban vagyunk, ugye?
- Igen.
Jean pillantásába lassan visszaköltözik az értelem, de a rettegés is.

by **Elisabeth Leclair** Szer. Jún. 03, 2009 11:02 pm

*Nem tanácstalan ő, de nem is fárasztja magát feleslegesen. Figyel és vár, mindössze ennyi a helyzet. Aztán Alev hörögve-morogva beszélni kezd, szabadkozik, Effy pedig készségesen válaszolna bővebben is, de lévén a farkasok nem beszélnek, csak egy pillantással jelez. Tekintetével elkapja Alevét, s egy mély, értelmes pillantással adja tudtára, hogy nem kell miatta aggódnia. Effy sem tud mindent persze, de nagyjából sejti miről lehet szó, apja beszélt neki erről a dologról, akkor még nem igazán értette. És amúgy is Jeant nem annak a szuperhős figurának ítéli meg, simán belefér a képbe, hogy csak úgy spontán elájul. Ez olyan Jean-es lenne.
Egy pillanatra nem figyel és Anton máris ficereg. Hirtelen kapja felé tekintetét, de aztán kiderül, hogy nem is foglalkozik nagyon velük. A kocsihoz megy, itt hagyná Jeant? Effy hirtelenjében újra dühös lesz, s már ügetne is Anton nyomába, mikor az felnyitja a csomagtartót. Vajon mit vesz ki belőle? Nemsokára ezt is meglátja, a nagy kereszt a fedelén mindent elárul. Mindenre számított, csak erre nem. Hogy a vámpír tényleg óvja Jeant és hogy tényleg félti őt. Nem érti hogyan férhet össze a gondoskodás a vámpír léttel, legalábbis apja által elmondottak és saját tapasztalatai alapján...
Effy szorosan Alev elé áll és testével finoman próbálja arrébb tolni, hogy tegyen hátra pár lépést és hagyja Antont. Persze még nem kell menniük, sőt Effy továbbra is érdeklődve figyeli az eseményeket.*

by **Alev Beckett** Csüt. Jún. 04, 2009 7:39 pm

Immáron az előlépő férfira néz, és csak tekintetével követi, hogy mit csinál. A másik farkas jelzésére hátrébb lép, bár esze ágában nem volt akadályozni. Némán nézi, mit csinál Anton, jóllehet, egy kicsit a szájjal való gyógyításnál enyhén elfogja a kétségbeesés. Vajon mi lehet ez az alak..? Mert nem ember, annyi biztos. Tudja, hogy léteznek a farkason kívül más természetfelettiek is, csak pontosan azt nem, hogy milyenek. Így aztán hagyatkozik a fantáziájára és a halandók által készített filmekre. De ezzel kapcsolatban, hirtelen semmi nem ugrik be neki. A Delírium annál inkább, így utólag, persze, minden könnyebb.
- Rrrendben. - prüszköl egyet, sérti a torkát a beszéd, legalábbis, úgy látszik. - Jössz, vagy maradsz? - néz Effyre. Neki nem akaródzik furcsa szörnyetegekkel meg elájuló halandókkal múlatnia az éjszakát, jóllehet a lányt sem hagyja itt szívesen. Ha ez a szépfiú visszajött, ő pedig rátámadt, akkor követhette, és lelkiismeret-furdalása lenne, ha ezek után itt hagyná, és netalántán baja esne.

