Re: Atlantisz

by **Gordon Freemann** Csüt. Ápr. 16, 2009 12:46 pm

Amikor kiérnek a teremből a „tiszta” levegőre, szinte fellélegzik. Még a lélegzés is könnyebb a számára. Bár ez talán a pár lyuknak tekinthető a folyosó oldalán. Nagyokat szusszanva markolássza kicsit a térdeit. Mintha legalább 10 km-et lefutott volna. Úgy érzi most magát.
~ Nem sokon múlott. ~ Gondolja magában, mialatt vet egy futó pillantást a kicsit megroggyant Atlantiszra.
De gyorsan el is kapja onnan a tekintetét, és a mellette álló Sonja-ra néz.
- Jjoobbb…ban vvv…vagy? – kérdi meg tőle.
Bár valószínűleg igen lesz a válasz, de azért megkérdi a biztonság kedvéért. Majd kicsit jobban is szemügyre veszi. Szemmel láthatóan csak most tér magához a révületből, amit az a kicsinyke ajándék okozott. Kíváncsi lenne, hogyan is működik, hisz neki is jól jönne a fegyvertárába egy ilyen eszköz. De most nem igazán van erre idő, hisz az éjszaka csendjét lövések, és robbanások tépik ketté.
- Rrr…rendben vvv…van. – mondja. – Innn…nduljunk.
Néz rá Sonja-ra, majd elindul lefelé. Reméli, hogy Sonja bírni fogja a tempót. Majd elindul lefelé a lépcsőházban, hogy minél gyorsabban felszívódjanak innen. Hisz már a szirénák jelzik a rendőrség közeledtét. Meg jön ott más is, de még nem tudott rájönni, hogy mi az. A szirénák zaja szinte teljesen elnyomja azt a másikét.

by **A Paradoxon Ura** Csüt. Ápr. 16, 2009 3:49 pm

Közjáték

Atlantisz széttört kirakat függőfolyosó

(Erica Fadde, Gordon Freemann)

Éppen, hogy kiértek a széttört kirakat mellet a vastag rézkeretes ajtón a rozsdás függőfolyosóra amikor lent elkezdődik a bál, mögöttetek pedig egy utolsó felvillanással véget ér a fényjáték a bárban.

/A varázslat 90% kifejtette rátok hatását, nem fogtok pontosan emlékezni a bárban történtekre. Arra emlékezni fogtok, hogy lövöldözés volt de, hogy kik és pontosan mikor hogyan vettek részt benne arra nem fogtok emlékezni, valamint a bárban lévő személyek is homályba vésznek a egész eseménysor a atrocitások elindulásától a teljes lecsendesedésig zavaros és homályos emlék marad csupán. A későbbiekben talán a Látás Ht. 3. Visszapillantás adomány segíthet rajtatok de csak talán sok függ a körülményektől és az Akaraterőtöktől valamint a lelketek tisztaságától./

Alattatok a nyirkos, szennyes éjben a parkoló és a elvadult park határán egy kisseb háború alakult egy kis csoport között és egy bajjóslatú jelzés nélküli fekete helikoptercsoda között. A helikopter a kis társaság tűzét gatling rendszerű rohamágyújával viszonozza ennek hatására a közelgő ólomvihar kettészel pár parkoló autót, mielőtt elérné a kis társaságot a gép orra felrobban és lángokba borul.
Idáig érzitek forró fém, olvadt plasztik, és megperzselődött emberi hús orrfacsaró bűzét. A gép az aszfaltra zuhan és égő repeszekkel és üzemanyaggal borítja be a környékét minek hatására még pár gépjármű is áldozatul esik az enyészetnek.
A megtámadott társaság a pusztulás hangjaival mit sem törődve árnyékokba vonul és megindulnak a zegzugos sikátorok felé.
A lenti lépcsőházból kilépő társaság női tagja és valószínűleg a testőre egy sarok mögött keres fedezéket a záporozó olvadt és égő gépmaradványok elől.
Utána meghalljátok a szirénákat és feltűnik a távolban egy imbolygó fénykéve az égen. Ez már a megalkuvó rendőrségnek is sok volt.

(Dominique Chabrol) Atlantisz alatt a óvó sarok rejtekében

Miközben megpróbálsz felülkerekedni a harsogó lángok okozta félelmeden a sarok mögött, fölötted David megnyugtató tömegével még látod, hogy a helikopter végső agóniájában szétszóródó égő maradványok beburkolják a kiégett lámpa alatt parkoló kocsidat és megkezdik a elemésztését.

