Winterthur Étterem

Csak ezért nem szerette ezeket az autókat mert a többség mind már régi volt, és alig kormányozható, és...sorolhatta volna még a negatívumokat, de valljuk be ő sokkal inkább ragaszkodott a saját kis motorjához, valamint ahhoza szolgálati terepjáróhoz, amivel mindig ment ha kellett, amígvalaki el nem happogta az orra elől. De persze már akkor szidta és átkozta azt a személyt, de végtére is nem volt boszorkány...
Beparkolt, furcsállta hogy egy étterem parkolójában csupán egyetlen fekete autó állt. Mindenesetre leállította a motort, majd kiszállt az autóból.
Ahogy elhaladt az autó mellett jól megnézte magának.
~Van ám mit a tejbe aprítani...biztos valami felfuvalkodott nagyvilági baromarcú...mint a legtöbb burzsuj...ch...~puffogott az orra alatt, sosem kedvelte azokat a pénzes minden hájjal megkent alakokat, akik még ilyetén villogtak is a vagyonukkal, de nem, nem sajnálta tőlük, emrt volt aki tisztességesen megdolgozott azért amilye van, de az ilyen ember sosem kérkedett vele, aki ilyen kocsival jár, az szerinte csak fellengzés volt.
Megrázva a fejét indult meg a bejárat felé, majd be ment, de csupán félútig jutott, mert az ajtónálló félúton megállította. Meglepetten pislogott rá, mikor a férfi közölte vele, hogy ma este zártkörő rendezvényt tartanak.
Ezt márcsak azért vette be a gyomra kissé nehézkesen, hiszen ha zártkörű van, akkor hol van kintről a sok autó.
-Zártkörű? Valóban? És a vendégeket tán repülővel hozták ide? Vagy esetleg kísértet buli van?-már megint megnyílvánult, nem bírta befogni a száját,s a hangneméből is szarkazmus sütött vissza. A férfi már aligha mosolygott a szavain.
-Sajnálom, de holnap rengeteg dolgom van. Nekem mára volt asztalfoglalásom...-sorolta, de ugyen mitmondhatott volna, kit keres? Mr. Rohadékot, Mr. Pingvint, Mr. Arroganciát? Ezt jól benyelte. De nem volt az a tipus, aki ennyitől meghátrál.
-Rodriguez névre volt foglalás, és kétségkívűl a ma estére, pontosan 21.00-ra.-folytatta, de tudta, hogy talán ennyi mégsem lesz elég ide.
-Figyeljen ide, nincs nekem időm erre a macska-egér játékra, én szépen bemegyek oda, megnézem itt van e akit várok, vagy aki engem vár, és ha nincs, szépen kisétálok, mintha mi sem történt volna...de ha ez így mégsem lenne elég önnek, akkor folyamodhatok más eszközökhöz is-s ahogy látta a megrökönyödést a férfi arcán, folytatta-nem, nem erőszakhoz, mielőtt rám hívná a biztonságiakat-majd elővette a zsebéből a kis fekete tartós jelvényt,s a férfi orra alá dugta.-azt hiszem ez is bőven elég lesz hozzá...nos hol is van az asztalom?-kérdezte, miközben egyik szemöldöke kissé feljebb kúszott. Csak most ütött szöget a fejében a gondolat, hogy a férfi talán csak gúnyt akart űzni belőle, s ez a gondolat eléggé felpaprikázta, bemegy, ha itt van akkor is jól megmondja neki a magáét, ha nincs, akkormeg előkutatja akár a föld alól is, ezt elég magabiztosan elhatározta...

Meglepte a dolog, ahogy az ajtós pingvin viselkedése megváltozott a neve hallatán.
~Itt valami svingli van a dologban.~indult meg egyből a nyomozói agytekervény, vagy csak a szimpla megérzés, ki tudja, de hogy baljós volt, abban már biztos volt.
