KezdőlapBelépés
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég Nincs
A legtöbb felhasználó (22 fő) Hétf. Aug. 08, 2022 12:39 pm-kor volt itt.
Legutóbbi témák
Facebook
Atlantisz
+2
Loren G. Blackmore
A Paradoxon Ura
6 posters
1 / 2 oldal
1 / 2 oldal • 1, 2 
Atlantisz
by A Paradoxon Ura Kedd Márc. 31, 2009 2:02 pm
xxxxx
ATLANTISZ
xxxxx
ATLANTISZ
xxxxx
A metropolisz mélyén a bűnös negyed határán található a Atlantisz bisztró és kocsma keveréke.
Az alvilág és az unatkozó gazdagok találkoznak itt ennél mélyebbre nem merészkednek az öltönyösök kijjebb pedig a feketézőknek nem akaródzik menni.
A kocsma védjegye a vastag rézkeretes ajtó valamint hogy egy toronyház oldalából nyúlik ki 4-5 emelet magasságában és két épületet összekötő függőfolyósorról lehet belépni bárba ami félig parkoló és park felett helyezkedik el bár a park már inkább dzsungel a gondozatlansága miatt.
Bent fém és műgyanta rögzített bútorzat fogadja a vendégeket, de legalább a kiszolgáló személyzet dekoratív.
Az alvilág és az unatkozó gazdagok találkoznak itt ennél mélyebbre nem merészkednek az öltönyösök kijjebb pedig a feketézőknek nem akaródzik menni.
A kocsma védjegye a vastag rézkeretes ajtó valamint hogy egy toronyház oldalából nyúlik ki 4-5 emelet magasságában és két épületet összekötő függőfolyósorról lehet belépni bárba ami félig parkoló és park felett helyezkedik el bár a park már inkább dzsungel a gondozatlansága miatt.
Bent fém és műgyanta rögzített bútorzat fogadja a vendégeket, de legalább a kiszolgáló személyzet dekoratív.
A hozzászólást A Paradoxon Ura összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Ápr. 03, 2009 10:36 pm-kor.
A Paradoxon Ura- Mesélő
-
Hozzászólások száma : 552
Üzenőláda :
Karakterlap : Nincs feltöltve.
További karakterek : Kenma Kinjou Shibuk (Ted)
Registration date : 2009. Feb. 23. -
Re: Atlantisz
by Loren G. Blackmore Szer. Ápr. 01, 2009 9:50 pm
*Egy kellemes helyre érkezni, elkerülni újabb régiókba, na az már haladásnak nevezetes. Az épület előtt egy sötétszürke Land Rover parkolt, halk motorzajjal. kellemesen csendült fel dallama a sötét éjszakában. Bent egy sötét hajú nő ült, lófarokba összefogott hajjal, fekete bőrkabátjába belekapott a szél, amint kiszállt a kocsiból. Sötét színű inge alatt ott lapult biztonságot adón Coltja. Valahogy sokkal nagyobb biztonságban érezte magát, ha a Browning ott lapul nála, épp csak annyi időre, míg szépen odakap érte, s előrántja. Bezárta a kocsit, s elindúlt az épület felé. Nem éppen a legjobb környék volt, de nem érdekelte a dolog. Magánszemélyként, sokkal jobb ilyen helyen megfordulni, mint tenni a szépet egy golf klubban. nem volt sosem ínyére a dolog, de hát kérdezte őt valaki hogy nem akar oda tagságot? Nem hátakkor meg? Nincs értelme nyűglődni, s még azt sem lehet közölni senkivel sem, meg kell tartania magának, s csak otthon a futópadon mormogni keveset.
Belépett a rézkeretes ajtón, végigment a folyosón, mely egyenesen elvezetett a bárba. Nem volt valami hosszú séta, de neki tökéletesen megfelelt, hisz távol van a várostól, s itt senkit sem érdekel éppen hogyan is viselkedik.
Útja a pult felé vezetett, hol egy székre telepedett le, majd kért egy pohár alkoholmentes valamit. Sosem szerette az alkoholt. vagy rosszat álmodott tőle, vagy éppen csak úgy érezte, nem tudja magát koordinálni, már egyetlen ital után sem. Talán az volt az oka, hogy egyszer rendesen betintázott, s majdnem kinyírta egy vámpír? Hát végeredményben az ember holtáig tanul, s ő épp akkor fedezte fel, nem érdemes úgy tenni, mintha a dolgok igen is a rendes kerékvágásban forognak.
Belekortyolt italába, levette kabátját. Szerencsére inge eléggé bő volt, hogy eltakarja rendesen a pisztolytáskát, így nem kellett azon parázni, hogy rátapadnak az emberek tekintetei, s furcsa kérdéseket tesznek fel neki, aminek persze semmi értelme nincs.
Csak ül ott csendesen, nem érdekelve ki is ül le mellé, s mi történik körülötte. A mai este a pihenésről szól... Persze hogyha nem jön közbe valami.*
Belépett a rézkeretes ajtón, végigment a folyosón, mely egyenesen elvezetett a bárba. Nem volt valami hosszú séta, de neki tökéletesen megfelelt, hisz távol van a várostól, s itt senkit sem érdekel éppen hogyan is viselkedik.
Útja a pult felé vezetett, hol egy székre telepedett le, majd kért egy pohár alkoholmentes valamit. Sosem szerette az alkoholt. vagy rosszat álmodott tőle, vagy éppen csak úgy érezte, nem tudja magát koordinálni, már egyetlen ital után sem. Talán az volt az oka, hogy egyszer rendesen betintázott, s majdnem kinyírta egy vámpír? Hát végeredményben az ember holtáig tanul, s ő épp akkor fedezte fel, nem érdemes úgy tenni, mintha a dolgok igen is a rendes kerékvágásban forognak.
Belekortyolt italába, levette kabátját. Szerencsére inge eléggé bő volt, hogy eltakarja rendesen a pisztolytáskát, így nem kellett azon parázni, hogy rátapadnak az emberek tekintetei, s furcsa kérdéseket tesznek fel neki, aminek persze semmi értelme nincs.
Csak ül ott csendesen, nem érdekelve ki is ül le mellé, s mi történik körülötte. A mai este a pihenésről szól... Persze hogyha nem jön közbe valami.*
Loren G. Blackmore- Virrasztó
-
Hozzászólások száma : 23
Age : 36
Karakterlap : Loren G. Blackmore
Registration date : 2009. Mar. 28. -
Re: Atlantisz
by Gordon Freemann Szer. Ápr. 01, 2009 10:26 pm
Az egyik sötét utcából két fényszóró, és egy mély morgás szerű hanggal közlekedő kocsi tűnik fel. Hamarost ki is derül, hogy ez egy fekete Ford Mustang. Mondjuk meg kell hagyni, hogy igencsak illik ehhez a környékhez.
A kocsiból ki is száll egy fickó. Fekete, egészen a bokájáig érő bőrkabátot viselő figura lép ki a kocsiból. Talpán surranót visel, míg a kabát alatt csupán egy fekete farmert, és egy bordó színű pulóvert visel. A pisztoly rejtve pihen a farmerbe dugva, és még a fegyverben lévő táron kívül kettő van nála elrejtve. Az egyik tárban ezüst töltények vannak. A kocsija csomagtartójában meg egy M4-es puska van elrejtve a hátsó ülésbe. Sosem szeretett ezek nélkül kimozdulni. Ki tudja, hogy mikor lesz rá szüksége. Talán éppen ma.
Majd ezt követően ő is belép az ajtón, és egyből a pult felé veszi az irányt. Tekintete kicsit körbejár a bent lévőkön, de egyenlőre semmi szokatlanon nem akad meg a szeme. Pedig elég jól szemügyre veszi őket.
Majd ő is leül a pulthoz egy nő mellé. Szemügyre veszi, majd a kérdően rátekintő pultosra néz.
- Eee...egy kkk...kávét. – mondja.
Amint a pultos elindul, hogy teljesítse a kérést, egy kicsit maga elé mered.
A kocsiból ki is száll egy fickó. Fekete, egészen a bokájáig érő bőrkabátot viselő figura lép ki a kocsiból. Talpán surranót visel, míg a kabát alatt csupán egy fekete farmert, és egy bordó színű pulóvert visel. A pisztoly rejtve pihen a farmerbe dugva, és még a fegyverben lévő táron kívül kettő van nála elrejtve. Az egyik tárban ezüst töltények vannak. A kocsija csomagtartójában meg egy M4-es puska van elrejtve a hátsó ülésbe. Sosem szeretett ezek nélkül kimozdulni. Ki tudja, hogy mikor lesz rá szüksége. Talán éppen ma.
Majd ezt követően ő is belép az ajtón, és egyből a pult felé veszi az irányt. Tekintete kicsit körbejár a bent lévőkön, de egyenlőre semmi szokatlanon nem akad meg a szeme. Pedig elég jól szemügyre veszi őket.
Majd ő is leül a pulthoz egy nő mellé. Szemügyre veszi, majd a kérdően rátekintő pultosra néz.
- Eee...egy kkk...kávét. – mondja.
Amint a pultos elindul, hogy teljesítse a kérést, egy kicsit maga elé mered.
Gordon Freemann- Virrasztó
- Hozzászólások száma : 83
Age : 36
Karakterlap : Gordon Freemann
Registration date : 2009. Feb. 21.
Re: Atlantisz
by A Paradoxon Ura Szer. Ápr. 01, 2009 10:40 pm
Közjáték
Atlantisz Rouge és Santiago
Rouge gyűlöli az Atlantiszt. Mégis ide járnak, mert tele van ismerősökkel, és könnyebb munkát szerezni. Sürgős izommunkához embereket kererső multinacionális cégesek, információval kereskedő médiák, hackerek és fegyverben és egyéb illegális cuccokban utazó seftesek fordulnak meg errefelé a fény, csillogás és a sötétség nyomor bűn határmezsgyéjén. De ehhez a helyhez rossz emlékek fűzik. Csak azért járnak ide, mert Santiago ragaszkodik hozzá. „Ne engedd, hogy a személyes szarságok az üzlet útjába álljanak.” szokta mondogatni a nagyokos.
Hátát a pultnak veti – napszemüvege mögül szemei biztonsági szenzorokként pásztázzák a helységet. Amit ő nem láthat, azt partnere Santiago tartja szemmel a pult másik oldaláról. A férfi széles vállai kidomborodnak a nehéz marhabőr dzseki alatt – úgy fest, akár egy komor emberhegy.
Nem az ő típusa, de a férfi mégis kívánja. eddig valahogy megoldották a dolgot – amolyan harcias stílusban, nem történt közöttük több a munkadíj szétosztásánál. De a pasas csak tovább reménykedik. Hülye.
Aztán egyszerre megpillantja azt, amitől a leginkább tartott az elmúlt két évben, azt, amiért gyűlöli ezt a pocsék szórakozóhelyet. Johnny Silverhand lép be az Atlantiszba.
Semmit sem változott, gondolja, ahogy a fiú felszegett fejjel átlépi a bár rézkeretes ajtaját, sápadt kék szemeiben kihívó fény világít. Rouge még ennyi idő elteltével sem tudja eldönteni, hogy kívánja, vagy csak meg akarja ölni. Miközben felé indul a bárban, úgy viselkedik mintha övé lenne az egész hely, pár szót szól egy ismerőshöz itt, rámosolyog egy rajongóra ott, szigorú pillantást vet egy potenciális bajkeverőre, aztán már ott is áll előtte.
- Rouge – szólítja meg, mintha mi sem történt volna – Szükségem van a segítségedre, Rouge – hangja sürgető, magnetikus.
- Tűnj a pokolba – válaszólja megvetően.
A pult másik oldalán halk nesz hallatszik, ahogy Santiago egyik keze az övében lévő fegyverre csúsztatja.
Johnny közelebb hajol.
- Nézd – mondja – Igazán sajnálom. Tudom, mit érzel. Nem csinálnám ezt, ha lenne más választásom.
Egy széket húz maga alá, leül, és közben őt bámulja.
- Hát persze – veti oda gúnyosan. Reméli, hogy hangja magabiztosabb, mint amilyennek érzi.
- Jössz nekem eggyel – mondja Johnny, hangjában valami furcsa éllel. – Chicago-ért legalább eggyel jössz nekem. És nem kérem ingyen. Van egy rakás euróm.
- Mennyi? – vág közbe Santiago. Johnny feléje fordul – Azt mondják, esténként tíz rongyot keresel. Én megduplázom.
Santiago szabad kezével megvakarja napbarnított arcát, szemei vidáman csillognak. A partnere igazán ki van bukva erre a fickóra. De ez is csak egy Pofa ha még Hírneves is, aki tele van pénzzel, az ilyesmi pedig sokat nyom a latba Santiagonál.
- Meddig?
- Maximum két nap. Ki kell hoznotok valakit. Nem ködösítek az Arasakáról van szó. – hosszú szünet – Megértem ha azt mondod, hogy túl kemény neked.
Santiago szemei összeszűkülnek. Az Utcán az Ő párosuk a legjobb. Kinek képzeli magát ez a pasas? Aztán rájön, hogy rászedték. Silverhand már kiismerte a dörgést kettejük között, ha Santiago meghátrál, holnapra mindenki tudni fogja az Utcán. Ha belemegy, Rouge és még talán mások is kellenek a melóhoz. Rouge-nak igaza volt ez a Silverhand egy szemét alak. Santiago elvigyorodik. Ha akarná, fél kézzel is elintézhetné ezt a punkot.
- Száz ezresedbe fog kerülni, Rocker.
- Rendben.
Santiago ismét elvigyorodik és emeli a téteket.
- És te is velünk jössz.