by **Anton Smith** Csüt. Jún. 04, 2009 8:47 pm

Jean egyre többet érzékel a környezetéből. Most például a cafatokban lógó véres ingemet fedezi fel, s a szemében harag villan, de nem mer oldalra nézni. A farkasok viszont távolodnak, s menni készülnek. Most kell eldöntenem, mit is tegyek. Nem hiszem, hogy lenne időm egy teljesen új emléket kreálni nekik, a teljes törlés szóba sem jöhet, hisz nem ismerték előtte egymást, és egyéb problémák is akadhatnak.
Egyenlőre látszólag még mindig Jeannel törődöm, s megveregetem a vállát nyugtatásképp, de közben a lehetőségeket morfondírozok. Csak egy-egy pillanatra nézek feléjük, mintha arra lennék kíváncsi, mit is művelnek, mennek-e vagy maradnak, amire persze valóban kíváncsi is vagyok. Csak egy pillantás, egy kérdés, leolvasta-e valamelyikük az autó rendszámát eddig. Persze a parkoló nincs megvilágítva, de nem tudom mire képes egy farkasszem.
- Kérsz egy kis vizet? – kérdem Jeant, s nyújtom a palackot, amit át is vesz, bár két kézzel kell fognia, hogy ivás közben ne lötyölje ki.
Amikor Alev felteszi a kérdést, megint feléjük pillantok, pontosabban Effyre, hisz én is kíváncsi lehetek a válaszára.
Ekkor nyúlok bele az elméjébe, s törlöm ki a vérszívás emlékét, s cserélem le arra, hogy csak egy csókot loptam, és szemtelen voltam vele. S kitörlöm annak az emlékeit, hogy felfedezte vámpír létemet: a hideget, a szívverés hiányát, a beszélgetés egyes elemeit, azt, ahogy most megnyaltam Jean sebét. A szövegdarabok így zavarosak lesznek, de amúgy sem emlékszik ilyenkor az ember minden szóra. Úgy módosítom az erdőben történtek emlékét, miszerint Jean bement a takarót megkeresni, én pedig utána.
Furcsa lesz, de majd elcsócsálgatják kicsit, s elbizonytalanodnak. Feltámogatom Jeant, s elindulunk az autó felé, bár még nem tudom, Effy elenged-e, vagy hogy sikerült a memóriapiszkálás.

by **Elisabeth Leclair** Csüt. Jún. 04, 2009 9:32 pm

*Eleget látott. Elborzasztja, hogy Jean nagyobb szörnyetegként tekint rá, mint Antonra. Pedig elvileg ő áll a jó oldalon, s most mégis ő a megvetés tárgya. Rosszul esik neki, sérti, nagy duzzogásában menthetetlennek nyilvánítja Jeant és le akar lépni, minél előbb. Gaia áldja Alevet, jobbkor nem is szólhatott volna! Mikor megszólal Effy felnéz rá, épp elkerülve Anton pillantását, a kérdésre pedig csak mozdulataival válaszol. Megborzolja bundáját és hátat fordít a Jean-Anton párosnak. Mivel a kontaktus nem jön létre Effy sértetlen elmével távozhat, azonnal meg is indul az erdő felé. Futva veszi az irányt ruhái irányába, most már beszélgetne is szeretne korábbi játszótársával, vagy bemutatkozni. Ha már egyszer.... még csak most jut eszébe. Tök lazán levetkőzött előtte... Hát ez kínos. De ezt majd később tisztázza magával. Most rohan ruhái felé, remélhetőleg Alevvel a nyomában.*

by **Alev Beckett** Csüt. Jún. 04, 2009 9:42 pm

Nos, úgy látszik, az idegen(ebb) párossal minden rendben, legalábbis, egyik sem hagyta itt a fogát. Furcsa egy éjszaka, annyi szent. Kicsit még tétovázik, nem figyeli már Jeanéket, picit töpreng, de úgy látszik, közben mégis figyel. A karmok fenyegetően merednek előre, ujjait be-be hajlítgatja, lehet, tétovázik. Vagy nem. Inkább csak feldolgozza magában a most történteket. Apropó, ruha, jó, hogy eszébe jut ez is. Félelmetes gyorsasággal vesz lendületet, és veti be magát a fák közé ismét. Egyre távolodó, itt-ott felneszelő ágropogás-reccsenés tudatja a ma szerencsés vámpír-halandó párossal, hogy az utolsó veszélyforrás is eltűnik az erdő csendes rejtekében. Még valahogy a bogarak is elfelejtettek zümmögni.

Visszaérve a tisztáshoz, ő kicsit irányt változtat, és egy attól nem messzi ponton változik vissza, ahol rögvest magára ölti a szürke nadrág, fekete póló párosát, természetesen az egyéb kiegészítőkkel együtt. Hajába túr, mintegy meg is oldva a fésülködést (éljenek az egyszerű módszerek), és lassan, tényleg lassan indul vissza ahhoz a helyhez, ahol még régebben Effy változott át. Nem akar "rátörni" öltözködés közben. Végül is, meggondolja magát, így inkább csak felmászik az egyik fára, arrafelé, amerre láthatta őt eltűnni még lupusalakban a lány. Hallhatatlan láblóbálásba kezd aztán, fölpillant az égre. Ez a mai nap aztán különösre sikeredett, nem hitte volna, hogy van rajta kívül még egy ekkora lökött vérfarkas, aki éjnek évadján, az erdőben kószál... ráadásul, valami furcsa szépfiúval, aki egyik pillanatban likantrópevő szörny, másik pillanatban nem. De ácsi, biztos, hogy ő volt az? Nem lehet, hogy még mindig itt kóvályog valahol az igazi kreatúra? Megrázza a fejét. A másik bizonyára okkal támadott rá, ez utóbbira tehát jóval kisebb az esély.
De nem lehetetlen.