Majd a férfi betessékelte,s észrevette a szeme sarkából, hogy megfordítja a táblát,s mondhatni még az étterem is szó szerint bezár. A hideg futkosott a hátán ettől az egésztől, de nem volt épp az a betoji fajta, így magabiztosan lépkedett befelé, ahol meglátta a sok étellel megrakott asztalt és tányért,s szinte nem is tudta hová tegye mindezt. Ámulatából a felálló férfi jelenléte zökkentette vissza, akinek közeledtére szemei szinte reflexszerűen váltottak át a csodálkozóból a dühödt fúria pillantásra.
Viszont meglepte, hogy a másik hangsúlyából most hiányzott az arrogancia, a megvetés, ám ő elhatározta hogy mindez nem fogja megtéveszteni, de nem ám.
-A virágokért kár is volt...-felete mint egy sértődött kisgyerek.
-Nem értem mire fel ez a nagy felhajtás, azt mondta vacsorameghívás, amit nem is állt szándékomban elfogadni, de lvén elvite a chipet, amiről utalást is tett...gondoltam szándékozik velem megosztani valami fontosat, de ez?!-mutat körbe a kezeivel.
-Nem gondoltam, hogy egy kis munka miatt ekkora giccsparádét is fog szervezni...egy egész étterem, ki maga, talán az atyaúristen?-szaladnak ki a száján újfent szókimondó gondolatai.
Leült az asztal mellé, s az is megfordult a fejében, hogy nem fog enni, de a hasa ellenérvként korgott meg.
-ugye az ételbe is tett valami mérget? Egy kis arzén vagy valami más?-kérdezte, miközben egy kevés salátát, hús szedett magának, és nekilátott ő is enni. De a szúrkálódó megjegyzések így sem maradhattak el. Viszont az evés idejére mindketten pár percig csendbe burkolóztak, majd a tányér és evőesköz csörömpölések jelezték, hogy végeztek.
-Kettesben...na igen, főleg, hogy szándékosan küldte el a frakkos pingvinjét is.-mondta, majd hátradőlt a széken,s a másik vonásait kezdte szemügyre venni.
-gondolom nem éppen az volt a célja, hogy ma estére megvacsoráztasson. Akkor jobb ha nem kertel, és közli, hogy miért hívott ma ide. ugyanis lehet, hogy kevésre tart, de én átlátok magán...-hajolt kicsit előrébb,s nézett a másik szemeibe.

Az egész helyzet olyan nevetségesnek tűnt a számára, de mégis képtelen volt nevetni rajta. Nem is ismerte a férfit, most mégis egy egész étterem lefoglalása után ennyi étel között itt esznek, iszogatnak és beszélgetnek...vagyis jobban mondva csak beszélgetnének, ha sem ő nem lenne ilyen makacs, sem a férfi olyan titokzatos. Így kissé olybá tűnik, mintha elbeszélnének egymás mellett, de közben mégis minden célzást megértenek. Különös párost alkottak.
A férfi hasonlatos monológjára is lett volna némi epés megjegyzése, de mégsem jött ki egyetlen hang sem a torkán. Ő maga sem értette, hogy miért, hiszen spanyol volt, kissé vehemens a maga módján, szókimondó,s sosem félt attól, mi lesz a következménye annak, ha kimondjaamit gondol, ám most a másik mégis az ajkára forrasztotta a szavakat. Maga sem értette, még talán mondhatni kissé zavarba is hozta,s szemöldöke e nyhén kúszott magasabbra, ahogy figyelte, miként forgatja meg a kelyhet a férfi az ujjai között,s képtelen volt megszólalni is. De vajon miért?
Valóban ilyennek látná őt egy külső szemlélő, ahogyan a férfi ezt burkoltan a tudomására hozta. Talán kicsit el is szégyellte magát, de csakhamar visszarángatta magát a lelkizésből, hiszen nem volt az a fajta.
-Viszont csak óvatosan, mert ha megrészegít, az sokszor másnak mutatja a valósat is, mint ami...egy ilyen nemes ital is lehet csalóka, gyönyörű, szinte felkínálja magát, de pont ez a gyönyör, az, ami visszaüthet, s nem is kicsit.-mikor már képes volt megfogalmazni gondolatait, nem állhatta, hogy ne feleljen a másik érdekes talányára.
Olyan különösen beszél a férfi, ezt aligha tudta mire vélni.
