Amit a vérfarkasokról tudni illik a fajleíráson kívül.

by **A Paradoxon Ura** Kedd Jún. 02, 2009 5:49 pm

[center]

Legenda és az Igazság

A vérfarkasok nem egészen olyanok, mint amilyeneket elképzelsz egy szaftos mozifilm után. Európai legendák tömkelege szól alakváltó boszorkányokról, amerikai őslakosok meséli hemzsegnek állatok meséiről, melyek emberek alakját képesek magukra húzni, telis-tele téves rögeszmékkel és rossz értelmezésekkel. A következők csak párak ezeknek a hosszú sorából.
Nézzük, mi igaz és mi nem.

A vérfarkasok farkasformájukban nem többek esztelen vadállatoknál. Téves.

A vérfarkasok megőrzik intelligenciájukat, mely azonos bármely emberével, minden formában melyet csak magukra öltenek (emberi: homid , Harci: Glabro, teljes farkas: Lupus alak).
Vadságukról, barbárságukról keringő hírnevüket dühöngésük (rage) általi hevük szülte. Ez egy természetfeletti düh, harag, és erősebb bármilyen haragnál, melyet egy ember érezni képes. Hihetetlen ügyesség teljesítésére képesek ezáltal mind erőben mind gyorsaságban. De minél erősebb egy vérfarkas Dühe, annál könnyebben képes elveszteni önkontrollját, elmerülve dühödt rohamában, mely végül könnyedén csap át erőszakos Őrjöngésbe. Gyakorlatilag lehetetlen ilyenkor az értelem vagy indíték keresése, egyetlen amire gondolni képes az a harcolás vagy a menekülés. Ez az a vadság, mely alapjául szolgált a brutális, fékevesztett ember-szörnyetegek képére.

A vérfarkasok telihold idején váltanak alakot. Téves.

A vérfarkasok akkor válthatnak alakot, amikor csak akarnak. Nappal, vagy éjszaka, egyre megy. Habár szoros spirituális kötelék fűzi őket a Holdhoz, és legnagyobb totemjükként tisztelik a hatalmas és erős Hold-szellemet, Lunát. A vérfarkas dühöngése (rage) a Holdállásokhoz kötött, egyre jobban növekedve, ahogy a Hold egyre fényesebbé válik. Éppen ezért egy vérfarkas számára az őrjöngésre Teliholdkor adódik a legnagyobb esélye. A legtöbb vérfarkas támadás Telihold idején történik.

Ha egy vérfarkas megharap egy ember, az szintén azzá válik. Téves.

Ennek születni kell, nem "megfertőződni". A legtöbb vérfarkas emberként születik, vagy farkasként, mit sem tudva igazi örökségükről egészen addig, míg el nem érik serdülőkorukat és nem részesülnek első átalakulásukban.

A vérfarkasok boszorkányok, akik magukra öltik a farkasok alakját azok bőrébe bújva. Téves.

Akár vérfarkasnak születsz akár nem. Léteznek a sötétség világában varázslók és boszorkányok és néhányan képesek állatok alakját felvenni, de egyikük sem igazi Garou.

A vérfarkasok csak ezüst által pusztíthatóak el. Részben igaz.

Az összes természetfeletti képességük ellenére a vérfarkasok nem halhatatlanok. Öregszenek és el is pusztíthatóak. Habár a vérfarkasok feltűnően jól ellenállnak a sebesüléseknek és betegségeknek. Ráadásul hihetetlen sebességgel gyógyulnak, legyen akár szó a belső szervek regenerálásáról. Egy lövés, mely egy embert a halálba taszítana egy vérfarkasnak nem több egy kis kellemetlenségtől. De a vérfarkasok nem képesek begyógyítani az összes sebet azonos könnyedséggel. A Holdhoz való spirituális kötődése miatt az ezüst jobban képes égetni testüket akár maga a tűz. Egy seb ezüst által könnyedén végzetes lehet, még annak ellenére is, hogy borzalmas sebesülésekből képesek felgyógyulni, főleg mivel ehhez már jócskán idő szükséges. Éppen ezért, habár egy ezüstgolyó nem feltétlenül jelent azonnali pusztulást a vérfarkas számára, ahogy azt a mozifilmekben láthatjuk, tökéletes alkalmat biztosít az ellenségnek arra, hogy végleg végezzen a Garou-val.

A vérfarkasok könnyen beazonosíthatóan különleges vonásaikról, úgy mint hegyes fülek vagy, hogy mutatóujjuk és középső ujjuk azonos hosszúságúak. Csaknem teljesen téves.

A vérfarkasok Homid (emberi) formájukban megkülönböztethetetlenek az átlag emberektől. Habár létezik pár vérfarkas, kiknek mindkét szülője vérfarkas. Ezek a 'metisz'-ek részben torzultak. Ezek a torzulások általában kézzelfoghatóak emberi formájukban habár sokkal jobban elgyengültek, mint az olyan kissé furcsa jegyek, mint a hegyes fülek.

A vérfarkasok különbözőek a farkasoktól, magának való lények. Téves.

A vérfarkasokban igen erőteljesen jelen van a falkaszellem és igencsak kényelmetlenül érzik magukat a falkatársak vagy törzsi társaik jelenléte nélkül. A legszörnyűbb büntetés egy vérfarkas számára a törzs kitagadása, és azon büntetés, miszerint egyedül kell boldogulnia.