Amit a vámpírokról tudni illik a fajleíráson kívül.

by **A Paradoxon Ura** Kedd Ápr. 21, 2009 2:55 pm

Bevezető Vámpírok

I. Rész

Amit a vámpírokról tudni illik a fajleíráson kívül.

Vámpírok.
Sírból visszatért, halandókon élősködő, vérszívó holttestek. örökre elátkozott szörnyetegek… büntetésüket elorozott életek árán hosszabbítják meg. Buja ragadozók… élőholt létüket csak ártatlan, harcoló – vagy éppen beleegyező – nők vagy férfiak vére biztosíthatja.

Mik azok a vámpírok.

A vámpírok halhatatlanok.
Igaz. Bár meg lehet őket ölni (rendkívül nehezen), nem öregszenek és nem halnak meg természetes úton. Nincs szükségük ennivalóra (nem is tudnak fogyasztani mivel gyomrukba csak vért fogadnak be), és nem lélegeznek.

A vámpírok élőholtak, és az élők vérével táplálkoznak.
Igaz. Orvosi értelemben a vámpír halott – nem ver a szíve, nem lélegzik, hideg a teste és nem öregszik - , mégis gondolkodik, jár, tervez, beszél … vadászik és gyilkol. Mesterséges halhatatlansága fenntartásához időről időre vért kell szívnia – leginkább emberi vért. Vannak bűnbánó vámpírok, akik állati véren tengetik életüket, és akad olyan Ősöreg Vámpír is aki fajtársait vadássza le, hogy fennmaradhasson, de a legtöbben az emberek vérét fogyasztják.
A vérszívásban vámpírrá válásukkor kifejlődött megnyúló agyaraik segítik őket. Valamilyen varázslatos úton-módon képesek egy nyalással eltüntetni a foguk okozta sebeket, azaz táplálkozásuk látható bizonyítékát.
Mivel a VÉR létezésük és hatalmuk alapja, mindennél fontosabb számukra. Halandó ételek, halandó levegő, halandó szerelem – mindez teljesen érdektelen. A vér az egyetlen szenvedélyük, nélküle hamar elfonnyadnának és halotti álomba merülnének. Sőt, bármelyikük lenyűgöző dolgokra – öngyógyítás (regeneráció), erőnövelésre és egyéb mágikus képességekere – képes felhasználni az ellopott vért.

A vámpírok megégnek a napfénytől
Igaz. El kell kerülniük a napsugarakat, különben elpusztulnak, bár vannak, akik rövidebb időszakokra (ha ébren tudnak maradni és nem gyűri le őket a rettegés) képesek elviselni az égető fényt. A vámpírok éjszakai Teremtmények, és legtöbbjüknek még a menedékek rejtekében is nehéz ébren fennmaradni nappal.

A vámpírokra fokozottan pusztító elem a tűz
Igaz. A tűz hasonlóan veszélyes elem számukra mint a napfény, ezért ódzkodnak a nagyobb zabolátlan tüzektől még egy apróbb kandallót is berzenkedve fogadnak.

A vámpírok elpusztulnak a szívükbe szúrt karótól.
Tévhit. A szívükbe döfött facövek – vagy nyílvessző, nyílpuskalövedék stb. – azonban mozdulatlanná dermeszti őket, amíg azt el nem távolítják. Természetesen mentális és érzelmi manipulációs Diszciplínákat amikhez nem szükséges mozgás továbbra is használhatnak (Megszállás, Telepátia, stb)

by **A Paradoxon Ura** Szer. Ápr. 29, 2009 8:55 am

II. Rész

Amit a vámpírokról tudni illik a fajleíráson kívül.

Akivel vámpír harapása végez, vámpírként éled újjá.
Nem igaz. Ha így lenne, nyüzsögnének a világon a vámpírok. Valóban emberi vérrel táplálkoznak, és néha megölik a áldozatukat – de a ilyen sorsra jutott emberek a legtöbb esetben egyszerűen elpusztulnak. Ahhoz, hogy élőholtként térhessenek vissza, először ki kell szívni az összes vérüket, utána pedig vámpírvérrel kell megitatni őket. Ez az Ölelésnek nevezett rituálé változtatja a halandót halhatatlanná.