/Dominique Chabrol Szerencse: 3/

by **A Paradoxon Ura** Pént. Ápr. 17, 2009 1:03 pm

Gordon Freemann írta:Amikor kiérnek a teremből a „tiszta” levegőre, szinte fellélegzik. Még a lélegzés is könnyebb a számára. Bár ez talán a pár lyuknak tekinthető a folyosó oldalán. Nagyokat szusszanva markolássza kicsit a térdeit. Mintha legalább 10 km-et lefutott volna. Úgy érzi most magát.
~ Nem sokon múlott. ~ Gondolja magában, mialatt vet egy futó pillantást a kicsit megroggyant Atlantiszra.
De gyorsan el is kapja onnan a tekintetét, és a mellette álló Sonja-ra néz.
- Jjoobbb…ban vvv…vagy? – kérdi meg tőle.
Bár valószínűleg igen lesz a válasz, de azért megkérdi a biztonság kedvéért. Majd kicsit jobban is szemügyre veszi. Szemmel láthatóan csak most tér magához a révületből, amit az a kicsinyke ajándék okozott. Kíváncsi lenne, hogyan is működik, hisz neki is jól jönne a fegyvertárába egy ilyen eszköz. De most nem igazán van erre idő, hisz az éjszaka csendjét lövések, és robbanások tépik ketté.
- Rrr…rendben vvv…van. – mondja. – Innn…nduljunk.
Néz rá Sonja-ra, majd elindul lefelé. Reméli, hogy Sonja bírni fogja a tempót. Majd elindul lefelé a lépcsőházban, hogy minél gyorsabban felszívódjanak innen. Hisz már a szirénák jelzik a rendőrség közeledtét. Meg jön ott más is, de még nem tudott rájönni, hogy mi az. A szirénák zaja szinte teljesen elnyomja azt a másikét.

Üdv

Ácsi Ácsi Emberek lehet visszakanyarodni a Atlantisz függőfolyosójára.
Lokiék jóval előttetek elindultak Ti még tököltetek pöcsöltetek és fényjátékot bambultatok Lokiék lent vannak ti maximum a függőfolyosón.

A továbbiakban mindenkit kérek, hogy a reagjában jelőlje meg, hogy pontosan hol kíván távozni egy helyszínről ha ezt nem teszi önkényesen választom meg a távozás pontját a GONOSZ FANTÁZIA nevű gomb benyomása után.

Köszönöm Köszönöm lécci lécci ha el vagytok maradva ne akarjatok fényéveket ugrani a többiek elé majd én összehúzom a szálakat.

by **Loki Redback** Pént. Ápr. 17, 2009 7:00 pm

Egy lépcsőfordulónyi távról követtük az Atlantis felforgatóit. A poros, mocskos lépcsőház itt ott ránk szórta áldását. Ha eddig hiányzott is volna, mostanra már biztosan újra póknyál borított itt-ott. Az általunk üldözött négyes még az épületben volta, de én már hallottam a közeledő helikoptert. A harc viszonylag gyorsra sikeredett, mire kiértünk gyakorlatilag már vége is volt. A hatalmas robbanás hangereje azonban majdhogynem szétvitte a dobhártyámat. Szédülve dőltem neki a falnak, és csak tetézte a később orromig jutó bűzáradat a kiszolgáltatott helyzetemet. Próbáltam úrrá lenni magamon, így a fülemre szorított kezemet valamelyest képes voltam ellazítani. Azonban a folyamatos prüszkölést, és orrvakarást már képtelen voltam abbahagyni. A szénné égett hús szaga ~Ó micsoda pazarlás!~ keveredett az olvadt alumíniuméval. És az autók még csak ezután gyulladtak be. ~Remek! Ma sem kellett volna felkelnem!~ Mire kicsit csillapodik a majdhogynem allergiás reakciója, meglepetten konstatálja Dominique páni félelmét a tűztől. ~Hehe! Még a holtak is félhetnek valamitől.~ Még egy kisebb mosolyt is megenged magának. Odasétál a sarokban kuporgó nő elé, mű nyugalmat erőltetve az arcára, és megböki az őrzőjét.
-Szerintem nyalábold fel, nem lenne jó ha itt találnának minket.
Majd az ég felé mutogat a második helikopter felé.