by **Anton Smith** Csüt. Jún. 04, 2009 9:47 pm

Nem jött össze. Ez ma egy ilyen nap. Most már jobb, ha ki sem mozdulok otthonról, mert a város összes létező éji árnya engem akar magának. Még Vértestvérrel nem rúgtam össze a port, ez az egyetlen pozitívum.
- Elmentek? – kérdi Jean, miközben az autó felé támogatom.
- Igen, el.
- Hogy lehet egy ilyen vadállatot megölni?
- Nehezen, Jean, nehezen. Ne rágódj most ezen!
Beültetem az „anyósülésre”, majd beülök, s indítok. A kerék megint csikorog. Elég vad tempóban hajtok egészen hazáig.

by **Elisabeth Leclair** Csüt. Jún. 04, 2009 10:04 pm

*Ahogy a tisztásra ér kipilledve terül el. Már eléggé fáradt, ki tudja mióta rohangál fel-alá az erdőben. Pihen kicsit és vár, hogy Anton nem szegődött-e nyomába. Pár perc elteltével már biztonságban érzi magát, feltápászkodik a földről és felveszi emberi alakját. Érzi Alev szagát, már a közelben járhat, így a kifutómodellek gyorsaságával ölti magára fekete tréningruháját. Fekete haja bozontosan pihen vállán, emiatt még meg fog szenvedni, de perpillanat nem érdekli. Aztán a frissen alakot öltött kócbaba szaglászni kezd, legalább egy nevet meg akar tudni és információt a helyi falkáról. Na meg köszönetet mondani... Kisvártatva odaér a fához, amin a fiú ül és tanácstalanul néz körbe. Érzi a szagát egész közelről, de látni nem látja, hol van?*

by **Alev Beckett** Csüt. Jún. 04, 2009 10:33 pm

Ő nem szaglászik, ő inkább figyel a neszekre. Abban emberi alakban jobban bízik, ilyenkor, mikor visszafejlődik az emberi porhüvelyébe, kicsit megszédíti az érzékek gyors degenerálódása. Bár meg kell hagyni, többször jobb ilyen tompa szervekkel bírni, mint amolyan kifinomultakkal, főleg a városban. Meg is őrülne, ha a legkisebb motor zúgását is hallaná...
Amikor látja, hogy Effy aláér, és tanácstalan, egy túlontúl Aleves vigyor ül ki az arcára, és elképesztő dologra adja a fejét. Mivel elég erősnek tűnik a lány, így véghezviheti gyorsan kiötlött tervét. Lábait beakasztja az ágba, lefordul fejjel lefelé, hogy ne érkezzen olyan magasról, majd lecsusszan a fáról. Valószínűleg meglepetésként fog hatni, hogy hirtelen nyomás nehezedik a lány két vállára, ugyanis a fiú azokra érkezik; két kezével megtámaszkodik rajtuk.
- Bu. - szól bele a fülébe, majd enyhén megnyomja, hogy ellökje magát, és talpraérkezik előtte. Mint egy artista, olyan: kecses, ügyes, és közben a fajtársát sem törte el, vagy egyáltalán billentette volna ki. Pontosan tudta, hogy terheljen rá nyomást, és ezt nem cirkuszi előélet, hanem az egyensúlyérzék mivoltja határozta meg igazán. Egy gyors félfordulatot tesz, és halkan felnevet. Inkább, vihog. Küszögve, valószínűleg rossz a tüdeje, mert leginkább egy hiénára emlékeztet... nagyon, nagyon arra emlékeztet.