A vámpírok szörnyetegek – holttestekben tanyát vert démoni szellemek.
Hamis… és igaz is egyben. Önmagukban még nem démonok, de tragikuskörülmények összjátéka feltartóztathatatlanul sodorja őket a szörnyűséges tettek felé. A megteremtett vámpír kezdetben még úgy cselekszik és gondolkodik, mint halandó korában. Nem válik belőle azonnal gonosz szadista szörnyeteg. Azonban hamar felfedezi a mindent elsöprő éhséget, a vér utáni vágyakozást, és rájön, hogy csak úgy maradhat életben, ha korábbi fajtársain élősködik. Gondolkozása is komolyan megváltozik – olyan személyiségjegyeket vesz fel, amelyek nem egy közösségben élő mindenevőhöz, hanem magányos ragadózókhoz illenek inkább.
A körülmények vagy a szükség rákényszerítik a gyilkolásra az először vonakodó élőholtat – aztán az évek múltával egyre könnyebb lesz az ölés. Miután ráébred, hogy ő maga is megbízhatatlan és hitszegő, nem bízik másokban sem. Amikor megérzi, hogy ő más, elbástyázza magát a halandók világától. Létezése lételemévé a titoktartás és mások irányítása válik, ezért kiforgatja az első parancsolat előírásait. Az évszázadok elmúltával, amikorra rengeteget ölt, látta megöregedni és meghalni szeretteit, mindez egyre rosszabbá és torzabbá válik. A sajátjához képest értéktelen és olcsó emberi élet egyre kevesebbet számít, míg a körülötte tolongó nyájat nem tekinti többnek egy zavaró bogárrajnál. A világ valaha is ismert legszörnyűségesebb teremtményei között bizony ott vannak az öreg, kimerült, érzéketlen, paranoiás – röviden: szörnyeteg – vámpírok. Talán nem démonok a szó hétköznapi jelentése szerint – de ezen a ponton már ki képes megkülönböztetni őket?

Irtóznak a fokhagymától, és nem képesek átkelni folyóvíz felett.
Hamis. Ezek egyszerűen legendák.

Irtóznak a keresztektől és egyéb vallási jelképektől.
Ez általában nem igaz. Ha azonban a jelkép hatalmas hittel felruházott személy kezében van, a vámpír meglehetősen rosszul viseli a találkozást.

A vámpírok tíz ember erejével bírnak, farkasoknak és denevéreknek parancsolnak, hipnotikus tekintetükkel megbabonázzák a halandót, és még a legszörnyűbb sebeket is be tudják gyógyítani.
Igaz és hamis. A vámpírok ereje életkorukkal együtt növekszik. A fiatal Újonnan teremtett Vámpír még alig erősebb az embereknél. Ahogyan azonban idősödik és tanul, vére segítségével fel tudja ébreszteni azokat a benne szunnyadó titkos varázserőket, amelyeket Diszciplínáknak hívnak. A hatalmas Öregek könnyen versenyre kelhetnek Lestattal vagy Drakulával, az igazán Ősi vámpírok pedig – a Matuzsálemek és a Ősatyák. akik már évezredek óta közöttünk járnak – szó szerint isteni erőknek parancsolnak.

by **A Paradoxon Ura** Vas. Május 03, 2009 2:55 pm

III.- Rész

Amit a vámpírokról tudni illik a fajleíráson kívül.

Az Ölelés

A vámpírokat az Ölelés fosztja meg halandó létüktől. Vannak, akik sokkalta könnyebben fogják fel az egészet másoknál, de az Ölelés soha nem kapható meg könnyen. Az új vámpír mindenképpen lehetséges rivális – élelem és hatalom tekintetében egyaránt. A figyelmes Atya heteken vagy néha éveken át követi és szemmel tartja a leendő Gyermeket, és mohó tekintettel fürkészi, vajon megfelelő személlyel bővíti-e a vámpírok társadalmát.
Az Ölelés hasonlít a vérszíváshoz – az élőholt az összes vért kiszipolyozza áldozatából. Ezután azonban egy cseppnyit juttat neki sajátjából. Ez a kis mennyiség is elegendő, hogy a halandóhalhatatlanná váljon. Ha a test még meleg, az eljárás akár holttesten is alkalmazható.
Amikor visszakapta a vért, a halandó „felébred”, és saját akaratából kortyol tovább. Mozog ugyan, mégis halott: nem lélegzik, s nem ver a szíve. A következő pár hétben a test apró változásokon megy át; megtanulja, miként használhatja fel a vért, valamint megtanítják neki a vérvonala különleges képességeinek használatát.