by **Dominique Chabrol** Pént. Ápr. 17, 2009 8:45 pm

David dühösen pillant a bökdösőre. Ha tekintettel ölni lehetne....hajajjjj...
De eljut a tudatáig a tény hogy menekülni kellene. Felnyalábolja a szinte összegömbölyödött Nickyt. Majd tanácstalan megtorpan a kijáratnál. A percek alatt kiégett limuzint beborítja a még mindig izzó törmelék. A nő kiengedett karmokkal kapaszkodik sofőrjébe. A férfit nem izgatja az esetleges fájdalom.
- Gordon...itt van...- nyögi a félig tébolyult vámpír.
David megindul futólépésben az épület fala mentén, hogy mielőbb tűzmentes helyre juttassa úrnőjét. Egy sikátorba fordul és még itt sem áll meg. Szinte az utca másik végéig viszi pilleként a nőt, majd óvatosan talpra állítja és átölve tartja míg a telefonján megnyomva egyetlen gombot rövid mondatokkal instruálja a hívott felet.
- Épülettől északra az első sikátor távolabbi végén. - mondja pattogósan.
A gyér fényben is jól látszik ahogy Nicky zavartan visszahúzza a karmait s tekintetébe visszaköltözik az értelem ahogy körbe pillant.

A igényelt autó nem érkezik meg időben helyette ez a üzenet érkezik:

- Az Arasaka biztonsági szolgálat feltartóztatott minket nem fogunk a rendőrség előtt megérkezni a helyszínre, próbáljanak meg eltávolodni a tűzfészektől kérem.

Tisztelettel A Paradoxon Ura

Pár perc és egy éjkék személyautó gördül az utca végéhez. A hátsó ajtó kinyílik.
David támogatólag nyúl a nő felé, de az hárít. A férfi mögé pillant és valamit keres.
- Wis ? - kérdezi még kissé gyenge hangon, de határozottan.
Ha megpillantja akkor ellentmondást nem tűrően jelenti ki.
- Elviszünk ahova akarod...- David nem túl boldog az ötlettől, de nemtetszését nem önti szavakba.

by **A Paradoxon Ura** Vas. Ápr. 19, 2009 8:04 pm

Dominique Chabrol írta:

- Épülettől északra az első sikátor távolabbi végén. - mondja pattogósan.
A gyér fényben is jól látszik ahogy Nicky zavartan visszahúzza a karmait s tekintetébe visszaköltözik az értelem ahogy körbe pillant.

A igényelt autó nem érkezik meg időben helyette ez a üzenet érkezik:

- Az Arasaka biztonsági szolgálat feltartóztatott minket nem fogunk a rendőrség előtt megérkezni a helyszínre, próbáljanak meg eltávolodni a tűzfészektől kérem.

Tisztelettel A Paradoxon Ura

Pár perc és egy éjkék személyautó gördül az utca végéhez. A hátsó ajtó kinyílik.
David támogatólag nyúl a nő felé, de az hárít. A férfi mögé pillant és valamit keres.
- Wis ? - kérdezi még kissé gyenge hangon, de határozottan.
Ha megpillantja akkor ellentmondást nem tűrően jelenti ki.
- Elviszünk ahova akarod...- David nem túl boldog az ötlettől, de nemtetszését nem önti szavakba.

Bevetitek magatokat Jhonny-ék kis csapata után a sikátorok mélyére.

Most bevárjuk Gordon és Erica regját.

by **Erica Fadde** Hétf. Ápr. 20, 2009 7:41 pm

Jason kérdésére először csak bólint, majd miután átgondolta, tényleg jobban van-e hozzáteszi: - Igen, kutya bajom.
*Módosítás a Paadoxon Urának hozzászólásai alapján:*
Nem sok mindenre emlékszik abból, ami odabent történt, csak apró töredékek és elfolyó képek maradtak meg neki. Ezt eléggé furcsának találja, és pár emlékfoszlányba kapaszkodva próbálja maga elé idézni a történteket. Az eredmény egy kiadós fejfájás, és a fények cikázása lelki szemei előtt.
Megdörzsöli a fejét, hátha csillapodik a fájdalom, de nincs sok eredmény. Odakintről hangzavar szivárog be, és iszonyatos bűz érződik a folyosón. Elborzadva öklendezni kezd, de hál' istennek erősebb a gyomra annál, minthogy itt kiadja a legutóbbi étkezést. Mikor a torka már nem szorul el annyira, hogy a hangját teljesen elfojtsa, megkérdezi Jasont, nem néznek-e utána a történteknek. A férfi helyeslően válaszol, és elindulnak kifelé.
Mikor ablakok közelébe érnek, és Erica meglátja, mi zajlik kint, megtorpan, és földbe gyökerezik a lába. A helikopter, a közeledő szirénák, a mindent elemésztő tűz... a hangok alapján nem gondolta, hogy ilyen rossz a helyzet. Próbál visszaemlékezni, mi történhetett, ami ezt az egészet kiváltotta, de akárhogy erőlködik, semmi használható nem jut az eszébe. Végső tehetetlenségében az ablak elé lép, és megbabonázva nézi a terjedő lángokat. Nem tudja, Jason hol járhat, ott van-e még a közelben, vagy már otthagyta. A félelem, ami eluralkodik rajta az ismeretlen helyzet miatt, minden mást egy mozdulattal kiseper a fejéből.
Egy újabb hangos zaj (nem tudja megállapítani, mi volt az) billenti ki félelméből. Megmozdul, és a folyosó belsejét kezdi pásztázni. Zavara és kétségbeesése még mindig nem hagyott alább, bár legbelül folyamatosan próbálja nyugtatni magát. Zihálva kapkodja a levegőt és nagyokat nyel, aztán pár pillanat múlva önuralma lassan helyre kezd állni.
Tekintetével Jasont kezdi keresni, és reménykedve szorul össze a szíve, hogy nem egy ilyen hétköznapi kis csetepatéban kell odavesznie.