A pult másik oldalán Rouge a partnerét bámulja, szemei szinte parázslanak. Beavatkozna, de a játék szabályai szerint „nem engedheti, hogy a személyes szarságok az üzlet útjába álljanak”. Amint Johnny pénzt hozott szóba, a dolog üzletté vált, legalábbis Santiago részéről.
Snitt
Atlantisz Rouge és Santiago
Rouge gyűlöli az Atlantiszt. Mégis ide járnak, mert tele van ismerősökkel, és könnyebb munkát szerezni. Sürgős izommunkához embereket kererső multinacionális cégesek, információval kereskedő médiák, hackerek és fegyverben és egyéb illegális cuccokban utazó seftesek fordulnak meg errefelé a fény, csillogás és a sötétség nyomor bűn határmezsgyéjén. De ehhez a helyhez rossz emlékek fűzik. Csak azért járnak ide, mert Santiago ragaszkodik hozzá. „Ne engedd, hogy a személyes szarságok az üzlet útjába álljanak.” szokta mondogatni a nagyokos.
Hátát a pultnak veti – napszemüvege mögül szemei biztonsági szenzorokként pásztázzák a helységet. Amit ő nem láthat, azt partnere Santiago tartja szemmel a pult másik oldaláról. A férfi széles vállai kidomborodnak a nehéz marhabőr dzseki alatt – úgy fest, akár egy komor emberhegy.
Nem az ő típusa, de a férfi mégis kívánja. eddig valahogy megoldották a dolgot – amolyan harcias stílusban, nem történt közöttük több a munkadíj szétosztásánál. De a pasas csak tovább reménykedik. Hülye.
Aztán egyszerre megpillantja azt, amitől a leginkább tartott az elmúlt két évben, azt, amiért gyűlöli ezt a pocsék szórakozóhelyet. Johnny Silverhand lép be az Atlantiszba.
Semmit sem változott, gondolja, ahogy a fiú felszegett fejjel átlépi a bár rézkeretes ajtaját, sápadt kék szemeiben kihívó fény világít. Rouge még ennyi idő elteltével sem tudja eldönteni, hogy kívánja, vagy csak meg akarja ölni. Miközben felé indul a bárban, úgy viselkedik mintha övé lenne az egész hely, pár szót szól egy ismerőshöz itt, rámosolyog egy rajongóra ott, szigorú pillantást vet egy potenciális bajkeverőre, aztán már ott is áll előtte.
- Rouge – szólítja meg, mintha mi sem történt volna – Szükségem van a segítségedre, Rouge – hangja sürgető, magnetikus.
- Tűnj a pokolba – válaszólja megvetően.
A pult másik oldalán halk nesz hallatszik, ahogy Santiago egyik keze az övében lévő fegyverre csúsztatja.
Johnny közelebb hajol.
- Nézd – mondja – Igazán sajnálom. Tudom, mit érzel. Nem csinálnám ezt, ha lenne más választásom.
Egy széket húz maga alá, leül, és közben őt bámulja.
- Hát persze – veti oda gúnyosan. Reméli, hogy hangja magabiztosabb, mint amilyennek érzi.
- Jössz nekem eggyel – mondja Johnny, hangjában valami furcsa éllel. – Chicago-ért legalább eggyel jössz nekem. És nem kérem ingyen. Van egy rakás euróm.
- Mennyi? – vág közbe Santiago. Johnny feléje fordul – Azt mondják, esténként tíz rongyot keresel. Én megduplázom.
Santiago szabad kezével megvakarja napbarnított arcát, szemei vidáman csillognak. A partnere igazán ki van bukva erre a fickóra. De ez is csak egy Pofa ha még Hírneves is, aki tele van pénzzel, az ilyesmi pedig sokat nyom a latba Santiagonál.
- Meddig?
- Maximum két nap. Ki kell hoznotok valakit. Nem ködösítek az Arasakáról van szó. – hosszú szünet – Megértem ha azt mondod, hogy túl kemény neked.
Santiago szemei összeszűkülnek. Az Utcán az Ő párosuk a legjobb. Kinek képzeli magát ez a pasas? Aztán rájön, hogy rászedték. Silverhand már kiismerte a dörgést kettejük között, ha Santiago meghátrál, holnapra mindenki tudni fogja az Utcán. Ha belemegy, Rouge és még talán mások is kellenek a melóhoz. Rouge-nak igaza volt ez a Silverhand egy szemét alak. Santiago elvigyorodik. Ha akarná, fél kézzel is elintézhetné ezt a punkot.
- Száz ezresedbe fog kerülni, Rocker.
- Rendben.
Santiago ismét elvigyorodik és emeli a téteket.
- És te is velünk jössz.
A pult másik oldalán Rouge a partnerét bámulja, szemei szinte parázslanak. Beavatkozna, de a játék szabályai szerint „nem engedheti, hogy a személyes szarságok az üzlet útjába álljanak”. Amint Johnny pénzt hozott szóba, a dolog üzletté vált, legalábbis Santiago részéről.
Snitt
A Paradoxon Ura- Mesélő
- Hozzászólások száma : 552
Üzenőláda :
Karakterlap : Nincs feltöltve.
További karakterek : Kenma Kinjou Shibuk (Ted)
Registration date : 2009. Feb. 23. -
Re: Atlantisz
by Loren G. Blackmore Csüt. Ápr. 02, 2009 10:18 am
Az emberek egymást váltják odabent, adogatva át a kilincset. Előbb egy sötétbe öltözött alak lép befelé, alaposan megszemlélve mindenkit. Loren figyelme egy pillanatra sem lankadt le, míg italát kortyolgatja, s elmélkedik, vajon innen merre is vigye az útja. A pasas mellette foglal helyet, kávét rendel magának, kicsit dadogva igaz, de valamiért akad egy olyan érzése, ez nem épp az eredetije annak, amit lát, csupán csak egy satnya utánzat. Ha megfeszült volna, sem értette, mért épp ilyesfajta alteregót választott magának. Ha csak nem ténylegesen olyan amilyen. Vett egy nagyobb levegőt, melyet hosszan fújt ki, majd miközben poharát forgatta, ismételten nyílt az Atlantisz ajtaja.
~ Nagy forgalom… talán túlságosan is az… talán készülnek valamire…~
Szalad keresztül benne a gondolat, miközben egy pillanatra sem tesz úgy, mintha érdekelné őt, az mit azok ott, szinte egy köpésre mellőle tárgyalnak éppen. Felkelt helyéről, mintha valóban a mosdóba igyekezne, kecses léptekkel, de nem megjátszva magát, s közben volt ideje alaposan szemügyre venni őket. Nem feltűnősködött, mégis inkább a lehető legtöbbet akarta megtudni. S talán ha túl sokáig marad ott, akkor még rá is ripakodnak, így bölcsebb dolog az óvatosság, s néha az eszére is kell hallgatni, nem csak azokra a francos megérzésekre.
~Valami melóra készülnek… kihozni valakit? Valaki talán sitten van? Meglehet… Ejj Loren… ne üst bele az orrod… most nem vagy magándefekt… Anita otthon pihen, te meg szórakozni akartál… na persze…~
Alig néhány pillanatig időzött csak a mosdóban, de pont elég volt arra, hogy elhitesse, tényleg akadt dolga, s nem csak annyi hogy álljon az ajtó mellett, s próbálta rávenni magát arra, ne avatkozzon bele, hisz ez most a nagyok dolga. De a fenébe is! Hiszen már ő sem gyerek. Sokkmindenen túl van már, s akár még az is lehet, hogy egyszer még kap valami elismerést is… Ja… talán Anita…de nem Loren…
Mire visszaért, a pasasok már meggyőzték egymást, hogy mi is lenne igazán remek. De legalább megtudta a pult mögött álló alak nevét is, amit talán bölcsebb nem használni Loren légy okos! Ne keresd a bajt… szólt figyelmeztetőn saját magára, majd belekortyolt italába, s a pohár ezzel majdnem ki is ürült.
Kabátja zsebéből előhúzott egy tollat, s az előtte heverő szalvétára kezdett firkálgatni. Tulajdon képen számolgatott. Az esélyeket latolgatta, hogy vajon mennyi is lehet százalékban az ő előnye, vagy épp hátránya, ha ilyesfajta keménykötésű alakokkal akar kikezdeni. Bár azt maga sem tudta mért forog e fajta gondolat fejében, minden esetre elvetette, hisz jelen esetben ő nem más, mint egy megfigyelő… És kinek ártanak ezek az arcok, ha kihoznak valakit valahonnan? Elvégre majd elválik, hisz neki, akad ennél fontosabb dolga is.
Mikor azok befejezték a társalgást, a pultos felé fordult.
-Bocs… adnál nekem még egy ilyet?- felvonta szemöldökét, s egy bájos mosollyal arcán tekintett a férfira, s közben eldöntötte, ő maga a mai napon, nem éppen száz százalékosan százas. Mintha elgurult volna a gyógyszere. Vigyorog össze vissza… Jellemző. Kérdésére csupán csak egy bólintás a válasz, s alig néhány pillanat múlva már meg is kapja italát, mibe újfent belekortyol, s folytatja a firkálgatást, miből hamarján, valami virág szerűség kerekedett ki.
~ Nagy forgalom… talán túlságosan is az… talán készülnek valamire…~
Szalad keresztül benne a gondolat, miközben egy pillanatra sem tesz úgy, mintha érdekelné őt, az mit azok ott, szinte egy köpésre mellőle tárgyalnak éppen. Felkelt helyéről, mintha valóban a mosdóba igyekezne, kecses léptekkel, de nem megjátszva magát, s közben volt ideje alaposan szemügyre venni őket. Nem feltűnősködött, mégis inkább a lehető legtöbbet akarta megtudni. S talán ha túl sokáig marad ott, akkor még rá is ripakodnak, így bölcsebb dolog az óvatosság, s néha az eszére is kell hallgatni, nem csak azokra a francos megérzésekre.
~Valami melóra készülnek… kihozni valakit? Valaki talán sitten van? Meglehet… Ejj Loren… ne üst bele az orrod… most nem vagy magándefekt… Anita otthon pihen, te meg szórakozni akartál… na persze…~
Alig néhány pillanatig időzött csak a mosdóban, de pont elég volt arra, hogy elhitesse, tényleg akadt dolga, s nem csak annyi hogy álljon az ajtó mellett, s próbálta rávenni magát arra, ne avatkozzon bele, hisz ez most a nagyok dolga. De a fenébe is! Hiszen már ő sem gyerek. Sokkmindenen túl van már, s akár még az is lehet, hogy egyszer még kap valami elismerést is… Ja… talán Anita…de nem Loren…
Mire visszaért, a pasasok már meggyőzték egymást, hogy mi is lenne igazán remek. De legalább megtudta a pult mögött álló alak nevét is, amit talán bölcsebb nem használni Loren légy okos! Ne keresd a bajt… szólt figyelmeztetőn saját magára, majd belekortyolt italába, s a pohár ezzel majdnem ki is ürült.
Kabátja zsebéből előhúzott egy tollat, s az előtte heverő szalvétára kezdett firkálgatni. Tulajdon képen számolgatott. Az esélyeket latolgatta, hogy vajon mennyi is lehet százalékban az ő előnye, vagy épp hátránya, ha ilyesfajta keménykötésű alakokkal akar kikezdeni. Bár azt maga sem tudta mért forog e fajta gondolat fejében, minden esetre elvetette, hisz jelen esetben ő nem más, mint egy megfigyelő… És kinek ártanak ezek az arcok, ha kihoznak valakit valahonnan? Elvégre majd elválik, hisz neki, akad ennél fontosabb dolga is.
Mikor azok befejezték a társalgást, a pultos felé fordult.
-Bocs… adnál nekem még egy ilyet?- felvonta szemöldökét, s egy bájos mosollyal arcán tekintett a férfira, s közben eldöntötte, ő maga a mai napon, nem éppen száz százalékosan százas. Mintha elgurult volna a gyógyszere. Vigyorog össze vissza… Jellemző. Kérdésére csupán csak egy bólintás a válasz, s alig néhány pillanat múlva már meg is kapja italát, mibe újfent belekortyol, s folytatja a firkálgatást, miből hamarján, valami virág szerűség kerekedett ki.
Loren G. Blackmore- Virrasztó
- Hozzászólások száma : 23
Age : 36
Karakterlap : Loren G. Blackmore
Registration date : 2009. Mar. 28. -
Re: Atlantisz
by A Paradoxon Ura Csüt. Ápr. 02, 2009 8:16 pm
Közjáték
Atlantisz Rouge, Santiago, Johnny, Thompson
- Megegyeztünk – mondja Johnny. Átnyúl az asztal fölött, hogy kezet rázzon a nagydarab emberheggyel, amikor hirtelen egy hosszú árnyék vetül az asztalukra, majd egy másik.
- Nicsak, Mr. Silverhand – szólal meg a magasabbik árnyék, és közelebb hajol. A következő pillanatban látni lehet a felderengő lézer célzófényt, ahogy felemeli a kezében tartott FN Browning BDM-et.
Rouge feleszmél belsőjében pillanatok alatt fókuszálja Chi energiáit, „turbó üzemmódba” kapcsol. Keze szinte elmosódik, ahogy felfelé döf az asztallap alól, belső energiái által megacélozott öklével a bérgyilkos orrát az arcába paszírozza. A fickó halott, mielőtt elterülne a padlón, de a görcsösen összeránduló izmok még elhúzzák a kezében tartott pisztoly ravaszát. A szűk térségben fülsüketítő BUMM! hallatszik, Johnnyt-nak azonban a vérében keringő adrenalin löketnek és iszonyú nagy mázlijának köszönhetően sikerül félre vetődnie a tűzvonalból. Sikoly hallatszik, a lövedék átszakítja a egyik boksz hátulját, és lyukat üt a vékony választófal túloldalán ülő Céges testében.