Vadászat

Mindent figyelembe véve a legalapvetőbb különbség az emberek és a vámpírok között a létfenntartás eszközeiben van. Az élőholtak képtelenek fennmaradni halandó étkeken; ehelyett vér – friss emberi vér – elfogyasztásával biztosítják halhatatlan létüket.
A vámpírok többféle módon táplálkoznak. Vannak, akik önkéntes „nyájat” gyűjtenek maguk köré a Csók eksztázisáért létező halandókból. Mások éjszakánként belopóznak házakba, és az alvókból szívnak vért. Akadnak olyanok, akik a szórakozóhelyeken bukkannak fel – klubokban, bárokban és színházakban -, tiltott kapcsolatra csábítják a halandókat, és szenvedélyes aktusnak álcázzák táplálkozásukat. És persze a legtöbben az ősi módozattal élnek – követik és megtámadják az éjszakai sikátorokban és üres parkolókban felbukkanó magányos áldozatokat.

A vámpírok éjszakai világa

A vérszívók nagyra becsülik a hatalmat – nem utolsósorban a biztonság miatt, amivel jár. Szerintük meghökkentően egyszerű halandó javakat, vagyont és befolyást szerezni. Hipnotikus pillantásukkal és pár odavetett szóval a ravaszabb vámpírok annyi pénzt, hatalmat és szolgát szereznek, amennyit csak akarnak. Néhány vámpír képes poszt-hipnotikus parancsokat és ösztönzéseket plántálni a halandók elméjébe, aztán egyszerűen kitörlik agyukból a találkozás emlékét. Így nem nehéz tudattalanul szolgáló csatlósokat toborozni. Nem egy „köztisztviselő” vagy cégtulajdonos lett a vámpírok bábja.
Bár vannak kivételek, mégis elmondható, hogy a vámpírok a városi életformához ragaszkodnak. Itt számtalan lehetőség nyílik ragadozó életmódjuk, csábító trükkjeik és politikai machinációik kiélésére. A vadon a farkasfattyak, azaz a vérfarkasok (Garouk) otthona, ők pedig a legendák szerint a vámpírok „ősi ellenségei”, akiknek nincs is nagyobb vágyuk, mint teljesen kisöpörni az élőholtakat a világból (természetesen ez egy tévhit a Garoukat csak a nagyon elembertelenedett vámpírok taszítják, mivel az embertelenséget a Féreg szagaként és jeleként érzékelik. A ilyen embertelen vámpírok miatt vált feszülté a két faj viszonya, de mostanság, hogy a Garouk is kezdenek tömegesen városi életet kicsit enyhült a ősi gyűlölet).

A leírásért köszönet Anton Smith-nek

by **A Paradoxon Ura** Vas. Május 03, 2009 3:13 pm

I
IV. Rész

Amit a vámpírokról tudni illik a fajleíráson kívül.

Emberség

Az Emberség központi szerepet tölt be a játékban (legalábbis kéne, hogy betöltsön). Azt az erkölcsi kódexet értjük ezalatt, ami segít a vámpíroknak még parazitaszerű szörnyetegként is megőrizni halandó énjüket. Tömören fogalmazva ez tartja vissza őket attól, hogy vérszomjuk bilincseiben az agyatlan állatok szintjére süllyedjenek.
Az árnyalatok kedvéért az Emberséget több jellemzővel ellentétben tízes skálán mérjük (a skála csak példa értékű minden vámpír döntse el hol helyezkedik el a skálán és próbáljon meg a szerint játszani a oldalon). Azért, mert a vámpír az Emberség Ösvényén jár, attól még nem törvényszerűen barátságos, szimpatikus szent. A vámpírok természetüknél fogva ragadozók, és az emberség csak esélyt ad nekik arra, hogy úgy tegyenek, mintha ez nem lenne igaz. Belső pajzsként védi a vámpírt önmagától, az emberek külső fenyegetés elől védelmező Látszathoz hasonlóan.
Sajnálatos módon azonban a vámpírok puszta léte az Emberség tagadása. Telnek múlnak az évszázadok, és a vámpír egyre kevésbé érdeklődik a halandó csorda iránt (mindenképpen meghalnak, nem igaz?). Éppen ezért nem elképzelhetetlen, hogy a játék során a karakterek veszítenek emberségükből.
A halandók általában az Emberség Ösvényén járnak, de ennek legnagyobbrészt tudatlanságuk az oka: Nem ismernek semmilyen más utat. Ez az emberiesség mérésére szolgáló „rendszer” ezért számukra nem is igazán fontos. Természetesen vannak alacsony Emberségű halandók is – gyilkosok, nők megrontói és hasonlók, lelkük mélyén viszont nem lapul a Fenevad. A magas értékkel rendelkező vámpír akár még az embereknél is emberibb lehet!