by **Loren G. Blackmore** Kedd Ápr. 21, 2009 8:14 pm

//Bocsánat hogy eddig nem voltam... Deadly funny

//

Az események gyorsan peregtek, s ő maga azt sem tudta éppen mit is kellene kezdenie magával. Minden felgyorsult, semmi sem maradt ugyan olyan, s már csak arra vágyott, hogy otthon lehessen, valahol messze innen ettől a helytől, hol minden pillanat és perc egyre furcsábban alakul, s a végén egyszer csak megszűnik létezni a nyugalom, mintha mi sem történt volna, s jön a végtelennek hitt semmi, a csodálatnak nem tudható válfaja talán? Vagy éppen valami más?
Minden esetre zsebébe nyúlt, kivágta belőle apróját, s letette az asztalra, majd kiment az épületből.
Útja fekete Land Rovere felé vezetett. odaérve körbe se pillantott, csak bepattant a kocsiba, s mindössze néhány pillanat leforgása alatt, már ott sem volt. Az országutat róta, mely egyenesen haza felé vezette őt. Bekapcsolta a rádiót. Híreket öntöttek belőle a világ felé. Felsóhajtott, majd néhány pillanat elteltével, megunva az egész blablát, eltekert egy másik adóra, s mintha összeesküvés lett volna ellene, ott is híreket mondtak.*
-Ez egy összeesküvés... egy hatalmas összeesküvés, ami ellenem szól...-morgolódott, majd lefordult a főútról, s távolban már felsejlett lakásának vonalai.

by **A Paradoxon Ura** Szer. Ápr. 22, 2009 4:05 pm

Loren G. Blackmore írta://Bocsánat hogy eddig nem voltam... //

Morr és ezután leszel, jó lenne eldönteni végre, hogy mit is szeretnél…. Wizard

Közjáték

Atlantisztól távolodva

Loren alatt halkan morgott a terepjáró csoda a szennyes és nyirkos hideg éjben már nem is emlékezett pontosan mi is történt az Atlantiszban, csak homályos képek sejlenek fel benne holmi lövöldözésről és robbanásról égő tűzről és megégett emberi testek bűzéről.
„De hát ez nem lehet hiszen még csak percek teltek el” – gondolja magában és ennek hatására jeges rémület fészkeli be magát a gyomrába.
Még igazán feldolgozni sem tudja a felismerés okozta sokkot amikor fekete testpáncélba öltözött alakok jelennek meg a kocsi előtt rohamfegyverekkel felszerelve és az út szélére állítják.
Alig pár saroknyira jutott az Atlantisz parkolójától. Négyen vannak egyikük féloldalt hátra marad fedezi a többieket. A másik három társuk lővonalát szabadon hagyva megindulnak a kocsi felé, odaérve vezetőjük int Lorennek, hogy húzza le a ablakot.
- Jó estét hölgyem, ellenőrzés kérem húzza le az ablakokat, nyissa ki a csomagtartót és kérem a papírjait. – Hangja recsegve ellentmondást nem tűrően tör elő arcmaszkja mögül. A sötétített vízor még személytelenebbé teszi még a szemét sem látni.
Utasítása annyira eltökélt és kényszerítő erejű, hogy Loren ellenkezés nélkül gépiesen engedelmeskedik. A két kísérő elkezdi átvizsgálni a kocsit bevilágítanak a hátsó ülésekre valamint átnézik a csomagtartót közben a vezetőjük Loren papírjait böngészi látszólag a sötétített vízor jótékonyan takarja a szemét mi árulkodna figyelmének fókuszáról. Pillanatokkal később hátulról felhangzik két hang.
- Minden rendben, az utastér tiszta.
- A csomagtartó is negatív.
A parancsnok kesztyűs kezével becsukja Loren papírjait és visszaadja, majd jelez a biztosító embernek ki leengedi a fegyverét.
- Elnézést a kellemetlenségért Ms. Blackmore, látom ön magánszimat mint ilyen gondolom tudja mikor illik elfelejteni dolgokat, de ha nem akkor segítek önnek ez egy olyan eset volt amit jobb ha elfelejt.
A következő pillanatban Lorent és a vezetőteret egy éles villanás burkolja be.
- Ms. Blackmore tovább hajthat, köszönjük a közreműködést.
Loren kábán és szellemileg meggyötörten tovább hajt, fejében kaotikusan kavarognak a gondolatok és érzések mintha sok mindent elveszett volna a közelmúltban. „Jelzés nélküli testpáncélzatot viseltek. De kik és mikor? Úristen mi történt velem. Hol voltam az elmúlt órákban, és miért fáj a fejem?”
Lefordul a főútról már közel jár az otthon melegéhez, aztán csak a szemekre emlékszik a szuggesszív szemekre és erős kezekre a karján, utána kéj és borzongás és talán orgazmusa is volt.
Amikor ismét magához tér látja amit az automata garázskapuja felgördül és a lakás biztonságos nyugalma várja kár, hogy a feje szét akar hasadni a fájdalomtól.