-Emberi értékek? Nos igen...-csak ennyivel konstatálja a dolgot, de az elméje már sok sok más irányba mozdult meg a másikkal kapcsolatban.
-És milyen jól sejtette, ha nincs rá megfelelő okom, nagy valószínűséggel nem fogadom el a kis meghívását sem, még a végén el kell hinnem, hogy valóban átlátszó vagyok...-enged meg egy parányi mosolyt magának.
-Nem, általában nem szokásom túlértékelni senkit. Többnyire az első megérzéseimben sem szoktam csalatkozni-utal itt a korábban a patológián elejtett seggfej kifejezésére. Most is csattogott a nyelve mint az ostor.
-S habár értékelem, hogy igyekszik figyelmet fordítani rám, de az a kérdés, hogy vajon mit próbál meg leplezni a kedvességgel, a figyelmességével? -kérdezte, de mintha oda sem figyelne a másikra nézegettt szét ismét ő is az ételkínálaton, hogy hátha még talál magának valamit, mégha nem is volt olyan kimondottan farkaséhes.
-Különös, hogy segítségről beszél it nekem, hiszen eddig aligha mutatott erre bármiféle hajlandóságot is...ne játszon velem, vagy terítse ki a lapjait, de nem kedvelem, ha valaki körmönfont dolgokkal igyekszik elfedni az igazságot...én túlságosan is realisztikus ember vagyok,s noha meglehet hogy elhiszek ezt azt, de ebben a munkában az embernek ragaszkodnia kell bizonyos tényekhez...-mondta, de ez csak félig meddig volt igaz, hiszen tudta nagyon jól, hogy sokkal inkább látja áta misztikumot is, mintsem, azzal leleplezné magát a másik előtt. Megtart egyfajta álarcot maga előtt, hiszen ha elmondaná, hogy olyan lényekre vadászik, amit mások csak rémhírekből vagy horrorfilmekből ismernek, egyenes út vezetne neki a gumiszobába...
Aztán pár percnyi csend után a férfi kérdése mintha fejbe kólintaná. nem bízott volna meg soha senkiben? De, volt az az idő, amikor megtette, bízott és szeretett, de azt a személyt elvették tőle...megremegett a kezében a villa,s a tekintete is mintha kissé elsötétült volna.
-Bizalom? Könnyű ezzel a szóval dobálózni, de annál nehezebb bárkinek is megadni. Jól látja, nem vagyok az a tipusú személy, aki könnyen bizalmaskodik akárkivel, és higgye el, erre nyomós okom van. De lévén önben nem bízom meg, így ne várja, hogy ezeket el is mondjam...-enyhe sértettség volt kihallható a hangjából, de csupán azért, mert a másik akarva akaratlan fájó pontot ért nála. De miért is nem bízik senkiben? Talán fél, hogy megsebzik? Hogy újra elveszíthet valakit, akit közel enged magához? ő sem tudta volna igazán a helyes választ erre.
A férfi elétolja a fagyis kegyhet, amit egész gusztusosan állított össze pillanatok alatt. Nem szól semmit, de végül mégis belekanalaz. Nem érti, a másik miért húzza halasztja még mindig a dolgot, olykor megenged magának némi kis eltérő beszélgetést, de még mindig nem hajlandó elárulni, hogy miért is vannak itt. Esendő volt és...kíváncsi.
-Elnézést, nem állt szándékomban megsérteni Pierret, csupán gyakran szoksom másokra kivetíteni a dühömet, akarva akaratlan, de ezen kérem ne csodálkozzon, hiszen ön elsőkézből váltja ki ezt belőlem,s bevallom, magam sem tudom hogy miért. Ön szerint miért?-kérdezte elgondolkodva,s most teljesen egyenesen beszélt a férfivel,s kereste a tekintetét. Úgy gondolta talán itt az ideje, hogy lassan ráhangolódjanak a komolyabb témákra ennyi felvezető után.

Valamiért akarva akaratlan de zavarba hozza a férfi pillantása,s ez az érzés eléggé felkavarja benne az álló vizes csendet, talán pont a csípős szavakkal akar védőfalat húzni maga elé, ki tudja...