Az emberség hatásai

A vámpír Emberség értéke megmutatja, mennyire maradhatott emberi a karakter gondolkodása Káin átka ellenében. Befolyásolja, hogy mennyire képes a vámpír elleplezni saját énjét, vagyis mennyire nézik mások halandó embernek.
* A vámpírok természetellenesen mélyen alszanak, és még közvetlen veszély esetén is nehezükre esik felkelni. A magasabb Emberségű vámpírok az este korábbi részében ébrednek, mint alacsony értékkel rendelkező fajtársaik.
* A mélyálomban eltöltött idő hosszúsága függ az Emberségtől. Az alacsony értékkel rendelkező karakter hosszabb, a magasabbat felvett rövidebb ideig marad ebben az állapotban.
* Meghatározza, a karakter mennyire látszik emberinek, és milyen könnyen tud beolvadni az emberek közé. Az alacsony Emberségű vámpírok természetellenes és zavaró arc- és jellemvonásokat alakítanak ki: beesett szemek, feltörő morgás és állatias arckifejezés.
* Ha a karakter Embersége valamikor is eléri a nullát, a személyiség nem játszható többé. A Fenevad átvette felette a hatalmat és agyatlan lénnyé degradálta – innentől a mesélő iránytja.
Az emberség értékének ingadozását a Bűn hierarchiája befolyásolja – ha a vámpír véletlenül vagy szándékosan olyat követ el, ami csak jelenlegi Emberségénél alacsonyabb érték esetén követne el, a Mesélő döntése alapján embertelenebbé válhat.

A lefelé irányuló spirál

A vámpírok kétségtelenül szörnyetegek, és még a legmagasabb Emberségű Vámpír sem különb egy báránybőrbe bújt farkasnál. Mindazonáltal, ahogy az Emberség csökken, a vámpírok csak egyre hajlamosabbak lesznek a torz bűncselekményekre, hanem egyre nagyobb kedvvel követik el ezeket. A vámpírokban ott rejtőzik a vadászat és a gyilkolás ösztöne, és végül mindegyikük számára eljön az a pillanat, amikor ott hever mellettük áldozatuk teteme – akit nem is szándékoztak megölni.
Ezért fontos tudni, Emberségük csökkenésével mi változik meg a vámpírokban. Még az emberiességet célul választó vámpírok viselkedése is olyan torzzá és idegenné válhat, hogy már indítékaik is viszolygást válthatnak ki másokból. Az alacsony érték azt jelenti, igen kevés kapocs köti össze a vámpírt halandó múltjával.

Emberség: 10-8
Az ekkora Emberségű vámpírról ironikusan azt is mondhatjuk, emberibbek az embereknél. Különösen az ifjú vámpírokra jellemző, akik a ragadozóvá válásra nagyon szigorú erkölcsiséggel reagálnak. Az idősebb vámpírok ezen csak gúnyolódni tudnak, és rettenetesen jól szórakoznak a frissen teremtett vámpírokon, akik sikátorokban húzzák meg magukat, és bűzös patkányokból táplálkoznak, pedig hiába lázadnak gyilkos természetük ellen. Ó, emberség!
A való életben ritka az olyan vámpír, akinek sikerül fenntartania magas Emberség értékét, hiszen előbb vagy utóbb minden vámpírnak gyilkolnia kell. Társaik nagyon nehezen viselik el őket, frusztrálja őket ez a szemmel látható naivitás és képmutatás; a legtöbb vámpír legalább az önmarcangolást kihagyja az élőholt lét számos kellemetlensége közül. A magas emberségű vámpírok viszolyognak a gyilkolástól, és ha lehet, nem szívnak több vért a szükségesnél. Nem szükségszerűen passzív vagy éppen prédikátor típusúak, viszont gyötrelmesen megerőltető kívánalmakat állítanak maguk elé, és tisztán meghatározott elképzelésük van a „jó” és „rossz” fogalmáról.