Snitt
Atlantisz Rouge, Santiago, Johnny, Thompson
- Megegyeztünk – mondja Johnny. Átnyúl az asztal fölött, hogy kezet rázzon a nagydarab emberheggyel, amikor hirtelen egy hosszú árnyék vetül az asztalukra, majd egy másik.
- Nicsak, Mr. Silverhand – szólal meg a magasabbik árnyék, és közelebb hajol. A következő pillanatban látni lehet a felderengő lézer célzófényt, ahogy felemeli a kezében tartott FN Browning BDM-et.
Rouge feleszmél belsőjében pillanatok alatt fókuszálja Chi energiáit, „turbó üzemmódba” kapcsol. Keze szinte elmosódik, ahogy felfelé döf az asztallap alól, belső energiái által megacélozott öklével a bérgyilkos orrát az arcába paszírozza. A fickó halott, mielőtt elterülne a padlón, de a görcsösen összeránduló izmok még elhúzzák a kezében tartott pisztoly ravaszát. A szűk térségben fülsüketítő BUMM! hallatszik, Johnnyt-nak azonban a vérében keringő adrenalin löketnek és iszonyú nagy mázlijának köszönhetően sikerül félre vetődnie a tűzvonalból. Sikoly hallatszik, a lövedék átszakítja a egyik boksz hátulját, és lyukat üt a vékony választófal túloldalán ülő Céges testében.
Snitt
A Paradoxon Ura- Mesélő
- Hozzászólások száma : 552
Üzenőláda :
Karakterlap : Nincs feltöltve.
További karakterek : Kenma Kinjou Shibuk (Ted)
Registration date : 2009. Feb. 23. -
Re: Atlantisz
by Dominique Chabrol Csüt. Ápr. 02, 2009 10:59 pm
- Köszönöm David ... ott, a kiégett lámpa alatt tökéletesen megfelel.. - utasítja határozottan a sofőrjét - mára kimenőt kap, de holnap estére legyen újra szolgálatban - mondja, egy kevés engedékenységet keverve a hangjába. Bár pontosan tudja, hogy a sofőr az az alkalmazott, aki sosem vett még ki szabadságot, s mindig készen áll a váratlan eseményekre is.
A limuzin szokatlan látvány ebben a negyedben, ám csendes és gyors, David pedig rutinos sofőr. Tudja hogyan kell bánni a kellemetlenkedőkkel. Szavai kemények, a tekintete gyilkos, s ha ez nem lenne elég, ott lapul a keze ügyében a fegyvere is.
Dominique kiszáll és körülnéz. A limuzin lassan elgördül mellette, majd végigsuhan az utcán és a belváros felé veszi az irányt.
Csak áll ott a lámpaoszlopot körülfogó árnyékban. Mozdulatlanul figyel. Lassan felnéz az épületre, a magasban ott van a cél ahova igyekszik. Tekintete végigfut az ablakokon, mintha csak ki akarná találni mi várhat rá odafent.
Most cseppet sem elegáns. Ám a sötétkék koptatott farmer nadrág és dzseki sem tudja elrejteni tökéletes alakját. Haja a tarkójánál összefogva egy éjkék selyem kendővel. Diszkrét smink. A dzseki alatt egy vékony hófehér selyemgarbó. Nyakában aranylánc s medalion helyett egy bezárt camea. Vállán egy tarisznyaféle. Lábán sportcipő. Tökéletesen beleillik a kétes környezet félig előkelő, félig vad világába.
Hirtelen megmerevedik, majd ugyanolyan hirtelen ki is engednek izmai.
- Gordon !?! - szól halkan dühösen - Ha jól emlékszem magának a város másik felében lenne most dolga !!!! - szisszeni.
- Értékelem a próbálkozását.. ám Lady Lussier valószínűleg a fejemet venné ha ide beengedtem volna egyedül - lép elő az épület takarásából atyja testőre.
- Időnként túl messzire megy a hatáskörét illetően - jegyzi meg, immáron már csak tettetett haraggal. Megnyugtató ha Gordon körülötte van, nem egyszer mentette már meg a hajnal sugaraitól, s vitte haza a biztonságba. Fogalma sincs miért ilyen hű Chantalhoz a férfi, de sosem firtatta - Hát jó csak ne legyen láb alatt ! - adja meg magát a helyzetnek.
- Mint mindig hölgyem.. - jegyzi meg kissé cinikusan a férfi s érződik a hangján hogy mosolyog.
Dominique még mindig az eseten tűnődik, mikor a bár ajtajára fogva benyit. A lövés a küszöböt átlépve fagyasztja meg testében, az éppen keringetni kezdett vitaet. Azon igyekezett hogy embernek hasson, ha már ilyen messzire, és ennyire kétes környékre kellett jönnie. Felkapja a fejét és körbenéz. Az affér tőle kissé távolabb történt.
Egyetlen lövés, majd egy sikoly a boxok felől. Beljebb lép és besétál. Nem menekül, hiszen aki most kifelé igyekszik az mind gyanús lesz később. Nem szereti a feltűnést. A boxok felé megy. Csak reménykedik benne, hogy Mr Valdez még nincs itt. Szeret korán érkezni. Nehezen beszélte rá a cég egyik könyvelőjét, hogy hozza el neki az iratokat. S Valdez csak itt volt hajlandó találkozni vele, ezen a senkiföldje helyen.
A padlón egy férfi hever, az arca összeroncsolva, szemében még ott a meglepetés, ám tekintete élettelen.. Keze ügyében egy Browning a lézer célzó fénye valahova a távolba vág utat magának. A boxból kiugrik néhány ember, de senki sem igyekszik azon hogy a rendőröket hívja. Ez egy ilyen környék. Élet és halál határmezsgyéje. Aki ide belép tisztában van ezzel.
*****
Útja a bárpult mellett vezetne el. S a kavarodásban ismerős alakon akad meg a tekintete. A fickó, aki a minap a medencéjében melegedett.
- Mr Webb . - bólint felé kis, röpke mosolyt csalva a szája sarkába. Ám épp csak köszön és menne is tovább.
Elegánsan átlépné a vörös célzó sugarat, s a boxokhoz közelítene. Vérszag csapja meg orrát. Eszébe jut.. ma este még vacsoráznia is kéne... de majd talán a találkozó után. Célja megkeresni a legtávolabbi, legsötétebb helyet és beülni. Ha talál ilyet akkor telefonját kirakja maga elé. Még van öt tíz perce Valdeznek hogy ideérjen.
Gordon a bárpulthoz indul hogy olyan helyet találjon ahonnan mindent jól lát. A zakója alá nyúl s Dominique sejti, a pisztolyát igazította meg. Mások számára a mozdulat befejezése a telefon előhúzása, s babrál is vele mintha ez volna a legfőbb gondja. Majd rendel egy italt.
A limuzin szokatlan látvány ebben a negyedben, ám csendes és gyors, David pedig rutinos sofőr. Tudja hogyan kell bánni a kellemetlenkedőkkel. Szavai kemények, a tekintete gyilkos, s ha ez nem lenne elég, ott lapul a keze ügyében a fegyvere is.
Dominique kiszáll és körülnéz. A limuzin lassan elgördül mellette, majd végigsuhan az utcán és a belváros felé veszi az irányt.
Csak áll ott a lámpaoszlopot körülfogó árnyékban. Mozdulatlanul figyel. Lassan felnéz az épületre, a magasban ott van a cél ahova igyekszik. Tekintete végigfut az ablakokon, mintha csak ki akarná találni mi várhat rá odafent.
Most cseppet sem elegáns. Ám a sötétkék koptatott farmer nadrág és dzseki sem tudja elrejteni tökéletes alakját. Haja a tarkójánál összefogva egy éjkék selyem kendővel. Diszkrét smink. A dzseki alatt egy vékony hófehér selyemgarbó. Nyakában aranylánc s medalion helyett egy bezárt camea. Vállán egy tarisznyaféle. Lábán sportcipő. Tökéletesen beleillik a kétes környezet félig előkelő, félig vad világába.
Hirtelen megmerevedik, majd ugyanolyan hirtelen ki is engednek izmai.
- Gordon !?! - szól halkan dühösen - Ha jól emlékszem magának a város másik felében lenne most dolga !!!! - szisszeni.
- Értékelem a próbálkozását.. ám Lady Lussier valószínűleg a fejemet venné ha ide beengedtem volna egyedül - lép elő az épület takarásából atyja testőre.
- Időnként túl messzire megy a hatáskörét illetően - jegyzi meg, immáron már csak tettetett haraggal. Megnyugtató ha Gordon körülötte van, nem egyszer mentette már meg a hajnal sugaraitól, s vitte haza a biztonságba. Fogalma sincs miért ilyen hű Chantalhoz a férfi, de sosem firtatta - Hát jó csak ne legyen láb alatt ! - adja meg magát a helyzetnek.
- Mint mindig hölgyem.. - jegyzi meg kissé cinikusan a férfi s érződik a hangján hogy mosolyog.
Dominique még mindig az eseten tűnődik, mikor a bár ajtajára fogva benyit. A lövés a küszöböt átlépve fagyasztja meg testében, az éppen keringetni kezdett vitaet. Azon igyekezett hogy embernek hasson, ha már ilyen messzire, és ennyire kétes környékre kellett jönnie. Felkapja a fejét és körbenéz. Az affér tőle kissé távolabb történt.
Egyetlen lövés, majd egy sikoly a boxok felől. Beljebb lép és besétál. Nem menekül, hiszen aki most kifelé igyekszik az mind gyanús lesz később. Nem szereti a feltűnést. A boxok felé megy. Csak reménykedik benne, hogy Mr Valdez még nincs itt. Szeret korán érkezni. Nehezen beszélte rá a cég egyik könyvelőjét, hogy hozza el neki az iratokat. S Valdez csak itt volt hajlandó találkozni vele, ezen a senkiföldje helyen.
A padlón egy férfi hever, az arca összeroncsolva, szemében még ott a meglepetés, ám tekintete élettelen.. Keze ügyében egy Browning a lézer célzó fénye valahova a távolba vág utat magának. A boxból kiugrik néhány ember, de senki sem igyekszik azon hogy a rendőröket hívja. Ez egy ilyen környék. Élet és halál határmezsgyéje. Aki ide belép tisztában van ezzel.
*****
Útja a bárpult mellett vezetne el. S a kavarodásban ismerős alakon akad meg a tekintete. A fickó, aki a minap a medencéjében melegedett.
- Mr Webb . - bólint felé kis, röpke mosolyt csalva a szája sarkába. Ám épp csak köszön és menne is tovább.
Elegánsan átlépné a vörös célzó sugarat, s a boxokhoz közelítene. Vérszag csapja meg orrát. Eszébe jut.. ma este még vacsoráznia is kéne... de majd talán a találkozó után. Célja megkeresni a legtávolabbi, legsötétebb helyet és beülni. Ha talál ilyet akkor telefonját kirakja maga elé. Még van öt tíz perce Valdeznek hogy ideérjen.
Gordon a bárpulthoz indul hogy olyan helyet találjon ahonnan mindent jól lát. A zakója alá nyúl s Dominique sejti, a pisztolyát igazította meg. Mások számára a mozdulat befejezése a telefon előhúzása, s babrál is vele mintha ez volna a legfőbb gondja. Majd rendel egy italt.
Dominique Chabrol- Ifjú
- Hozzászólások száma : 96
Karakterlap : Dominique Chabrol
Registration date : 2009. Mar. 16.
Re: Atlantisz
by Gordon Freemann Szomb. Ápr. 04, 2009 10:55 pm
Gordon ráérősen kortyolgatja a kikért kávéját. Kezdi egy kicsit elevenebbnek érezni magát, mint eddigi napja alatt. De ez talán betudható egyéb elfoglaltságának, és munkájának.
- Ideje volt már felállni a géptől. – gondolja magában.
Ezzel egy időben megdörzsöli kicsit a szemeit, hogy egy kis életet költöztessen beléjük. Eközben folyik az itteni szokásos élet. A vendégek ki, és belépnek. Folynak az árnyék ügyletek, meg ehhez hasonló nem éppen törvényes üzletelések. Mindig is érdekes volt ezeket nézni. Élettel tölti meg ez a nyüzsgés az árnyakat.
- Hmm… Érdekes vendégeink akadnak. – gondolja, amikor belép pár új alak.
Majd még egyet kortyol a kávéjából. Ezt követően unottan tekint erre-arra, és figyeli az eseményeket. Pár perces tétlenkedés után valahogy megváltozik a levegő. Mondhatni beleszimatol a levegőbe. Ezt követően egy pisztoly dördül el a helyen. Erre szinte azonnal beindulnak a ősi ösztönök, és reflex. Levágja magát a bárszékről, és leérkezvén a pult tövébe vágja magát. Kezében már ott villan a pisztolya is a biztonság kedvéért. Talán pár röhögni fognak rajta, de ez sosem zavarta.
A hely hamarosan elhalkul, ezért ős feláll. A pisztolyát is visszateszi a megszokott helyére, majd elhúzza a száját.
- Jobb félni, mint megijedni. – gondolja.
Majd tekintete találkozik egy ismerősével. Ő is halványan elmosolyodik, és biccent egyet a nő felé köszönésképpen. Ezt követően visszaül a helyére.
- Aaa… ffennne – mondja maga elé.
Ez a bögrének szólt, amit sikerült kiborítania. Gyorsan szétnéz, hogy nem borította-e ki másét.
- Kkk…kérnék eeegy mmm…másikkkat. – mondja a pultusnak.
Ezt követően várja a kávét.
- Ideje volt már felállni a géptől. – gondolja magában.