Snitt

A testpáncélos férfi beleszól a kommunikátorába.
- Központ itt Szablya Egyes már csak három saroknyira vagyunk az Atlantisztól. Eddig minden utunkba kerülő az Atlantiszból távozó kocsit ellenőriztünk az eredmények negatívok.
- Szablya Egyes folytassák a hurok szűkítését a többi csapatnál is negatívok eddig a eredmények a célszemélyek nem nyerhetnek egérutat valószínűleg a műveleti területen belül vannak még. Frissítjük a műholdas adatok alapján a műveleti adatbázisukat. Folytassák az akciót a válságterv alapján. Központ kilép.
- Szablya Egyes kilép
A parancsnok kézjelekkel alakzatba rendezi a fiait és megindulnak lassan az Atlantisz felé a óvatosság sohasem árt ilyen veszélyes és mindenre elszánt fickók esetében. Bár az idő ellenük dolgozik hamarosan a rendőrség is ide ér addig jó lenne befejezni az akciót.

by **A Paradoxon Ura** Szer. Ápr. 29, 2009 3:34 pm

Közjáték

Atlantisztól távolodva sikátorokban és Függőfolyosón.

/Morr mivel Gordon lassan több mint egy hete el van tűnve és azt sem mondta, hogy bakfitty pedig volt fenn az oldalon többször is ezért átlépünk rajta. REKLAMÁCIÓT NEM FOGADUNK EL./

/Kérés a elkövetkezendőkben, ha valamit változtattok a reagotokban főleg ha hozzátesztek azt vastagítsátok ki, de még jobb lenne ha inkább pót reagot írnátok/

(Erica Fadde)

Még igazándiból magadhoz sem térsz a valószínűtlen, furcsa és rémisztő történések sorában amikor meglepődve tapasztalod, hogy egyedül maradtál a függőfolyóson, Gordon (Jason) eltűnt. A bárban fekvők között nem látod és mintha együtt léptetek volna ki a vastag rézkeretes ajtón.
Lent rőtvörös lángok járják a táncukat a sűrű fojtogató fekete füstöt felfalja a csípős éjszakai levegő. A kis csoport kik a robbanás elől a sarok mögött kerestek menedéket most becsusszannak egy sötét sikátorba amibe mintha Johnny Silverhand és társasága is távozott volna. De innen mintha valami hiányozna valami elveszett az elmédben sikertelenül próbálod meg félrelökni az árnyakat hátha felfedezed köztük Johnny-t és társaságát. Aztán megpillantod a lábadnál a mobiltelefont, egy fekete kompakt kis csepp és ütésálló készüléket.