Emberség: 7
A legtöbb embernek ugyanekkora az Embersége, tehát ezen a szinten a vámpír még tud emberien viselkedni. Az ilyen vámpír általában aláveti magát az „elfogadott” erkölcsöknek – nem helyes bántalmazni vagy megölni valakit, bűnös dolog lopni stb., de néha olyan lassú ez az előírt sebesség … A moralitásnak ezen a szintjén a vámpír még figyelembe veszi mások természetes jogait, bár nem kis önzés lappang benne. Mint ahogy mindenki másban …

Emberség: 6-5
Az ember meghal, igaz? A tárgyak eltörnek. A kulturált ember normái alá süllyedt vámpírnak nem okoz nagy gondot feldolgozni, hogy túléléséhez nélkülözhetetlen a vér, és beszerzéséért mindent megtesz. Bár ha nem muszáj, nem pusztít vagy gyilkol, de úgy véli, a sors néha kegyetlen játékot űz. Az Emberség ezen szintjén álló vámpírok nem egyértelműen szörnyetegek, de legalább egy kicsit kellemetlen a jelenlétük. Laissez-faire elméleteik másik jogairól több embert is megriasztana. Kisebb testi furcsaságok vagy torzulások megjelenése nem kizárt.

Emberség: 4
Az embereknek meg kell halniuk, nem? A vámpírt kezdi elnyelni a bűn. A gyilkolást elfogadhatónak tartja, ha az áldozat megérdemli (aminek megítélése persze szubjektív). Az erkölcsi normákat nélkülöző Öregek nagy része ezen a szinten van. Pusztítás, lopás, bántalmazás – ezek inkább eszközök, mint tabuk. Önmaga é apró szokásai egyeduralkodóvá válnak, és a pokolba azzal, aki útjába áll. A testi torzulások jól láthatóak; nem annyira rettenetesek, mint a Csatornapatkányoknál vagy néhány Fenevad esetében, de attól még szembetűnően betegesen festenek ezek a hullaszerű, sápatag vámpírok.

Emberség: 3-2
Mit számít mások élete, vagy tulajdona? Az ilyen mélyre süllyedt élőholtat torz élvezetek és aberrált vágyak éltetik. Semmilyen atrocitástól nem riadnak vissza. A nagyon alacsony Emberségű vámpírokra jellemző a perverzitás, a hidegvérű gyilkolás, az áldozatok megcsonkítása és az öncélú gonoszság. Kevés vámpír marad meg ezen a szinten huzamosabb ideig – a végső kárhozat nincs messze. Ugyan néha összetéveszthetőek az emberekkel, de ez azért nem fordul elő túl gyakran.

Emberség: 1
Ezeknek a feledés határán egyensúlyozó vámpíroknak már nincsenek érzéseik. Kevés dolog érdekli őket, még saját vágyaik sem – leszámítva az önfenntartás és a pihenés ösztönét. Elméletileg nincsen semmi, amitől visszariadnának, és csak korábbi énjük szétrongyolódott foszlányai választják el őket a teljes elkorcsosulástól. Sokan képtelenek az összefüggő beszédre, éjszakáikat istenkáromló szavakat suttogva töltik alvadt vérrel telifröcskölt hajlékukban.

Emberség: 0
Aludni kell. Enni kell. Ölni kell. A játékosok nem játszhatnak nullás Emberségű karaktert. Ezeket a vámpírokat teljesen felfalta a fenevad.