Ezzel egy időben megdörzsöli kicsit a szemeit, hogy egy kis életet költöztessen beléjük. Eközben folyik az itteni szokásos élet. A vendégek ki, és belépnek. Folynak az árnyék ügyletek, meg ehhez hasonló nem éppen törvényes üzletelések. Mindig is érdekes volt ezeket nézni. Élettel tölti meg ez a nyüzsgés az árnyakat.
- Hmm… Érdekes vendégeink akadnak. – gondolja, amikor belép pár új alak.
Majd még egyet kortyol a kávéjából. Ezt követően unottan tekint erre-arra, és figyeli az eseményeket. Pár perces tétlenkedés után valahogy megváltozik a levegő. Mondhatni beleszimatol a levegőbe. Ezt követően egy pisztoly dördül el a helyen. Erre szinte azonnal beindulnak a ősi ösztönök, és reflex. Levágja magát a bárszékről, és leérkezvén a pult tövébe vágja magát. Kezében már ott villan a pisztolya is a biztonság kedvéért. Talán pár röhögni fognak rajta, de ez sosem zavarta.
A hely hamarosan elhalkul, ezért ős feláll. A pisztolyát is visszateszi a megszokott helyére, majd elhúzza a száját.
- Jobb félni, mint megijedni. – gondolja.
Majd tekintete találkozik egy ismerősével. Ő is halványan elmosolyodik, és biccent egyet a nő felé köszönésképpen. Ezt követően visszaül a helyére.
- Aaa… ffennne – mondja maga elé.
Ez a bögrének szólt, amit sikerült kiborítania. Gyorsan szétnéz, hogy nem borította-e ki másét.
- Kkk…kérnék eeegy mmm…másikkkat. – mondja a pultusnak.
Ezt követően várja a kávét.
Gordon Freemann- Virrasztó
- Hozzászólások száma : 83
Age : 36
Karakterlap : Gordon Freemann
Registration date : 2009. Feb. 21.
Re: Atlantisz
by Erica Fadde Vas. Ápr. 05, 2009 11:15 am
Gyorsabban leszáll az este, minthogy észbe kaphasson. Megkésve döbben rá, hogy feladatát kéne végeznie, ehelyett pedig otthon ücsörög. Gyorsan magára szedi felszerelését ( a két Glock, az ezüst karó jobb lába szárán, és ezúttal két tőre is nála van, dzsekije belsejére varrt szíjak tartják meg őket.
Beszáll az Audiba, és elhajt a város belseje felé. Mostanában minden estéje nyugodtan telik, ettől a maitól sem vár sokkal többet... de fő az óvatosság.
Úti célja ezúttal a város legsötétebb szeglete. Ezen a vitatott környéken akarja tölteni az éjszakát, hátha itt több szerencséje lesz, mint máshol. Egy szélesebb utcában leparkolja az autót, kiszáll, félig felhúzza dzsekije cipzárját, és elindul. Jó pár sarkon elhalad, és párszor durva megjegyzést tesz faragatlan csatornapatkányoknak, de a természetfelettikkel ellentétben ezek cseppet sem hatják meg.
Nagyjából negyed órás értelmetlen séta után érkezik az Atlantisz nevű bárhoz. Megáll a toronyház előtt, aztán kis gondolkozás után belép, és a függőfolyosó felé veszi az irányt.
Már elég közel jár a bejárathoz, egy-két tucat méter választhatja el tőle, mikor iszonyú robajt hall meg. Pár másodperc alatt fel is fogja az ismerős hang mibenlétét: fegyverlövés. Gyorsít léptein, de a hang nem ismétlődik meg, az emberek nem menekülnek tömegesen, de még csak nem is hallani káosz jeleit... hát persze, egy pillanatra el is felejtette, hol jár.
Benyit a nagy rézkeretes ajtón, és körülnéz. Az emberek -viszonylag- nyugodtan iszogatnak és beszélgetnek, miközben a földön egy hulla terpeszkedik. Nem szép látvány, annyi szent. A lány elfintorodik a szétzúzott arc láttán, aztán megrázza fejét, és beljebb lép.
A pultnál megpillantja Jasont, aki épp valami italt rendelhetett. Ha arra fordulna a férfi, halvány mosoly kíséretében odabiccent neki, de közelebb egyenlőre nem megy hozzá. Feltűnik neki pár rohangáló ember, akik látszólag hasznosítani akarják magukat, csak fogalmuk sincs hogyan, de semmi egyéb feltűnő dolgot nem talál. Hirtelen ötlettől vezérelve kombinálja Felismerés adományát Második látásával, és így vet pár pillantást az összegyűltekre. Ahogy pásztázza a helyiséget, egy darabig semmi érdekeset nem lát, ekkor azonban megakad tekintete egy csinos nőn. Persze ez még önmagában nem bizonyíték arra, hogy "más lenne", kisugárzása azonban igencsak aggasztja Ericát. Végül leveszi róla tekintetét, és egyenlőre egy üres asztalhoz telepszik.
Beszáll az Audiba, és elhajt a város belseje felé. Mostanában minden estéje nyugodtan telik, ettől a maitól sem vár sokkal többet... de fő az óvatosság.
Úti célja ezúttal a város legsötétebb szeglete. Ezen a vitatott környéken akarja tölteni az éjszakát, hátha itt több szerencséje lesz, mint máshol. Egy szélesebb utcában leparkolja az autót, kiszáll, félig felhúzza dzsekije cipzárját, és elindul. Jó pár sarkon elhalad, és párszor durva megjegyzést tesz faragatlan csatornapatkányoknak, de a természetfelettikkel ellentétben ezek cseppet sem hatják meg.
Nagyjából negyed órás értelmetlen séta után érkezik az Atlantisz nevű bárhoz. Megáll a toronyház előtt, aztán kis gondolkozás után belép, és a függőfolyosó felé veszi az irányt.
Már elég közel jár a bejárathoz, egy-két tucat méter választhatja el tőle, mikor iszonyú robajt hall meg. Pár másodperc alatt fel is fogja az ismerős hang mibenlétét: fegyverlövés. Gyorsít léptein, de a hang nem ismétlődik meg, az emberek nem menekülnek tömegesen, de még csak nem is hallani káosz jeleit... hát persze, egy pillanatra el is felejtette, hol jár.
Benyit a nagy rézkeretes ajtón, és körülnéz. Az emberek -viszonylag- nyugodtan iszogatnak és beszélgetnek, miközben a földön egy hulla terpeszkedik. Nem szép látvány, annyi szent. A lány elfintorodik a szétzúzott arc láttán, aztán megrázza fejét, és beljebb lép.
A pultnál megpillantja Jasont, aki épp valami italt rendelhetett. Ha arra fordulna a férfi, halvány mosoly kíséretében odabiccent neki, de közelebb egyenlőre nem megy hozzá. Feltűnik neki pár rohangáló ember, akik látszólag hasznosítani akarják magukat, csak fogalmuk sincs hogyan, de semmi egyéb feltűnő dolgot nem talál. Hirtelen ötlettől vezérelve kombinálja Felismerés adományát Második látásával, és így vet pár pillantást az összegyűltekre. Ahogy pásztázza a helyiséget, egy darabig semmi érdekeset nem lát, ekkor azonban megakad tekintete egy csinos nőn. Persze ez még önmagában nem bizonyíték arra, hogy "más lenne", kisugárzása azonban igencsak aggasztja Ericát. Végül leveszi róla tekintetét, és egyenlőre egy üres asztalhoz telepszik.
Erica Fadde- Virrasztó
- Hozzászólások száma : 213
Age : 31
Tartózkodási hely : Budapest
Üzenőláda : "Ha a rosszak zavarodnak,
Fojtó lángok kavarognak,
Akkor engem hívj áldottnak."
Karakterlap : Erica Fadde
További karakterek : Jorma Magnus Alatalo
Mesélő
Registration date : 2009. Feb. 06.
Re: Atlantisz
by A Paradoxon Ura Vas. Ápr. 05, 2009 11:59 am
Közjáték
Atlantisz Rouge, Santiago, Johnny, Thompson és mindenki aki az Atlantiszban tartózkodik ezidőtájt
Az események az eldördülő lövés után még jobban felgyorsulnak. Az asztal alatt Rouge a másik kezében lévő hangtompítós Sphinx 3000T-vel fejbe lövi a pultjuk mellet álló alacsonyabbik bérgyilkost is, kinek homlokán vértvirág jelenik meg.
Santiago a földre veti magát. A bár túloldalán, három dzsekis alak pattan fel fegyverrel a kezükben, Santiago PP-2000-se három rövid sorozatot köp magából. Az alakok elvágódnak, egyikük éktelen csörömpölés közepette átszakítja a kirakatot, ki a függő folyósora. Valószínűleg golyóálló mellényt viselnek mert ketten kábultan megpróbálnak feltápászkodni.
Thompson mesterkélt közönyösséggel emeli a vállához a FN SCAR-H rohampuskát és lekaszálja őket. A függőfolyosón álló kizuhan a parkba tompa puffanás jelzi az érkezését.
- Kukucs, ti vagytok a hunyók – mondja Thompson.
Dermedt csendet csak a hűlő lőszerhüvelyek pattogása töri meg. Ismét nyugvópontra érkezett a helyzet miközben Santiago féltérdre tornázza magát. Rouge szúrós tekintettel pásztázza termet az esetlegesen felbukkanó további ellenfelek után. Johnny tekintélyes mennyiségű pénzt csúsztat a bárpultra.
Atlantisz Rouge, Santiago, Johnny, Thompson és mindenki aki az Atlantiszban tartózkodik ezidőtájt
Az események az eldördülő lövés után még jobban felgyorsulnak. Az asztal alatt Rouge a másik kezében lévő hangtompítós Sphinx 3000T-vel fejbe lövi a pultjuk mellet álló alacsonyabbik bérgyilkost is, kinek homlokán vértvirág jelenik meg.
Santiago a földre veti magát. A bár túloldalán, három dzsekis alak pattan fel fegyverrel a kezükben, Santiago PP-2000-se három rövid sorozatot köp magából. Az alakok elvágódnak, egyikük éktelen csörömpölés közepette átszakítja a kirakatot, ki a függő folyósora. Valószínűleg golyóálló mellényt viselnek mert ketten kábultan megpróbálnak feltápászkodni.
Thompson mesterkélt közönyösséggel emeli a vállához a FN SCAR-H rohampuskát és lekaszálja őket. A függőfolyosón álló kizuhan a parkba tompa puffanás jelzi az érkezését.
- Kukucs, ti vagytok a hunyók – mondja Thompson.
Dermedt csendet csak a hűlő lőszerhüvelyek pattogása töri meg. Ismét nyugvópontra érkezett a helyzet miközben Santiago féltérdre tornázza magát. Rouge szúrós tekintettel pásztázza termet az esetlegesen felbukkanó további ellenfelek után. Johnny tekintélyes mennyiségű pénzt csúsztat a bárpultra.
A Paradoxon Ura- Mesélő
- Hozzászólások száma : 552
Üzenőláda :
Karakterlap : Nincs feltöltve.
További karakterek : Kenma Kinjou Shibuk (Ted)
Registration date : 2009. Feb. 23. -
Re: Atlantisz
by Loki Redback Vas. Ápr. 05, 2009 5:17 pm
Kemény nap áll a háta mögött. Csupán némi pihenésre vágyik az egész napos gürcölés után. Három helyre is riasztották, de a fizetése még mindig nem jött meg. A denevér pedig felszívódott. Talán elkapta valami vércse... A bérházból úgy is kirúgják hamarosan. Talán már meg is tették. Hiszen két napja a lakás felé sem szagolt. A kabátját, és magát is csak a közeli szökőkútban tisztította le. Egyetlen szerencséje, hogy az utcai élet megtanította hogyan nyújtson legalább viszonylag kulturált képet akkor is, ha nincsenek megfelelő körülményei. Mondjuk kedvenc helyén nem nagyon számít a külső. Az Atlantisz a magafajtát is tárt karokkal várja. Ahogy a körülötte burjánzó természet is. Akár ha farkasoknak teremtették volna a helyet. Az albérletétől sincs messze, habár ez most inkább negatívum. Fél órába sem telik, és már a gondozatlan park füvét tapossa. Még lenne egy egészen jó állapotban lévő betonút, amit viszonylag gyakran használnak a felüdülésre vágyók, de inkább választja a dzsungel szerű környezeten való átvágást. Haladását semmi sem jelzi. Egy macska ügyességével, és hangtalanságával jut keresztül a természet városba ékelt smaragd szemén. Útját csak a bozótban egymásra találó párocskák zavarták, kik mindig kis kitérőt jelentettek. Így jutott el a magasban ívelő átjáró alá. Még csak a közelben járt, de már hallotta a lövéseket. A híd mellé érve pedig pont mellé zuhant az egyik áldozat. A levegőt pedig a friss vér illata tette mámorítóvá.
-Hm! Jó kis buli lehet odafent!
Kissé felgyorsította lépteit, és pillanatokkal később már a bejárat előtt állt. Még egy utolsót szippantott vérgőzös levegőből aztán benyitott. Nem egy halott feküdt a földön, és a fegyverarzenál sem volt mindennapi. Habár a tradícionálisakból meglehetősen nagy volt a hiány. Az Atlantiszban lebzselő népség nem nagyon törődik vele, hisz ez mindennapi jelenség. Körbetekintve Dominiqueen akad meg a szeme. Egy sötét sarokban várakozik. Talán megint vár valakit? De ez nem is fontos. Végcéljának a nő asztalát jelöli meg.
-Üdv Dominique. Örülök az újabb találkozásnak!
Majd otthonosan ül le a nő mellé, és figyeli a további cselekményeket. Jobb keze viszonylag közel pihen az övébe tűzött 9mm-eshez. Csak az alkalmat lesi, hogy beszállhasson a lövöldözésbe...