by **Elisabeth Leclair** Pént. Jún. 05, 2009 4:17 pm

*A következő lépés az lenne, hogy megnézi a fákon, de nincs rá szükség. Hopp egy Alev! Ha nem lenne ilyen fáradt, frusztrált...nyomott, akkor bizonyára belemenne a játékba és teátrális hüledezésbe kezdene, de most csak egy halvány mosolyra futja. Még mindig nyomasztja a gondolat, Jean reakciója, szavai... Most még elveszettebbnek érzi magát, mint általában. Normális ember nem gondolkozik így, undorodik Antontól, amiért ilyet művelt. Arra gondolni sem mer, hogy Jean nem az első.... Szörnyű.*
- Szia.
*Próbál ő kedves lenni, megpróbálja magára erőltetni a lelkesedést, de nagy elkeseredésében továbbra is a legjobb eredmény egy félszeg mosoly. Fáradtan néz fel Alevre, már így első ránézésre is mókás alaknak tűnik. Lehet jellemépítő hatással lesz, majd Effyre is... Nagyot szusszan, és némán morfondírozik tovább.*

by **Alev Beckett** Pént. Jún. 05, 2009 5:31 pm

Remek, még egy ember, aki nem szólja meg a nevetéséért, ezért igazán hálás, még hogyha figyelmetlenségből is adódik ez a gesztus. Azt végképp díjazza, hogy nem egy csuklóból "'nyád!" választ kapott a cselekedetéért. Mert ő ilyen. Ilyennek kell elfogadni. Látja, hogy ezzel nagyon nem tudta felvidítani, de nem adja föl a reményt. Főleg azért sem, mert lehet, csak a fáradtság teszi ezt. Vagy egy lelkileg megterhelő nap. Esetleg mindkettő.
- Meg sem kérdezem, ha szeretnéd, akkor majd elmesélheted magadtól. - mosolyodik el, tőle szokatlanul, szeliden, majd a metropolisz irányába néz. - Hazakísérjelek? Nehogy megfázzunk, különben lelkiismeret-furdalásom lesz. Amúgy Alev vagyok, vérpincsi. - bólogat és mutatkozik be, a mosoly időközben vigyorba fordul át. Csak úgy sugározza a pozitív energiát. Tarkójára teszi a kezeit, és felnéz az égre.
Különös egy éjszaka.

by **Elisabeth Leclair** Pént. Jún. 05, 2009 9:01 pm

*Kezdi tényleg jobban érezni magát kicsit, már könnyedebben mosolyog, ráragad némi a pozitív világszemléletből is. Az ötletre hevesen rábólint és elindul Alev oldalán. Egyre könnyebben veszi a levegőt, már nem nyomasztóak annyira gondolatai, nem gyárt elméleteket.*
- Én meg csak Effy...
*Mosolya kezdi visszanyerni fényét, s hamarosan rászánja magát a hosszabb mondatok megformálására is.*
- Köszi mindent... tényleg. Egyébként általában nem csinálok ilyet.... szóval, hogy... bocs a vetkőzős számomért...
*Fülig elvörösödik, de sebaj ez is az élet jele. Ajkába harap, már meg is bánta, hogy előhozta a témát, úgy kellett volna tennie, mint aki megfeledkezett róla. Kerüli Alev pillantását és megszaporázza lépteit. Ez egy kínos helyzet, amiből menekülni akar. Akart ő még mesélni, de most a torkára forrtak a szavak.*

by **Alev Beckett** Szer. Jún. 10, 2009 3:58 pm

- Áh, szóval Csak Effy... - hümment egyet, "nevén nevezve" vissza a lányt. - Vetkőzős szám? Ja, az? Nem néztem, ekkora perverz még én sem vagyok, hiába nézek ki annak. - tárja szét a karjait, vigyorogva. Egyetlen könnyed előrelendüléssel felveszi a lány gyorsabb ritmusát - Ámblokk gondoltam, hogy nem szoktál sztriptíz-showkat előadni éjnek évadján az erdő közepén, nehogy azt hidd, hogy ilyennek nézel ki. Mert... - elakad a lélegzete. Nem lehet nem észrevenni egy ilyen furcsa szellőt, főleg, neki, aki ennyire tudatában van annak, hogy mi történik körülötte. Két ujját a meg-is és nem-is megcsókolt ajkaira teszi, és kiad valami mmm-hangot. Ismerős neki ez, talán a régi Caernre emlékezteti őt, mintha ott lett volna valami hasonló. Vagy csak öntudatlan hasonlítja valamihez?
~ Egy szellem? ~ fut át fejében a gyermeteg felfedezés, megáll, és leguggol. Fülel, de nem hall semmit. Néz, de nem lát semmit. Mozdulatlanná dermed, lehunyja a szemeit, és kizárja a fejéből négy érzékét, egyedül a tapintásra koncentrál. A tapintásra, még ha meg se érintette konkrétan semmi...
Különös lenne ezt elmagyarázni.

by Ajánlott tartalom