A leírásért köszönet Anton Smith-nek

by **A Paradoxon Ura** Kedd Május 12, 2009 2:10 pm

Vérkötelék

A vértestvérek vérének egyik legcsodálatosabb és legszörnyűbb tulajdonsága, hogy csaknem minden lényt a szolgálatába állíthat, aki három alkalommal iszik belőle. Minden korttyal egyre nő a Vértestvér befolyása áldozata fölött. Ha háromszor vagy három éjszakán át ugyanannak a vámpírnak a vérét issza az áldozat, létrejön a Vérköteléknek nevezett állapot. Az a vámpír, aki Vérköteléket hozott létre, Vérúrnak neveztetik, a Vérkötelék áldozata pedig Rabszolgának.
Egyszerűen fogalmazva, a Vérkötelék a legerősebb ismert érzelmi állapot. A Vérkötelék áldozata fenntartás nélkül hű a Vérúrhoz és csaknem mindent megtesz neki. Még az Uralom legerősebb formája sem képes elnyomni a Rabszolgának ura iránti érzelmeit; csak az igaz szerelemnek van esélye a kötelék ellen, de még annak sem biztosan.
A Vérköteléket általában arra használja a vámpír, hogy magához csalogassa a halandókat, magához láncolja a ghoulokat - vagy akár egy másik Vértestvért. A vér kötelékének ereje akkora, hogy egy nagyhatalmú Öreg vámpír is áldozatául eshet egy Ifjúnak; ilyen szempontból egy fiatal vámpír vére (elvileg) ugyanolyan erős, mint Káiné. Éppen ezért a Vérkötelékek fontos szerepet kapnak a Dzsihadban; néhány Ősöreg állítólag több tucatnyi befolyásos Vértestvért tart rabszolgaságban.

• Első alkalom: Az áldozatidőről időre erős vonzódást, kötődést érez a vámpír iránt. Talán álmodik róla, vagy azon kapja magát, hogy "véletlenül" azokon a helyeken bukkan föl, ahol a vámpír is járni szokott. Ebben az állapotban nincs szükség semmilyen szabályozásra, de érdemes kijátszani a történetben. Minden Gyermek ilyen fokon kötődik az Atyjához, hiszen egyszer már ivott a véréből. Gyűlölheti, rajonghat érte, de semmiképpen nem közömbös iránta.

• Második alkalom: Az áldozat érzelmei kellően fölerősödnek ahhoz, hogy befolyásolják a viselkedését. Még nem Rabszolgája ugyan a vámpírnak, de az már fontos személy az ő életében. Még azt tesz, amit akar, de már sikeres Akaraterő próbát kell tennie (mesélői segédlettel), ha esetleg ártani akarna a vámpírnak. A vámpír befolyása már elég erős ahhoz, hogy nagyobb erőfeszítések nélkül meggyőzze, vagy utasításokat adjon neki (Szociális cselekvésekre -2 célszám).