-Hm! Jó kis buli lehet odafent!
Kissé felgyorsította lépteit, és pillanatokkal később már a bejárat előtt állt. Még egy utolsót szippantott vérgőzös levegőből aztán benyitott. Nem egy halott feküdt a földön, és a fegyverarzenál sem volt mindennapi. Habár a tradícionálisakból meglehetősen nagy volt a hiány. Az Atlantiszban lebzselő népség nem nagyon törődik vele, hisz ez mindennapi jelenség. Körbetekintve Dominiqueen akad meg a szeme. Egy sötét sarokban várakozik. Talán megint vár valakit? De ez nem is fontos. Végcéljának a nő asztalát jelöli meg.
-Üdv Dominique. Örülök az újabb találkozásnak!
Majd otthonosan ül le a nő mellé, és figyeli a további cselekményeket. Jobb keze viszonylag közel pihen az övébe tűzött 9mm-eshez. Csak az alkalmat lesi, hogy beszállhasson a lövöldözésbe...
Loki Redback- Falkatag
- Hozzászólások száma : 123
Age : 32
Tartózkodási hely : Budapest
Karakterlap : Loki Redback
Registration date : 2009. Feb. 08.
Re: Atlantisz
by Gordon Freemann Vas. Ápr. 05, 2009 7:55 pm
Úgy fest a bent ülőknek nem volt elég ennyi. Még egy kis lövöldözésre ismételten sor került. Így hát, hogy még csak véletlenül se találják el, megint inkább letelepszik a bárszékről, és a pult viszonylagos biztonságában próbálja átvészelni a bajokat.
- Ohh… hogy az a… - gondolja magában.
Majd amikor úgy véli, hogy már elmúlt a veszély kifújja magát, és a pisztoly markolatát is elengedi. Reméli, hogy már senki nincs akire esetleg lőni kéne. Nem igazán akar még egyszer visszabújni a pult mögé. Bár szerinte még egy jó páran tettek hozzá hasonlóan. Így hát feláll, és leporolja magáról a törmeléket, ami a lövöldözés során rákerült.
- Remélem, hogy már vége. – gondolja ismételten magában.
Majd megpillantja Sonja-t is. Felé is csak biccent egyet köszönés képpen. Ezt követően már csak várja, hogy végre a pultos kiadja a rendelt kávéját. Ha ez megtörténik fizeti is a cehhet, és kortyolgatni kezdi a kávéját.
Ezt követően a mellette ülő nőre néz. Ő szinte meg se moccant. Már azt várja, hogy hírtelen leesik a székről holtan. Lehet, hogy semmi köze nem volt hozzá, de egy eltévedt golyó attól még meglőhette.
- Jjjól vvvan? – kérdi meg a nőt.
Reméli, hogy választ fog rá kapni.
- Ohh… hogy az a… - gondolja magában.
Majd amikor úgy véli, hogy már elmúlt a veszély kifújja magát, és a pisztoly markolatát is elengedi. Reméli, hogy már senki nincs akire esetleg lőni kéne. Nem igazán akar még egyszer visszabújni a pult mögé. Bár szerinte még egy jó páran tettek hozzá hasonlóan. Így hát feláll, és leporolja magáról a törmeléket, ami a lövöldözés során rákerült.
- Remélem, hogy már vége. – gondolja ismételten magában.
Majd megpillantja Sonja-t is. Felé is csak biccent egyet köszönés képpen. Ezt követően már csak várja, hogy végre a pultos kiadja a rendelt kávéját. Ha ez megtörténik fizeti is a cehhet, és kortyolgatni kezdi a kávéját.
Ezt követően a mellette ülő nőre néz. Ő szinte meg se moccant. Már azt várja, hogy hírtelen leesik a székről holtan. Lehet, hogy semmi köze nem volt hozzá, de egy eltévedt golyó attól még meglőhette.
- Jjjól vvvan? – kérdi meg a nőt.
Reméli, hogy választ fog rá kapni.
Gordon Freemann- Virrasztó
- Hozzászólások száma : 83
Age : 36
Karakterlap : Gordon Freemann
Registration date : 2009. Feb. 21.
Re: Atlantisz
by Dominique Chabrol Hétf. Ápr. 06, 2009 4:44 pm
Besétál a boxok között, egy olyat keres ahol egyedül lehet és rálát az eseményekre, de a lehető legtávolabbról. Az első lövést követően dermedt pillanatok következnek, mindenki igyekszik meghúzni magát. Egy másik boxban vonagló ártatlan áldozatot túlzottan körbefogják, semhogy látni lehessen kicsoda. Még mindig reméli, hogy nem Valdez az. Most nem furakszik az aggodók közé, nem akarja hogy bárki tudja miért is jött.
Kivár.
Páran hátrébb menekülnek, eltűnni akarván a "képből". Keményen méri végig a két férfit, akik az ő biztonságos területére lépnének be. Pár pillanatnyi tanácstalankodás után, legnagyobb megkönnyebbülésére odébb állnak. Nem akar feltűnést, s felesleges összetűzést sem.
Az ajtó nyílik és egy nő érkezik. Láthatóan nem rettenti a földön heverő hulla. Kis mosollyal Jason felé biccent...
"Nocsak... egy ismerős ismerőse.. s valóban csinos."
Fut át a gondolat. Mintha a nő megérezné a pillantását, elmélyülten felé néz s tekintetük találkozik. Dominique szeme egy pillanatra összeszűkül. Rosszat sejt. A nő pillantása fürkésző s tolakodó. Nem szokott hozzá hogy ennyire megnézik, kivéve persze hogy az illető férfi. Ám most nincs vadászathoz öltözve, semmi kihívás.
Ekkor dördülnek a további lövések. A kavarodás egy kívül álló számára követhetetlen. Valaki áttöri a folyosó falát és alázuhan... Többen lőtt sebtől vérezve hevernek a padlón. A levegő szinte vörösre vált a párolgó illattól. Körmei a padba mélyednek. Próbálja megtartani az önuralmát... Jason a pult mellé vetődik. A mozdulat elegáns és minden rémülettől mentes. Mintha gyakorlata lenne az ésszerű visszavonulásban.
Minden részletbe belekapaszkodik a tekintete, ami nem a vérontással közvetlen kapcsolatos. Ám így sem tudja kivonni magát a történések alól.
"Pont ma kellett ide jönnie" dühöng magában halkan.
Az utolsó lövésekkel szinte egyidőben lép be Mr Mayer a bárba. Végre egy ismerős arc. Már messziről biccent felé s most nagyon hálás a sorsnak, hogy pont most vetette erre a férfi lépteit.
Megkönnyebbülten engedi el a padot, s a kezét az asztalra teszi. Minden mozdulata kontrollált, s figyel arra hogy lélegezzen és pislogjon. Néhány dolog ami eltereli a figyelmét.
- Wis !!! - örül meg amikor a férfi becsusszan a boxba, oldalról méri végig az újdonsült barátot. Nem kerüli el a figyelmét a libbenő felöltő, s alatta a fegyver.
- Én is örülök hogy látom. Hogy sikerült a legutóbbi "vadászat" ?- kérdezi mosolyogva - már megszoktam a pókhálós vállrojtját - cukkolódik halkan, mintegy a saját feszültségét oldani akarván.
- Ismer bárkit is a távozóban lévők közül ? - pillant körbe az elhulltakon - Ez mindennapos errefelé ? - árulja el önkéntelen is, hogy nem tartozik a törzshelyei közé a bár.
Kivár.
Páran hátrébb menekülnek, eltűnni akarván a "képből". Keményen méri végig a két férfit, akik az ő biztonságos területére lépnének be. Pár pillanatnyi tanácstalankodás után, legnagyobb megkönnyebbülésére odébb állnak. Nem akar feltűnést, s felesleges összetűzést sem.
Az ajtó nyílik és egy nő érkezik. Láthatóan nem rettenti a földön heverő hulla. Kis mosollyal Jason felé biccent...
"Nocsak... egy ismerős ismerőse.. s valóban csinos."
Fut át a gondolat. Mintha a nő megérezné a pillantását, elmélyülten felé néz s tekintetük találkozik. Dominique szeme egy pillanatra összeszűkül. Rosszat sejt. A nő pillantása fürkésző s tolakodó. Nem szokott hozzá hogy ennyire megnézik, kivéve persze hogy az illető férfi. Ám most nincs vadászathoz öltözve, semmi kihívás.
Ekkor dördülnek a további lövések. A kavarodás egy kívül álló számára követhetetlen. Valaki áttöri a folyosó falát és alázuhan... Többen lőtt sebtől vérezve hevernek a padlón. A levegő szinte vörösre vált a párolgó illattól. Körmei a padba mélyednek. Próbálja megtartani az önuralmát... Jason a pult mellé vetődik. A mozdulat elegáns és minden rémülettől mentes. Mintha gyakorlata lenne az ésszerű visszavonulásban.
Minden részletbe belekapaszkodik a tekintete, ami nem a vérontással közvetlen kapcsolatos. Ám így sem tudja kivonni magát a történések alól.
"Pont ma kellett ide jönnie" dühöng magában halkan.
Az utolsó lövésekkel szinte egyidőben lép be Mr Mayer a bárba. Végre egy ismerős arc. Már messziről biccent felé s most nagyon hálás a sorsnak, hogy pont most vetette erre a férfi lépteit.
Megkönnyebbülten engedi el a padot, s a kezét az asztalra teszi. Minden mozdulata kontrollált, s figyel arra hogy lélegezzen és pislogjon. Néhány dolog ami eltereli a figyelmét.
- Wis !!! - örül meg amikor a férfi becsusszan a boxba, oldalról méri végig az újdonsült barátot. Nem kerüli el a figyelmét a libbenő felöltő, s alatta a fegyver.
- Én is örülök hogy látom. Hogy sikerült a legutóbbi "vadászat" ?- kérdezi mosolyogva - már megszoktam a pókhálós vállrojtját - cukkolódik halkan, mintegy a saját feszültségét oldani akarván.
- Ismer bárkit is a távozóban lévők közül ? - pillant körbe az elhulltakon - Ez mindennapos errefelé ? - árulja el önkéntelen is, hogy nem tartozik a törzshelyei közé a bár.
Dominique Chabrol- Ifjú
- Hozzászólások száma : 96
Karakterlap : Dominique Chabrol
Registration date : 2009. Mar. 16.
Re: Atlantisz
by A Paradoxon Ura Kedd Ápr. 07, 2009 12:33 pm
Közjáték
Atlantisz Rouge, Santiago, Johnny, Thompson és mindenki aki az Atlantiszban tartózkodik ezidőtájt
OFF/ Nos emberek ez nem egy szokványos MESE lesz ahol a Kalandmester keveri kalamajkába vagy ösztökéli bele a karaktereket a mesébe. Tehát aki nem írja bele magát szorosabban a jelenetbe az el fog maradni a mesétől sőt ha a végén senki sem marad meg akkor Közjátékokként fog lefutni az esemény. Az indok elég egyszerű nem szeretnék 4-6 szálon külön-külön mesélni a résztvevő karaktereknek. További szabály, ha valaki feljön az oldalra és látja, hogy reagolni kéne akkor vegye a fáradságot és tegye meg vagy túllépünk rajta és kimarad a körből egy esetben teszünk kivételt, ha PM-ben nekem mesélőnek közli hogy pontosan mikor képes reagolni a helyzetre (no azért 4-5 napokat nem fogunk várni senkire (ünnepek kivételt képeznek)) /OFF
/Mindenkinek aki járatos a rendőrségi eljárásokban és protokolban/
Bár az Atlantisz egy rossz hírű lebúj ennek ellenére amikor a nagyobb düh és balhé hullámok elülnek ki fognak jönni helyszínelni és jegyzőkönyveket gyártani, hogy pofája is legyen a dolognak. Ha nem nyugszanak meg az indulatok akkor körülbelül fél órán belül várható lesz egy rendőrségi kommandó megjelenése, ami az ügyeletes parancsnok kedélyállapotától függően fogja elfojtani az eseményeket.
Ha az Atlantisz fizet valakinek védelmi pénzt akkor a „Nagy Testvér” emberei is lassan tiszteletüket teszik. A sajtó már valószínűleg úton van, az esetlegesen jelenlévő firkászokon kívül.
Erica Fadde (Felismerés 1.)
Az Atlantiszban érkezésedkor nem tartózkodik egyetlen természetfeletti lényt sem akit érzékelni tudnál. Aztán érkezik egy kis csapat és meglepődve tapasztalod, hogy a Hírneves Ezüstkezű Johnny Silverhand körül misztikus energiák örvénylenek. Aztán felgyorsulnak az események és a feketehajú nő Rouge körül is felvillan valami amikor követhetetlen gyorsasággal bezúzza az egyik férfi arcát.
A balhé közben felbukkan egy nő és a testőre, de nem is ők az érdekesek hanem a később a nőhöz csatlakozó férfi kinek fényesen vibráló energiáktól töltött aurája van. Bár ezek inkább csak megérzések mint konkrét benyomások.
Johnny Silverhand
Ex-veterán a Közel-Keleti válségból, jelenleg a Szamuráj kromatik – metalt játszó banda a frontember, zenei tehetségéről, késztető erejű dalairól és felsült szerelmi viszonyairól hírhedt.
Carlos I. Thompson
A Word News Service top riportere, állandó médiaharcot vív az Arasakával, akiket felesége halálával hibáztat. Bármire hajlandó, hogy lerántsa a leplet a megfoghatatlan biztonsági cégről – BÁRMIRE.
Thompson mellesleg haditudósítóként dolgozott a eldurvult Közép – Amerikai válságban.