(Dominique Chabrol, Loki Redback)

Santiago veszi át a vezetést, ő ismeri a legjobban a rejtekhelyeket a környéken. Utána Thompson következik, a rohampuskával és a közben a fejére tolt high-tec napszemüveggel fedezi a terepet. Johnny szorosan az oldala mellet tartja a HK-t, idegei turbóhatástól bizseregnek a futás közben bekapott szereknek hála, úgy rohan mint aki totál belőtte magát. A sikátor falai homályos árnyékokként suhannak el mellettük – némiképpen kompenzálnia kell az időérzékét – bekap még egy tablettát. Rouge hátulról biztosítja a társaságot, az ő zihálását hallja maga mögött. A válla fölött szól hátra a lihegő árnyalaknak.
- Sajnálom, Rache.
A lány hangja üres.
- Ne hívj így többé. – mondja – Soha többé.
Tovább kocognak.
- Oké – mondja végül Johnny – erről ennyit.
Sarok Santiagóék megtorpannak, a lány is lassít a tempón egy pillanatra.
- Miért, Johnny? Miért éppen most? Nem keríthettél volna valaki mást?
Johnny megáll felé fordul.
- A legjobbra volt szükségem. Még mindig te vagy a legjobb, Rouge és megbízható is vagy.
*Még, hogy a legjobb! ÁTKOZOTT ALAK.*
Zajok a sikátor végéből ahonnan érkeztek, két férfi és egy nő. Thompson a napszemüvegén keresztül mintha verőfényes délben pillantana végig a területen. A topgrafikus letapogatónak hála érzékeli, hogy más nem közelit az újonnan érkezetteken kívül, a nő fegyvertelen a két férfinél kézifegyverek látszólag nekik is sietős a helyszín elhagyása a lépcsőházi jómadarak, továbbra is a nyomdokvizűket lovagolják meg.
Int társainak, hogy tiszta a kis csoport, de úgy tűnik ez Santiagónak nem elég a sarokhoz fordítja Thompsont, hogy vegye át a figyelőposztot és Rouge-ék között átlépve megszólítja a idegeneket.
- „Oh csak csendes árnyékok vagyunk.. s ha fénybe érünk el is tűnünk nyomtalan...” Mondjátok csendes árnyékok hány fénynek kell még fellobbannia, hogy eltűnjetek végre a nyomunkból. Most már nyilatkozzatok a szándékotokról vagy valljatok színt, ha valami dolgotok van velünk akkor azt itt és most rendezzük le. Ha meg esetleg jó fületek volt a bárban és csatlakozni akartok a balhéhoz akkor ne jó kiskutya módjára trappoljatok utánunk hanem közöljétek, de ez a gumicsontozás már kezd unalmas lenni.

by **Erica Fadde** Vas. Május 03, 2009 8:33 pm

Lázasan keresni kezdi Jasont a tekintetével, de sehol nem találja. Tesz pár bizonytalan lépést előre, majd hátra, aztán megtorpan. Kezeit a halántékára szorítja, és próbál minél jobban lehiggadni. Pár pillanat múlva felemeli a fejét, és kinéz az épületből. Az ismerős sikátorba új alakok lépnek be, aztán szeme a lángokra téved. Most, hogy végre sikerült némileg lenyugodnia, már csak halványan érzi a félelem hullámait testében. Mély levegőt vesz, de sehogy nem sikerül összeraknia a képet. Dühösen forgolódni kezd, aztán észrevesz egy mobilt a lábánál. Furcsán néz le rá, aztán felveszi és megforgatja.
Elindul kifelé az épületből, párszor kinéz az ablakon, hol tudna úgy kijutni, hogy átkeveredhessen a tűzön. Közben megpróbálja kideríteni a telefonról, kié lehet. Ha be van kapcsolva, megnézi a híváslistát, esetleges jegyzeteket, végső esetben az sms-eket. Egy-egy művelet igen sokáig tart, mert csak futó pillantásokra van ideje haladás közben.
Még mindig nem tett le arról, hogy valahol Jasonbe botlik, ahogy haladni próbál kifelé, körbe-körbe pillantgatva keresi a vadászt. Nem vallja be szívesen, de nincs túl sok kedve egyedül kimenni a tűzbe. Úgy tervezi, hogy ha sikerül elkeverednie oda, a sikátor felé veszi az irányt. Nem emlékszik, hogy mi történt az elmúlt percekben, esetleg órában, de rossz érzése van a távozó csapattal, és Silverhand-el kapcsolatban.
Ahogy egyre kijjebb ér, hallja a közeledő rendőrautókat, ezért próbálja megszaporázni a lépteit, hogy időben kiérhessen innen, esetleg el is távolodhasson a helyszíntől, hogy utólag ne kelljen magyarázkodnia, hogy a rosszabb eshetőségeket már ne is említsük.