• Harmadik alkalom: Teljeskörű vérkötelék. Ezen a ponton az áldozat többé-kevésbé teljesen a vámpírhoz kötődik. Ő a legfontosabb személy az életében, szeretők, rokonok, még a gyermekei is csak harmadlagosak a mindent felemésztő szenvedély hevében.
Ekkor a vérúr az Uralom diszciplínát anélkül is használhatja a Rabszolgán, hogy a szemébe kellene néznie. Elég a hang is. Ha a Rabszolga bármilyen oknál fogva ellenáll az Uralomnak, a célszáma kettővel nagyobb. Természetesen egy fiatalabb vámpír továbbra sem használhatja az Uralom diszciplínát egy „Öregebb” (Káinhoz leszármazásban közelebb álló) vámpír Rabszolgán.
A Vérkötelék igaz szerelem - bár igen kifacsart, perverz változatban. Végső soron azonban nem egyszerűsíthetjük le egy igen/nem kapcsolattá. Néhány Rabszolga (különösen, ha Alkalmazkodó, vagy hasonlóan alárendelt Természete van, vagy az Akaratereje nem magasabb 5-nél) bármit elkövet, beleértve az öngyilkosságot, vagy gyilkosságot is; másoknak vannak bizonyos erkölcsi fenntartásaik, amiket nem lépnek át.
Egy teljes Vérkötelék, ha egyszer kialakult, szinte megszeghetetlen. A Rabszolga a Vérúr befolyása alatt áll, csakis neki engedelmeskedik. Egy másik vámpír sem kötheti magához, ha csak az előző Vérkötelék "magától" el nem múlik. A vámpír létrehozhat kisebb (egyszer, vagy kétszeri iváson alapuló) köteléket több emberrel is; sőt, sok Vértestvér élvezi az ilyen kötelékeket, mivel mesterséges szenvedélyeket és érzelmeket táplálnak halott szívükben. Egy teljes Vérkötelék azonban minden kisebb érzelmet elsöpör. Vámpír szeretők olykor kölcsönösen Vérköteléket hoznak létre egymással; a vámpírok élőhalott világában ez áll a legközelebb az igaz szerelemhez. Még ez az érzés is undorrá, vagy gyűlöletté válhat azonban az évszázadok során, a Vértestvérek pedig ritkán bíznak meg annyira a másikban, hogy belemenjenek egy ilyen kapcsolatba.
A Vérkötelék nagy hatalom, de akkor a legerősebb, ha rendszeresen megerősítik, további vérivással. Ha a Rabszolga rendszeresen kap a vámpír véréből, a kötelék erősebb lesz, hiánya pedig idővel langyossá, egyre lazábbá teszi a köteléket. Mint bármilyen más kapcsolatban, a viselkedés, az udvariasság fontos szerepet játszik a Vérkötelék során is. Egy jól tartott, rendszeresen táplált Rabszolga talán még jobban beleszeret a Vérúrba, míg egy megvetett, megalázott Rabszolga gyűlöletet és haragot kezd táplálni a vámpír iránt, és ez gyengítheti a kapcsolatot.
Lehetséges, bár nehéz feladat, hogy egy vámpír ideiglenesen ellenálljon a Vérköteléknek. Ehhez a játékosnak Akaraterőt próbát kell tennie (a célszám általában 7, bár módosíthatja a Vérúr viselkedése és a Rabszolga Természete), és annyi ponttal kell túllépnie a célszámot, ahány alkalommal a Rabszolga ivott a Vérúr véréből. A Rabszolga ekkor elkölt egy Akaraterőpontot, így a kötelék egy időre feloldódik: egy jelenettől (ha a Rabszolga a Vérura ellen szövetkezik, annyi időre, hogy titkos információkat adjon ki egy ellenfelének), egy körig (ha a Rabszolga meg akarja támadni az urát). A Rabszolga további Akaraterőpontok elköltésével tovább is kiterjesztheti a "szabadságát", de ha egyszer megszűnik, a Vérkötelék teljes erejével áll helyre.
A Vérköteléket meg is lehet szakítani, bár ehhez nem csak arra van szükség, hogy a Rabszolga huzamosabb ideig ne találkozzék az urával, hanem nagy mennyiségű Akaraterő pontot is el kell költenie, hogy leküzdje a "függőséget". Általános szabály, hogy az a Rabszolga, aki nem találkozik az urával és legalább 12-Akaraterő hónapig nem táplálkozik belőle, egy lépcsőfokkal visszalép a kötelékben (tehát egy Rabszolga, akinek az Akaratereje 5, hét hónap alatt jut vissza a második vérivás szintjére). Elegendő idő elteltével a köteléknek nyoma sem marad (ehhez rengeteg Akaraterő szükséges - a Rabszolgának meg kell próbálni ellenállni a késztetésnek, hogy megkeresse az urát).
Egy másik, ámbár jóval bizonytalanabb módja a kötelék megszüntetésének a Vérúr megölése. Ez a döntés több szempontból is végzetes lehet, és nincsen rá garancia, hogy minden simán megy. Azok, akik ilyen módon szabadultak meg a befolyás alól, azt állatják, hogy a kötelék a Vérúr Végső halálának pillanatában üvegpohárként szilánkokra hullott. A Rabszolga Természete fontos szerepet játszik abban, hogy a befolyás teljesen véget érjen; a következmények eldöntése pedig a mesélő belátására van bízva.

A leírásért köszönet Blanche Moreau-nak
Forrás: Vámpír: A Maszkabál ISBN 963-974-06-1

by Ajánlott tartalom

Amit a vámpírokról tudni illik a fajleíráson kívül.

Amit a vámpírokról tudni illik a fajleíráson kívül.

Re: Amit a vámpírokról tudni illik a fajleíráson kívül.

Re: Amit a vámpírokról tudni illik a fajleíráson kívül.

Re: Amit a vámpírokról tudni illik a fajleíráson kívül.

Re: Amit a vámpírokról tudni illik a fajleíráson kívül.

Re: Amit a vámpírokról tudni illik a fajleíráson kívül.