Rouge és Santiago
Rouge és társa Santiago, izomfiúk és testőrök néha pénzbehajtók. A szóbeszéd szerint az Utcán ők a legjobbak. Rouge egyetlen gyenge pontja ex – szeretője, Johnny Silverhand. Viharos, szenvedélyes kapcsolatuk óriási veszekedés során bomlott fel közel egy évvel ezelőtt.
Santiago a rossz nyelvek szerint bérgyilkosságokat is vállal. A gyors motorokat és a nőket kedveli. Mostanság leginkább Rouge – zsal lóg együtt, mivel őt még nem sikerült lefektetnie.
Atlantisz
Johnny tekintélyes mennyiségű pénzt csúsztat a bárpultra.
- Az okozott kárért és a kellemetlenségekért. – szemével int társainak, hogy a személyzeti ajtón keresztül távozzanak.
A négyes egymást fedezve megindul az ajtó felé. Thompson marad leghátra mielőtt kilépne az ajtón az egyik zsebéből egy kisgyerekökölnyi tárgyat dob a terem közepére ami tompa puffanással megállapodik.
- Hölgyeim és Uraim további nyugodt és kellemes estét kívánok önöknek kérem ne zavartassák magukat a továbbiakban.
A apró korongból szemvonzó hipnotikus fények kezdenek áradni és borítják el a termet.
Atlantisz Rouge, Santiago, Johnny, Thompson és mindenki aki az Atlantiszban tartózkodik ezidőtájt
OFF/ Nos emberek ez nem egy szokványos MESE lesz ahol a Kalandmester keveri kalamajkába vagy ösztökéli bele a karaktereket a mesébe. Tehát aki nem írja bele magát szorosabban a jelenetbe az el fog maradni a mesétől sőt ha a végén senki sem marad meg akkor Közjátékokként fog lefutni az esemény. Az indok elég egyszerű nem szeretnék 4-6 szálon külön-külön mesélni a résztvevő karaktereknek. További szabály, ha valaki feljön az oldalra és látja, hogy reagolni kéne akkor vegye a fáradságot és tegye meg vagy túllépünk rajta és kimarad a körből egy esetben teszünk kivételt, ha PM-ben nekem mesélőnek közli hogy pontosan mikor képes reagolni a helyzetre (no azért 4-5 napokat nem fogunk várni senkire (ünnepek kivételt képeznek)) /OFF
/Mindenkinek aki járatos a rendőrségi eljárásokban és protokolban/
Bár az Atlantisz egy rossz hírű lebúj ennek ellenére amikor a nagyobb düh és balhé hullámok elülnek ki fognak jönni helyszínelni és jegyzőkönyveket gyártani, hogy pofája is legyen a dolognak. Ha nem nyugszanak meg az indulatok akkor körülbelül fél órán belül várható lesz egy rendőrségi kommandó megjelenése, ami az ügyeletes parancsnok kedélyállapotától függően fogja elfojtani az eseményeket.
Ha az Atlantisz fizet valakinek védelmi pénzt akkor a „Nagy Testvér” emberei is lassan tiszteletüket teszik. A sajtó már valószínűleg úton van, az esetlegesen jelenlévő firkászokon kívül.
Erica Fadde (Felismerés 1.)
Az Atlantiszban érkezésedkor nem tartózkodik egyetlen természetfeletti lényt sem akit érzékelni tudnál. Aztán érkezik egy kis csapat és meglepődve tapasztalod, hogy a Hírneves Ezüstkezű Johnny Silverhand körül misztikus energiák örvénylenek. Aztán felgyorsulnak az események és a feketehajú nő Rouge körül is felvillan valami amikor követhetetlen gyorsasággal bezúzza az egyik férfi arcát.
A balhé közben felbukkan egy nő és a testőre, de nem is ők az érdekesek hanem a később a nőhöz csatlakozó férfi kinek fényesen vibráló energiáktól töltött aurája van. Bár ezek inkább csak megérzések mint konkrét benyomások.
Johnny Silverhand
Ex-veterán a Közel-Keleti válségból, jelenleg a Szamuráj kromatik – metalt játszó banda a frontember, zenei tehetségéről, késztető erejű dalairól és felsült szerelmi viszonyairól hírhedt.
Carlos I. Thompson
A Word News Service top riportere, állandó médiaharcot vív az Arasakával, akiket felesége halálával hibáztat. Bármire hajlandó, hogy lerántsa a leplet a megfoghatatlan biztonsági cégről – BÁRMIRE.
Thompson mellesleg haditudósítóként dolgozott a eldurvult Közép – Amerikai válságban.
Rouge és Santiago
Rouge és társa Santiago, izomfiúk és testőrök néha pénzbehajtók. A szóbeszéd szerint az Utcán ők a legjobbak. Rouge egyetlen gyenge pontja ex – szeretője, Johnny Silverhand. Viharos, szenvedélyes kapcsolatuk óriási veszekedés során bomlott fel közel egy évvel ezelőtt.
Santiago a rossz nyelvek szerint bérgyilkosságokat is vállal. A gyors motorokat és a nőket kedveli. Mostanság leginkább Rouge – zsal lóg együtt, mivel őt még nem sikerült lefektetnie.
Atlantisz
Johnny tekintélyes mennyiségű pénzt csúsztat a bárpultra.
- Az okozott kárért és a kellemetlenségekért. – szemével int társainak, hogy a személyzeti ajtón keresztül távozzanak.
A négyes egymást fedezve megindul az ajtó felé. Thompson marad leghátra mielőtt kilépne az ajtón az egyik zsebéből egy kisgyerekökölnyi tárgyat dob a terem közepére ami tompa puffanással megállapodik.
- Hölgyeim és Uraim további nyugodt és kellemes estét kívánok önöknek kérem ne zavartassák magukat a továbbiakban.
A apró korongból szemvonzó hipnotikus fények kezdenek áradni és borítják el a termet.
A Paradoxon Ura- Mesélő
- Hozzászólások száma : 552
Üzenőláda :
Karakterlap : Nincs feltöltve.
További karakterek : Kenma Kinjou Shibuk (Ted)
Registration date : 2009. Feb. 23. -
Re: Atlantisz
by Erica Fadde Kedd Ápr. 07, 2009 7:43 pm
Elsőre tisztának tűnik a terep, utána azonban nagy lesz a kavarodás. Észreveszi a történések középpontjában híres zenészt, akivel kis idei figyelés után meglepő dolog történik... bár ezt valószínűleg rajta kívül nem sokan láthatják/érzékelhetik. Kisugárzása mintha változna, tapintható erő áramlik belőle. A vele lévő nővel, aki valahonnan ismerős Ericának, csak nem tudja, pontosan honnan, nagyjából ugyan ez történik. Igyekszik minél jobban leplezni meglepettségét, és talán sikerül is neki mostani, padra hasalt helyzetében (az újabb lövöldözés miatt elkerülhetetlen volt). Próbál úgy helyezkedni, hogy még így is jól rálásson a történésekre, azonban pár dolog kiesik a látóköréből. Azt azonban látja, mikor a közelharcban alulmaradnak a támadók, az egyik kirepül a helyiségből. Jason felé pillant, meg akar róla bizonyosodni, hogy ő rendben van-e. Látszólag biztos fedezéket nyújt neki a pult töve, amit fedezékének használt. Elég nyugodtnak is tűnt, bizonyára kutya baja, úgyhogy tovább pásztázza a környéket. Az előbb szemügyre vett hölgyön akad meg a szeme. Nem jut dűlőre a látottakkal, valami igencsak zavarhatja a nőt, görcsösen szorítja a padot, azonban arca elég nyugodtnak tűnik, legalábbis pánikot nem fedez fel rajta. Aztán lassan elhalkul a bisztró, és talán vége is a lövöldözésnek. Feljebb csúszik a padon, és tovább folytatja a szemlélődést.
A földön sebzett emberek, ártatlanok, akik rosszkor voltak, rossz helyen... hát, ha ilyen helyre tévednek, talán nem is olyan ártatlanok, ezzel pedig számolni kell. Az empátia egyébként sem erőssége, úgyhogy nem is törődik ezzel olyan sokat. Az előbbi hölgyhöz hamarosan érkezik egy alak, aki talán még az eddigieknél is nagyobb meglepetést okoz. A különös aura, ami körüllengi nem mindennapos jelenség.
Mikor képességeit kikapcsolja, előbbi érzései gyengébbnek tűnnek. Nem biztos abban, amit az imént érzett, pedig biztosan úgy kellett lennie... örökös bizonytalansága mindig bosszantotta, de akárhogy igyekszik, nem tudja levetkőzni. Amint vége a jelenetnek, és a dolgok kezdenek visszaállni normális helyzetükbe, felpattan, és Jason felé veszi az irányt. Fél úton járhat, mikor azok négyen, Silvenhanddel és a nővel kifelé indulnak. Nem tudja eldönteni, hogy melyik is lenne érdekesebb feladat: a férfi, aki csatlakozott az amúgy is gyanús nőhöz, vagy a távozó kettő... pillanatnyi hezitálás után továbbindul a másik vadász felé, és mikor odaér, elhadarja a lényeget.
- Szia... az előbb... nem tudom te érezted-e, de elég furcsa alakok vannak itt. Silverhand, a zenész, aki most megy kifelé, és az a nő, aki velük van... nem is tudom... furcsa érzésem van velük kapcsolatban.
Biztosabbat nem tud mondani, ugyan érezte az erőt, de azt nem lehet szavakba önteni.
- És az a férfi, annál az asztalnál, aki a nővel beszélget...
Nem tudja tovább mondani, ekkor a négy közül az egyik megszólal. Arra fordul, és szúrós szemmel néz feléjük. Mikor befejezte mondókáját, Erica gúnyosan fúj egyet, és elkezd visszafordulni a pult felé. Ekkor azonban fények villannak valahol a padlón, mikor arra fordul, próbálja keresni a forrását, és mikor végül megtalálja, különös módon nem tudja levenni róla a szemét, pedig különösebben nem tetszik neki, bár érdekesnek találja. Halkan szólal meg, inkább csak artikulálja a szavakat, hang igen kevés jön ki a száján:
- Hát az meg mi lehet?
Tágra nyílt szemekkel, megbabonázva mered a fények forrása felé. Hamarosan az egész helyiséget bejárják a fények, úgyhogy akármerre néz, azokba botlik tekintete.
A földön sebzett emberek, ártatlanok, akik rosszkor voltak, rossz helyen... hát, ha ilyen helyre tévednek, talán nem is olyan ártatlanok, ezzel pedig számolni kell. Az empátia egyébként sem erőssége, úgyhogy nem is törődik ezzel olyan sokat. Az előbbi hölgyhöz hamarosan érkezik egy alak, aki talán még az eddigieknél is nagyobb meglepetést okoz. A különös aura, ami körüllengi nem mindennapos jelenség.
Mikor képességeit kikapcsolja, előbbi érzései gyengébbnek tűnnek. Nem biztos abban, amit az imént érzett, pedig biztosan úgy kellett lennie... örökös bizonytalansága mindig bosszantotta, de akárhogy igyekszik, nem tudja levetkőzni. Amint vége a jelenetnek, és a dolgok kezdenek visszaállni normális helyzetükbe, felpattan, és Jason felé veszi az irányt. Fél úton járhat, mikor azok négyen, Silvenhanddel és a nővel kifelé indulnak. Nem tudja eldönteni, hogy melyik is lenne érdekesebb feladat: a férfi, aki csatlakozott az amúgy is gyanús nőhöz, vagy a távozó kettő... pillanatnyi hezitálás után továbbindul a másik vadász felé, és mikor odaér, elhadarja a lényeget.
- Szia... az előbb... nem tudom te érezted-e, de elég furcsa alakok vannak itt. Silverhand, a zenész, aki most megy kifelé, és az a nő, aki velük van... nem is tudom... furcsa érzésem van velük kapcsolatban.
Biztosabbat nem tud mondani, ugyan érezte az erőt, de azt nem lehet szavakba önteni.
- És az a férfi, annál az asztalnál, aki a nővel beszélget...
Nem tudja tovább mondani, ekkor a négy közül az egyik megszólal. Arra fordul, és szúrós szemmel néz feléjük. Mikor befejezte mondókáját, Erica gúnyosan fúj egyet, és elkezd visszafordulni a pult felé. Ekkor azonban fények villannak valahol a padlón, mikor arra fordul, próbálja keresni a forrását, és mikor végül megtalálja, különös módon nem tudja levenni róla a szemét, pedig különösebben nem tetszik neki, bár érdekesnek találja. Halkan szólal meg, inkább csak artikulálja a szavakat, hang igen kevés jön ki a száján:
- Hát az meg mi lehet?
Tágra nyílt szemekkel, megbabonázva mered a fények forrása felé. Hamarosan az egész helyiséget bejárják a fények, úgyhogy akármerre néz, azokba botlik tekintete.
Erica Fadde- Virrasztó
- Hozzászólások száma : 213
Age : 31
Tartózkodási hely : Budapest
Üzenőláda : "Ha a rosszak zavarodnak,
Fojtó lángok kavarognak,
Akkor engem hívj áldottnak."
Karakterlap : Erica Fadde
További karakterek : Jorma Magnus Alatalo
Mesélő
Registration date : 2009. Feb. 06.
Re: Atlantisz
by Gordon Freemann Kedd Ápr. 07, 2009 8:31 pm
Nő, akihez a kérdésével fordult nem válaszolt semmit. Talán a sokk miatt. De ezen kívül sértetlennek tűnik. Lélegezni legalábbis még lélegzik. Ha meg változik az állapota, az biza sajnálatos, de most éppenséggel ő sincsen jobb passzban.