by **Dominique Chabrol** Hétf. Május 04, 2009 5:16 pm

Gordon nem jön. Zavarodott állapotában is remekül hallja a mobiltelefonból kiszűrődő hangokat. Körbepillant, hogyan tűnhetnének el. A sikátor másik végén a lépcsőházban követett társaság tagjai. Ők is óvatosan haladnak és sűrűn pillantgatnak körbe….
Felfedezték őket. Bár ez várható volt. Két választás van. Elnézést kér és …. No nem ez nem ő lenne ! Bár még nem egészen önmaga, a tűz erősen megviselte az önuralmát, de a hűvös és sötét éj lassan kitisztítja az elméjét.
Kissé roggyantott lábakkal ugrásra készen, hosszú léptekkel halad a sikátor másik vége felé. Elkerülhetetlen a találkozás. Wis –szel nincs idő egyeztetni. Most vagy velük tart, vagy megjátsza az idegent és kivonja magát az ő ötletéből.
- Sötét éjközép van sehol a fény…- kezdi kissé pökhendin – de mindazonáltal még mindig árnyékként létezünk. A fülünk jó s hallottunk ezt azt…mint semmi jónak az elrontója szívesen csatlakoznék a zsákmány reményében – dől a falnak Johnny mellett s végigméri Rouget leplezetlen. A visszatérő erejével arányosan húzza ki magát.
- De gondolom nem eza legmegfelelőbb hely a részletek megtárgyalására – mondja mintha ő találta volna ki a csatlakozást – még közel járnak a szírénák. Vagy szétválunk az utca végén és mondasz egy alkalmas helyet és időt, vagy részeg társaságnak álcázzuk magunk az esetleges járőrök miatt. – mosolyodik el kihívóan.
David miatt nem tűnik csak el. Valószínűleg lenne valahol egy tűzlétra vagy ha nehezen is de egy megmászható ereszcsatorna…..
De nem itt marad s megpróbálja kihozni a legjobbat a jelenlegi helyzetből..

by **Loki Redback** Hétf. Május 04, 2009 9:46 pm

*Egy pillanatra felrémlik a könnyű szabadulás képe, de az élet sosem ilyen egyszerű. A rendőrszirénák lassan dobhártyaszaggatóvá válnak. A kerekek csikordulása pedig sietségre ad okot. Hát ők hárman is bevetik magukat a sikátorok sűrűjébe. Néhány sarok után, pedig bele is botlottak az előbbi eseményeket kiváltó kis csapatba.* ~Remek, mindig ezek a kutyás poénok...~ *Ásítok egyet, a hatalmas egó megtestesüléseképp, majd karba teszem a kezeim. Szeretem ha alábecsülnek az ellenfeleim, mindig ennek megfelelően cselekszem. Tartásom kicsit görnyedt, szemeim félig lehunyva. Mozdulataim is próbálom darabosabbnak mutatni, mintha még ideges is lennék. Ki tudja mi sül ki ebből, és sosem árt ha velem van a meglepetés. Eközben minden fontosabb izmot ellazítok, és harcra késszé teszek. Most is Dominique-re hagyom a beszédet. Abban valahogy sosem voltam túl gyakorlott. A hazugságok még úgy ahogy mennek, de diplomáciai érzékem az nincs. Amíg kedvenc vámpírom nyakatekert monológját hallgatom, óvatosan végigmérem én is a csapatot. Mindegyikük figyelemre méltó, látszik, hogy rászolgáltak hírnevükre. Egyedül Rougen időzik tovább a tekintete. ~Nem is rossz. Kár, hogy itt van a volt pasija, és egyáltalán nem közömbösek.~ Majd miután Dominique befejezte, ő is megszólal a maga alpáribb módján.* -Ja! Én is mennék. *Kíváncsian várom a reakciókat. Na nem a saját hozzászólásomra, mert arra max egy letahózás jön, és az egyszerű igen/nem válasz. De Dominique, gondolom, már nem tudják ennyire félvállról venni.*

by **A Paradoxon Ura** Kedd Május 05, 2009 3:51 pm

Közjáték

Atlantisz sikátorokban.

(Erica Fadde)

A telefon egyszerű kis szerkezet 90% töltöttséggel és billentyűzárral első ránézésre nincsen lekódolva, de csakhamar fel kell hagyjál a vizslatásával és a zsebedbe kell süllyeszd mert a „viharzónából” való kikeveredés minden energiádat leköti. *Majd talán ha nyugodtabb helyre érsz, jobban megvizsgálod.*
A helikopter roncsai még javában lángolnak mikor megérkezel a sikátor bejáratához. Óvatosságod feleslegesnek bizonyul az eddig belépő társaságoknak hűlt helyét találod, felszívódtak a sötét nyirkos bajjóslatú térben.
Gordon-t (Jason-t) még mindig nem látod semerre, mindegy nem várakozhatsz rá itt ítéletnapig a sikátoron keresztül jó eséllyel elkerülheted a rend „őreit”. Nekivágsz a nyirkos, hideg sötétségnek, az árnyakban különböző neszezéseket hallasz egyesek talán patkányoktól erednek másokat meg nem is tudsz beazonosítani vagy az agyad nem akarja semmihez kötni őket.
Mintha még mások is lennének rajtad kívül a sikátorokban halkan észrevétlenül sikló árnyak.