Kikanalazta a fagylaltkelyhet, majd ő is finoman tolja el magától. Nem érti azt a különös kifejezést, ami a férfi arcán pihen,s amit oly kétségtelenül ki lehet olvasni a szemeiből is. Valamiért meg sem próbálja tagadni vagy rejtegetni,s noha a szavai teljesen másról beszélnek, ezek a kifejezések ugyanúgy visszatükröződnek róla. Nyomát se látta annak a rideg arcnak, akit a boncteremben mutatott a férfi,s ez valamiért bosszantotta. Talán mert akkor könnyebb lenne védekezni ellene? Vagy harcias kiskakasként nem érezné magát ennyire sebezhetőnek? ki tudja.
Figyelte ahogy a pezsgő nesztelenül nyílik a férfi ujjai közt megadva magát, ahogy a másik kitölti az aranyszínű nedűt, majd ő csak tartja a finom és elegáns poharat, miközben a másik koccint vele.
-Új életre? Ugyen, ne legyen nevetséges...-csak ennyit jegyzett meg, de a szokottnál halkabban. Ő is belekortyolt, de egy korty után letette a poharat az asztalra.
-Én vezetek, nem iszom.-fűzte hozzá, majd a kis csend után a másik arcát fürkészte ismét.
-És azt akarja, hogy elhiggyem, hogy egy egyszerű munkavacsora kedvéért fáradt ennyit? -mutat körbe a kezeivel célozva a lefoglalt étteremre, a megannyi értékes finom ételre.- Kérem, azért ne nézzen bolondnak...
Ám eztán ahogy végeztek mintha valamiféle reménysugár csillant volna meg, a férfi munkét emleget. Szánalmas, hogy erre bizony már felcsillan a szeme, az egyszerű halandó értékekre meg csak unott pofával képes reagálni. Nagyon sokat változott az elmúlt évek alatt,s közel sem biztos, hogy épp az előnyére...vagyis ha az emócionális részét vesszük a dolgoknak.
Ő is felállt,s a kijárat felé indult.
~Fejleszteni a tehetségem? Ez elég elcsépelt agykurkász megközelítés...~gondolta, de ezen szavakat már nem mondta ki hangosan.
Kilépve az étterem ajtaja bezárul, s ezzel mintha egy másik világot hagyott volna maga mögött, újra a hűvös esti szél csapta meg az arcát,s a fényeket felváltotta a sötétség. Az autóból egy elegáns férfi szállt ki, majd a másik közölte vele a terveit.
Egyik szemöldöke akaratlanul szaladt feljebb, mindig ezt csinálja, mikor valamire a kétkedését vagy a nemtetszését fejezi ki.
-Valóban érdekli, hogy mit szólnék, vagy csupán illemből kérdezi ezt meg?-válaszolt kérdéssel a kérdésre.
Elég kalandvágyó volt ahhoz, hogy belemenjen ebbe a macska-egér játszmába,s gondolta ha már eddig eljutottak, akkor innen már nem fordul vissza,s lévén eddig munkáról nem esett szó, innen talán márcsak valóban a lényege jöhet a dolgoknak.
-De figyelmeztetem, fegyver van nálam!-jegyezte meg cinikusan, utalva arra, ha bármi balul ütne ki, nem lesz rest cselekedni.
-A kocsit a labor elé kellene visszavinni, a címet gondolom ön is tudja még...-egy újabb csípős megjegyzés, majd kivárta, amíg a férfi beszél a sofőrrel,s az elhajt a kocsival. kétes érzésekkel figyelte, ahogy Katica kocsija eltűnik az úton. Kettesben maradt a férfivel, ami cseppet sem volt megnyugtató a számára.
-Megváltó? Ugye erre nekem most nem kell válaszolnom...-jegyezte meg,s mikor a férfi kinyitotta az autót beült az anyós ülésre, a férfi becsukta, illedelmes volt, majd beszállt a vezető fülkébe.
-Öné a terep...egyelőre...-jegyezte meg, majd bekötötte magát,s várta, hogy vajon mire is készül a másik, merre mennek, nem kérdezősködött, csak csendben megfigyelt mindent.