Majd visszafordul a kávéjához, és kortyolgatni kezdi a kávét, mintha mi sem történt volna. Azért a nőre is odafigyel. Talán azért tud rajta segíteni. De a nyugalom nem tart túl sokáig. Hamarosan Sonja megy oda hozzá. Valami miatt eléggé izgatott. Hallgatja is a szavait. A hallottakon kicsit legondolkodik, majd megrázza fejét.
- A nn…nőt isss…semrem. – mondja neki. – Ő az akk…kiről beszszsz…széltem neked.
Fejezi be, majd Nicky felé pillant. Közben kortyol egyet a kávéjából. De hamarosan vissza is fordul, majd ő is beveti a Felismerést. Talán még látja ő is azt, amit Sonja látott. De lehet, hogy nem jókor tette ezt. Hisz nem sokkal utána aktiválódik valami, ami szinte teljesen magára vonja a figyelmét. A felerősített érzékekkel, talán még káros hatással is lehet rá. Azonban már nem tud mit tenni.
- Nnn…em tudd…dom. – mondja Sonja-nak.
Majd visszafordul a kávéjához, és kortyolgatni kezdi a kávét, mintha mi sem történt volna. Azért a nőre is odafigyel. Talán azért tud rajta segíteni. De a nyugalom nem tart túl sokáig. Hamarosan Sonja megy oda hozzá. Valami miatt eléggé izgatott. Hallgatja is a szavait. A hallottakon kicsit legondolkodik, majd megrázza fejét.
- A nn…nőt isss…semrem. – mondja neki. – Ő az akk…kiről beszszsz…széltem neked.
Fejezi be, majd Nicky felé pillant. Közben kortyol egyet a kávéjából. De hamarosan vissza is fordul, majd ő is beveti a Felismerést. Talán még látja ő is azt, amit Sonja látott. De lehet, hogy nem jókor tette ezt. Hisz nem sokkal utána aktiválódik valami, ami szinte teljesen magára vonja a figyelmét. A felerősített érzékekkel, talán még káros hatással is lehet rá. Azonban már nem tud mit tenni.
- Nnn…em tudd…dom. – mondja Sonja-nak.
Gordon Freemann- Virrasztó
- Hozzászólások száma : 83
Age : 36
Karakterlap : Gordon Freemann
Registration date : 2009. Feb. 21.
Re: Atlantisz
by Loki Redback Szer. Ápr. 08, 2009 8:55 pm
-Hát a legutóbbi sajna csak az éhségem, de a pénzhiányom semennyire.
Majd félmosollyal fordul a nő felé.
-Most már inkább külföldi kiegészítő. Ha mindenki ezt hiszi megkímélem magam a folytonos leszedegetéstől.
Majd visszafordul a középpontban folyó cselekményhez, és úgy válaszolgat.
-Hát ha ilyen mértékben nem is, de nem ritkák a hasonló összecsapások.
-A távozóban lévők közül nem ismerek senkit, de csak amatőrök lehetnek. Látja azt az alakot a PP-2000-sel? Na ő Santiagó. És mellette a nőt? Ő Rouge. Az utcán mindenki tudja, hogy ők a legjobbak. Csak egy őrült támad rájuk a törzshelyükön. Vagy az is lehet, hogy valami nagyobb dologba keveredtek, hisz a négyes egyik tagja sem kispályás.
Szemével követi az egyre gyorsabban lezajló eseményeket. Hamarost csinos pénzköteg kerül a pultra, majd a megtámadottak le is köszönnek.
-Javaslom kövessük a példájukat, és használjuk a hátsó ajtót. Nem szeretnék a főnökömnek magyarázkodni mit kerestem egy ilyen helyen, egy lövöldözés közepette amik mostanában amúgy is olyan gyakoriak.
Ekkor kezd el villogni, az az apró tárgy, amit a pénz mellett, bónuszajándéknak hagytak hátra Rougeék.
Majd félmosollyal fordul a nő felé.
-Most már inkább külföldi kiegészítő. Ha mindenki ezt hiszi megkímélem magam a folytonos leszedegetéstől.
Majd visszafordul a középpontban folyó cselekményhez, és úgy válaszolgat.
-Hát ha ilyen mértékben nem is, de nem ritkák a hasonló összecsapások.
-A távozóban lévők közül nem ismerek senkit, de csak amatőrök lehetnek. Látja azt az alakot a PP-2000-sel? Na ő Santiagó. És mellette a nőt? Ő Rouge. Az utcán mindenki tudja, hogy ők a legjobbak. Csak egy őrült támad rájuk a törzshelyükön. Vagy az is lehet, hogy valami nagyobb dologba keveredtek, hisz a négyes egyik tagja sem kispályás.
Szemével követi az egyre gyorsabban lezajló eseményeket. Hamarost csinos pénzköteg kerül a pultra, majd a megtámadottak le is köszönnek.
-Javaslom kövessük a példájukat, és használjuk a hátsó ajtót. Nem szeretnék a főnökömnek magyarázkodni mit kerestem egy ilyen helyen, egy lövöldözés közepette amik mostanában amúgy is olyan gyakoriak.
Ekkor kezd el villogni, az az apró tárgy, amit a pénz mellett, bónuszajándéknak hagytak hátra Rougeék.
Loki Redback- Falkatag
- Hozzászólások száma : 123
Age : 32
Tartózkodási hely : Budapest
Karakterlap : Loki Redback
Registration date : 2009. Feb. 08.
Re: Atlantisz
by Dominique Chabrol Csüt. Ápr. 09, 2009 1:40 pm
Valdez nem jött... vagy már lentről visszafordult. Morfondírozott magában.
- Oh .. szóval ők azok. A két nevet már hallottam, s néhány érdekes eseményt is kötnek a pároshoz, de személyesen még nem találkoztam velük.- jegyzi meg halkan miközben az elvonulást figyeli.
- A pénz sok mindent megold...ajtókat nyit és szájakat zár - sóhajt.
- Igen én is úgy érzem hogy most valahol másutt jobb lenne - s már éppen emelkedik hogy kövesse Wist, mikor a fények felvillannak. A belsejében rémült figyelmeztető vonyítást hallat a "vad". Menekülni, futni, eltűnni, de az emberi mivoltát megragadja a villogás. Az idő lelassul s az akarata elgyengül a furcsa érzéstől....
- Oh .. szóval ők azok. A két nevet már hallottam, s néhány érdekes eseményt is kötnek a pároshoz, de személyesen még nem találkoztam velük.- jegyzi meg halkan miközben az elvonulást figyeli.
- A pénz sok mindent megold...ajtókat nyit és szájakat zár - sóhajt.
- Igen én is úgy érzem hogy most valahol másutt jobb lenne - s már éppen emelkedik hogy kövesse Wist, mikor a fények felvillannak. A belsejében rémült figyelmeztető vonyítást hallat a "vad". Menekülni, futni, eltűnni, de az emberi mivoltát megragadja a villogás. Az idő lelassul s az akarata elgyengül a furcsa érzéstől....
Dominique Chabrol- Ifjú
- Hozzászólások száma : 96
Karakterlap : Dominique Chabrol
Registration date : 2009. Mar. 16.
Re: Atlantisz
by A Paradoxon Ura Hétf. Ápr. 13, 2009 4:15 pm
Közjáték
Atlantisz és mindenki aki az Atlantiszban tartózkodik
(Loren G. Blackmore, Erica Fadde, Gordon Freemann)
Az események gyors zajlásának a végével a négyes különböző „ajándékok” hátrahagyásával egymást fedezve kilépnek a személyzetnek fenntartott ajtón keresztül a toronyház gyomrába.
Az apró korongból egyre jobban beburkol és elzsibbaszt benneteket a hipnotikus fény, a többi vendéget látszólag sokkal jobban ledermesztette a jelenség függetlenül attól, hogy közvetlenül látják vagy sem, valahogyan furcsa az egész a nyugtalanság helyett egyfajta zsibbasztó nyugalom terül szét a fénnyel együtt az Atlantiszban.
Szemetek sarkából mintha még látnátok amint pár alak kisurran a ivóból a vastag rézkeretes bejárati ajtón keresztül a „megviselt” kirakat mellet.
Mielőtt a fény teljesen elhatalmasodna termen a „későn” érkezett nő és testőre valamit a később hozzájuk csatlakozó férfi is úgy döntenek nem várják be a „lézer só” végét angolosan a személyzeti ajtón keresztül ők is távoznak.
(Dominique Chabrol, Loki Redback)
Az események gyors zajlásának a végével a négyes különböző „ajándékok” hátrahagyásával egymást fedezve kilépnek a személyzetnek fenntartott ajtón keresztül a toronyház gyomrába.
Az apró korongból áradó fényjáték ha nem is balsejtelemmel tölt el benneteket de mindenféleképpen nyugtalanító ezért nem kívánjátok bevárni a végét. A bejárati ajtón keresztül pár nem túl bizalomgerjesztő „árnyék” már meg is kezdte az elszivárgást, ezért ésszerűbbnek látszik ha ti is távoztok, egyébként is a személyzeti ajtó közelebb van mint a bejárat amin most egy kicsit felélénkült a forgalom kifelé, a többség ennek ellenére bágyadtan üldögél a helyén a hipnotikus fényekben.
Belépve a toronyház gyomrába, átvágva a „konyhán” rövid időn belül egy folyosón találjátok magatokat ahol Jhonny-ék fegyvercsöveivel néztek farkasszemet, de miután látják, hogy „veszélytelenek” vagytok a saját dolgukkal törődnek, sietősen megindulnak lefelé a lépcsőházban.
Atlantisz és mindenki aki az Atlantiszban tartózkodik
(Loren G. Blackmore, Erica Fadde, Gordon Freemann)
Az események gyors zajlásának a végével a négyes különböző „ajándékok” hátrahagyásával egymást fedezve kilépnek a személyzetnek fenntartott ajtón keresztül a toronyház gyomrába.
Az apró korongból egyre jobban beburkol és elzsibbaszt benneteket a hipnotikus fény, a többi vendéget látszólag sokkal jobban ledermesztette a jelenség függetlenül attól, hogy közvetlenül látják vagy sem, valahogyan furcsa az egész a nyugtalanság helyett egyfajta zsibbasztó nyugalom terül szét a fénnyel együtt az Atlantiszban.
Szemetek sarkából mintha még látnátok amint pár alak kisurran a ivóból a vastag rézkeretes bejárati ajtón keresztül a „megviselt” kirakat mellet.
Mielőtt a fény teljesen elhatalmasodna termen a „későn” érkezett nő és testőre valamit a később hozzájuk csatlakozó férfi is úgy döntenek nem várják be a „lézer só” végét angolosan a személyzeti ajtón keresztül ők is távoznak.
(Dominique Chabrol, Loki Redback)
Az események gyors zajlásának a végével a négyes különböző „ajándékok” hátrahagyásával egymást fedezve kilépnek a személyzetnek fenntartott ajtón keresztül a toronyház gyomrába.
Az apró korongból áradó fényjáték ha nem is balsejtelemmel tölt el benneteket de mindenféleképpen nyugtalanító ezért nem kívánjátok bevárni a végét. A bejárati ajtón keresztül pár nem túl bizalomgerjesztő „árnyék” már meg is kezdte az elszivárgást, ezért ésszerűbbnek látszik ha ti is távoztok, egyébként is a személyzeti ajtó közelebb van mint a bejárat amin most egy kicsit felélénkült a forgalom kifelé, a többség ennek ellenére bágyadtan üldögél a helyén a hipnotikus fényekben.
Belépve a toronyház gyomrába, átvágva a „konyhán” rövid időn belül egy folyosón találjátok magatokat ahol Jhonny-ék fegyvercsöveivel néztek farkasszemet, de miután látják, hogy „veszélytelenek” vagytok a saját dolgukkal törődnek, sietősen megindulnak lefelé a lépcsőházban.
A Paradoxon Ura- Mesélő
- Hozzászólások száma : 552
Üzenőláda :
Karakterlap : Nincs feltöltve.
További karakterek : Kenma Kinjou Shibuk (Ted)
Registration date : 2009. Feb. 23. -
Re: Atlantisz
by Dominique Chabrol Hétf. Ápr. 13, 2009 5:54 pm
Dominique szédülten követi asztaltársát. Mikor tekintetét elszakítja a villódzástól, elméje lassan feltisztul és mire a bár hátsó személyzeti részét elhagyják, már újra önmagának tudhatja vámpíri mivoltát. Követik a kis társaságot. Gondolatban összefűzi a zenészt a tudósítóval és a két utcai harcossal. Vajh mibe keveredtek ők négyen... s mibe rángatták bele őt mégha felszínesen is egyenlőre.
Arra eszmél hogy azok négyen megperdülnek és legalább két fegyvercső mered rájuk.
Wis elé lép félig takarva a hirtelen társául fogadott férfit. Félő hogy fegyvert ránt viszonzásul köszönés helyett és akkor itt is elszabadul a pokol...
- Oh csak csendes árnyékok vagyunk.. s ha fénybe érünk el is tűnünk nyomtalan... - jegyzi meg kis mosollyal bátran szembenézve...de inkább csak a villogó szempárokkal mint a fegyverek hidegen villanó csövével.
Szavai talán megdöbbentették a kis társaságot, mindenesetre most nem lőnek, de nem is kérdeznek. Lefelé indulnak sietős léptekkel.
Elterelés gyanánt felfelé is indulhatna, hogy aztán lifttel érkezzen az előcsarnokba a földszinten mintha a ház lakói közé tartozna, de nem. Lefelé gyorsabb, s a csapat tapasztaltabb nála az eltűnésben...