Snitt

Az álcázó ruhát viselő katona szinte beleolvad a falba, ruhája engedelmesen veszi fel a sikátor mintázatát, társai már szétszóródtak a keskeny helyen mihelyst megpillantották a óvatosan haladó magányos alakot.
Szinte csak szubvokalizálja a szavakat a adóvevőjébe.
- Központ itt Szabja Négyes, jelentem magányos nő a délkeleti sikátorokban. Csinos…
- Szabja Négyes ellenőrizzék és ha „tiszta” engedjék tovább észrevétlenül.
A vízor belsején bonyolult jelek és információk futnak keresztül amint a fegyverek csöve alá erősített pásztázók begyűjtik az információkat a nőről.
- Központ itt Szabja Négyes a nőnél van a egyik külsős kapcsolattartó mobilunk ami a pórul járt bérizmoknál volt, utasítást kérek.
- Szabja Négyes engedjék tovább és jelöljék meg, majd a begyűjtő csapat elintézi a mobilt, maguk törődjenek az elsődleges feladattal és célpontokkal.
Halk szisszenés és a jeladó megpihen a nőn.

(Dominique Chabrol, Loki Redback)

Santiago nem jön zavarba sőt látszólag még élvezi is a helyzetet egészen közel lép Dominique-hoz.
- Nocsak a sima nyelvű csavaros észjárású kígyó – darabos szakállas arca teljes egészében mosolyog bár ez a félhomályban eléggé rémisztően hat, emberhegy megjelenésével mindenki fölé magasodik – hmmm… elegáns ruhák, drága kifinomult parfüm és szótlan kísérők. Gondolom kisasszony önt a Rocker ügyletében, feltéve ha tényleg érdeklődik iránta és nem csak az időt húzza nem a pénz fogja motiválni hanem egy sokkal becsesebb érték, de legyen.
Hé Rocker, hajlandó vagy a „árnyaknak” is fizetni tisztességesen a közreműködésükért ?
Johnny hangja fojtottan érkezik Santiago széles háta mögül a homályon keresztül.
- Természetesen. Csak haladjunk már!
Santiago még pár pillanatig élvezi a hordavezér és helyzeti előny nyújtotta hatalmat aztán sarkon fordul és ismét a élre áll.
- Kövessetek. Mindenki ! Mert még rosszra gondolunk. Kapcsoljátok ki a mobilokat és minden olyan műszaki ketyerét amit GPS rendszerrel beháromszögelhetnek. Most !

(Dominique Chabrol, Loki Redback folytatás a Sikátor Topicban)

by **Erica Fadde** Pént. Május 08, 2009 5:59 pm

Undorodva sétál végig a pusztítás helyszínén. Körülpillant, aztán látva a még mindig tomboló tüzet, és hallva, hogy a rendőrség arra tart, tovább halad a sikátor felé, ahol az alakok nemrég eltűntek.
Benéz az utcára, aztán még egyszer végignéz az egyenlőre kipusztult helyen. Remélte, hogy rábukkan Jasonre valahol, de úgy látszik elvesztették egymást. Vesz egy nagy levegőt, aztán bizonytalan lépésekkel nekiindul.
Pár méter után lassít léptein, hogy veszély után kutasson, innen még könnyű lenne visszafutnia. Bár nem hall és nem is lát semmit, a félelem még mindig a gyomrában tekereg, úgyhogy Megerősödés képességét hívja segítségül. Megtorpan egy pillanatra, és idegeire koncentrál. Ahogy felgyűlik a plusz energia bennük, és érzi, hogy működött, gyorsabb léptekkel indul tovább arra, amerre célját sejti. Folyamatosan futásra kész tagokkal halad, megnövekedett gyorsaságát egyenlőre nem használja ki.
Valahogy furcsa érzés keríti hatalmába, mint amikor az embert figyelik valahonnan, de látni még mindig nem lát semmit és senkit. Megszólalni nem akar, ha valaki van a közelben, azzal csak még jobban magára tereli az illető figyelmét. Ehelyett újra lassít kicsit léptein, és Második látás képességét próbálja meg használni: már az is haladás lenne számára, ha érezné a bizonyítékát, hogy bárki is ott van a közelében.

by Ajánlott tartalom