S még valami...kíváncsi. Még sosem látta a négyest így együtt. S vadászizgalom vesz rajta erőt. Valami készül a városban amiről jobb lenne tudni. A bandaháborúk mindig érdekesek. Jó tudni hogy ha a helyi anarchok is csatlakoznak ki a vezér.. hol lehet megfogni az irányítást.
Ha most dobogna a szíve akkor valószínűleg a torkában tenné... mégis lefelé lódul a történések irányába....
Arra eszmél hogy azok négyen megperdülnek és legalább két fegyvercső mered rájuk.
Wis elé lép félig takarva a hirtelen társául fogadott férfit. Félő hogy fegyvert ránt viszonzásul köszönés helyett és akkor itt is elszabadul a pokol...
- Oh csak csendes árnyékok vagyunk.. s ha fénybe érünk el is tűnünk nyomtalan... - jegyzi meg kis mosollyal bátran szembenézve...de inkább csak a villogó szempárokkal mint a fegyverek hidegen villanó csövével.
Szavai talán megdöbbentették a kis társaságot, mindenesetre most nem lőnek, de nem is kérdeznek. Lefelé indulnak sietős léptekkel.
Elterelés gyanánt felfelé is indulhatna, hogy aztán lifttel érkezzen az előcsarnokba a földszinten mintha a ház lakói közé tartozna, de nem. Lefelé gyorsabb, s a csapat tapasztaltabb nála az eltűnésben...
S még valami...kíváncsi. Még sosem látta a négyest így együtt. S vadászizgalom vesz rajta erőt. Valami készül a városban amiről jobb lenne tudni. A bandaháborúk mindig érdekesek. Jó tudni hogy ha a helyi anarchok is csatlakoznak ki a vezér.. hol lehet megfogni az irányítást.
Ha most dobogna a szíve akkor valószínűleg a torkában tenné... mégis lefelé lódul a történések irányába....
Dominique Chabrol- Ifjú
- Hozzászólások száma : 96
Karakterlap : Dominique Chabrol
Registration date : 2009. Mar. 16.
Re: Atlantisz
by Loki Redback Szer. Ápr. 15, 2009 12:12 pm
Nehezen szakítja el magát a kellemes fényártól, de kíváncsisága most utat tör magának. Szinte feltépi a személyzeti ajtót, és beront a konyhába. Itt a kellemes illatok kavalkádja mellett, az előző alakok után maradt káosz fogadja. Egy-két tányér csak most csusszan le, és a mosogató mögött csak a séf remegő sapkája jelzi, hogy mások is vannak a szobában. Tempóját megtartva ront neki a következő ajtónak, ami mögött néhány fegyvercső várja őket. Szinte reflex szerűen ütné ki ellenfele kezéből a fegyvert, de Dominique békítőleg áll elé mielőtt befejezhetné a mozdulatot. A nyugtatásra szánt szavaira nem jön válasz, és rögtön az indulók után kezd haladni a vámpír lédy. Most a nő veszi át a vezetést, és ő engedelmesen követi.
Loki Redback- Falkatag
- Hozzászólások száma : 123
Age : 32
Tartózkodási hely : Budapest
Karakterlap : Loki Redback
Registration date : 2009. Feb. 08.
Re: Atlantisz
by Gordon Freemann Szer. Ápr. 15, 2009 3:20 pm
Gordon is sajnálatos módon tovább csodálhatta a lézerjátékot, mint ahogy azt szerette volna. De sajnos későn reagált, és már az ő agyát is elkezdte átjárni az az álságos nyugalom, amit a kis játékszer erőltetett az agyára.
Megpillantja tekintete perifériáján a távozó alakokat. Páran tudják, hogy mi is ez úgy fest. Bár már jómaga is.
~ Ki kell innen jutnom! ~ gondolja magában a kétségbeesés határán.
A mellette ülő Sonja-ra erőlteti a tekintetét. Látja, hogy őt is rabul ejtette ez az eszköz, mint őt is. Bár szemmel láthatóan rájuk nem tett akkora benyomást, mint a többségre. Majd próbálja az akaratát megacélozni, és elszakítani róla a tekintetét, és elmenni innen. Minél sürgőbben, hisz a zsernyákok is mindjárt tiszteletüket teszik, és az nem kedvelt kérdések feltételéhez vezetne. Így hát, ha sikerül uralnia a testét végre, akkor feláll a pulttól.
~ Muszáj menni. ~ fut át ismét az agyán.
Majd a tekintete Sonja felé villan. Őt is vinni kell. Dönti el, és megragadja a kardját.
- Mennn...nünk kell! - sziszegi a vadász fülébe.
Ezt követően el is indul. A rendes bejáratot veszi célba. Hátha ott is rendben kijutnak. Nagyon reméli.
Megpillantja tekintete perifériáján a távozó alakokat. Páran tudják, hogy mi is ez úgy fest. Bár már jómaga is.
~ Ki kell innen jutnom! ~ gondolja magában a kétségbeesés határán.
A mellette ülő Sonja-ra erőlteti a tekintetét. Látja, hogy őt is rabul ejtette ez az eszköz, mint őt is. Bár szemmel láthatóan rájuk nem tett akkora benyomást, mint a többségre. Majd próbálja az akaratát megacélozni, és elszakítani róla a tekintetét, és elmenni innen. Minél sürgőbben, hisz a zsernyákok is mindjárt tiszteletüket teszik, és az nem kedvelt kérdések feltételéhez vezetne. Így hát, ha sikerül uralnia a testét végre, akkor feláll a pulttól.
~ Muszáj menni. ~ fut át ismét az agyán.
Majd a tekintete Sonja felé villan. Őt is vinni kell. Dönti el, és megragadja a kardját.
- Mennn...nünk kell! - sziszegi a vadász fülébe.
Ezt követően el is indul. A rendes bejáratot veszi célba. Hátha ott is rendben kijutnak. Nagyon reméli.
Gordon Freemann- Virrasztó
- Hozzászólások száma : 83
Age : 36
Karakterlap : Gordon Freemann
Registration date : 2009. Feb. 21.
Re: Atlantisz
by A Paradoxon Ura Szer. Ápr. 15, 2009 4:03 pm
Közjáték
Atlantisz és környéke
(Dominique Chabrol, Loki Redback)
A „négyesfogat” sietve megindulnak lefelé a lépcsőházban a liftekre ügyet sem vetnek. Az élen Santiago oldalvonalon Rouge és Johnny hátvédet pedig Thompson alkotja rombusz formációban szinte futnak lefelé csak a fordulóknál lassítanak.
Lassan kiérnek kiértek a hűvös nyirkos éjszakába még halljátok Rouge alt hangját miközben lihegve elérik a járdát.
- Komolyan ki vannak rád s most már ránk is bukva.
- A TAJ kártyámat nyomozhatták le. – morogja Thompson – Nyakamat teszem rá, hogy azt akarták befejezni, amit elkezdtek. Jópofa „ismerőseid” vannak, Rocker.
Egy tuningolt Porsche felé tartanak amikor felbukkan a jelzés nélküli éjfekete helikopter. Szemét, olajos és szennyes víz robban gőzzé az aszfaltot érő hajtóműgázainak sugara alatt. Rouge már lent is van, a pilótafülkét veszi célba Sphinix 3000T-vel. Feje fölött Santiago PP-2000-esének szaggatott köhögése hallatszik. A fegyver lézercélzójának apró, vörös fényfoltja pontosan a helikopter pilótájának homlokán táncol, közben megpillantjátok a gép orra alá rögzített gatling rendszerű mini ágyút a csövek visítva felpörögnek és a Porschét ketté vágja az ólomvihar a kis csapat felé haladva.
Nem fog nekik sikerülni. A fülke biztos páncélozott. Még arra sem lesz idejük, hogy búcsút mondjanak az életüknek.
Aztán a lézerfoltot egy hangos WHHHHHHOOOMMMPP! takarja el, ahogy valami a helikopter elejébe csapódik. Az egész pilótafülke,a jármű teljes elülső része, mintha egy szörnyű lassított felvételen látnátok felrobban, forró fém, olvadt plasztik, megperzselődött emberi hús orrfacsaró bűze csapja meg az orrotokat. A helikopter az oldalára fordul és imbolyogva az utcára zuhan. Tűzgolyó világítja be az éjszakát.
- Imádom ezeket a gránátvetőket. – vigyorog önelégülten Thompson, ahogy leereszti FN SCAR-ját.
- Pucoljunk innént. – sziszegi Johnny, egy parkoló autó mögül. Rouge és Johnny tekintete összeakad.
- Részemről oké. – helyesel és már talpra is pattan.
Szakaszosan kezdenek el futni az árnyékok közt. Ismét Santiago áll az élre állítólag minden patkánylyukat ismer a környéken.
Most már halljátok a szirénákat és mintha egy másik helikopter is közeledne, legalábbis imbolygó fénykéve tűnik fel a toronyházak között.
Közben a parkolóban még jó pár kocsit elemész a helikopter végső agóniája.
Atlantisz és környéke
(Dominique Chabrol, Loki Redback)
A „négyesfogat” sietve megindulnak lefelé a lépcsőházban a liftekre ügyet sem vetnek. Az élen Santiago oldalvonalon Rouge és Johnny hátvédet pedig Thompson alkotja rombusz formációban szinte futnak lefelé csak a fordulóknál lassítanak.
Lassan kiérnek kiértek a hűvös nyirkos éjszakába még halljátok Rouge alt hangját miközben lihegve elérik a járdát.
- Komolyan ki vannak rád s most már ránk is bukva.
- A TAJ kártyámat nyomozhatták le. – morogja Thompson – Nyakamat teszem rá, hogy azt akarták befejezni, amit elkezdtek. Jópofa „ismerőseid” vannak, Rocker.
Egy tuningolt Porsche felé tartanak amikor felbukkan a jelzés nélküli éjfekete helikopter. Szemét, olajos és szennyes víz robban gőzzé az aszfaltot érő hajtóműgázainak sugara alatt. Rouge már lent is van, a pilótafülkét veszi célba Sphinix 3000T-vel. Feje fölött Santiago PP-2000-esének szaggatott köhögése hallatszik. A fegyver lézercélzójának apró, vörös fényfoltja pontosan a helikopter pilótájának homlokán táncol, közben megpillantjátok a gép orra alá rögzített gatling rendszerű mini ágyút a csövek visítva felpörögnek és a Porschét ketté vágja az ólomvihar a kis csapat felé haladva.
Nem fog nekik sikerülni. A fülke biztos páncélozott. Még arra sem lesz idejük, hogy búcsút mondjanak az életüknek.
Aztán a lézerfoltot egy hangos WHHHHHHOOOMMMPP! takarja el, ahogy valami a helikopter elejébe csapódik. Az egész pilótafülke,a jármű teljes elülső része, mintha egy szörnyű lassított felvételen látnátok felrobban, forró fém, olvadt plasztik, megperzselődött emberi hús orrfacsaró bűze csapja meg az orrotokat. A helikopter az oldalára fordul és imbolyogva az utcára zuhan. Tűzgolyó világítja be az éjszakát.
- Imádom ezeket a gránátvetőket. – vigyorog önelégülten Thompson, ahogy leereszti FN SCAR-ját.
- Pucoljunk innént. – sziszegi Johnny, egy parkoló autó mögül. Rouge és Johnny tekintete összeakad.
- Részemről oké. – helyesel és már talpra is pattan.
Szakaszosan kezdenek el futni az árnyékok közt. Ismét Santiago áll az élre állítólag minden patkánylyukat ismer a környéken.
Most már halljátok a szirénákat és mintha egy másik helikopter is közeledne, legalábbis imbolygó fénykéve tűnik fel a toronyházak között.
Közben a parkolóban még jó pár kocsit elemész a helikopter végső agóniája.
A Paradoxon Ura- Mesélő
- Hozzászólások száma : 552
Üzenőláda :
Karakterlap : Nincs feltöltve.
További karakterek : Kenma Kinjou Shibuk (Ted)
Registration date : 2009. Feb. 23. -
Re: Atlantisz
by Dominique Chabrol Szer. Ápr. 15, 2009 4:46 pm
Egy lépcsőfordulónyi távolságból követi a kis társaságot. Éles hallása pontosan érti a szavakat.
"Tehát valaki rájuk volt kattanva" Szögezi le magában önkéntelenül. " Még a legjobbak is rajtaveszthetnek néha" Mosolyodik el.
A földszintre érve már a lövések hangja fogadja. Kirobban az utcára, menekülne, de a helikopter látványa visszarettenti. A golyózáporban ők sem úsznák meg komoly sérülés nélkül. Ösztönösen csap hátra hogy az őt követő férfit is figyelmeztesse és visszatolja az épület biztonságába. Most hirtelen fogalma sincs mi a jobb. Itt meglapulni vagy kirohanva eltűnni szem elől, kockáztatva hogy megjegyzik és üldözik vagy ne adja a sötétség hogy eltalálják....
A robbanás azonban mindent megold ... " TŰZ ...Tűz...tűűűűűűzzzz" Sikolt benne a rémület. S a vad menekülésre sarkalja.
Tagjai görcsösen összerándulnak. Megperdül és eszétvesztve rohan bele társába, majd hogy nem jut tovább, mert a folyosó lépcsőkorlátja és a fal közt nincs elégséges távolság, így ismét perdül és a fal valamint a kijárati ajtó alkotta szűk sötét zugba kuporodva hajtja fejét a térdei közé. Egyetlen dolgot tud kordában tartani. Csendben van....
"Tehát valaki rájuk volt kattanva" Szögezi le magában önkéntelenül. " Még a legjobbak is rajtaveszthetnek néha" Mosolyodik el.
A földszintre érve már a lövések hangja fogadja. Kirobban az utcára, menekülne, de a helikopter látványa visszarettenti. A golyózáporban ők sem úsznák meg komoly sérülés nélkül. Ösztönösen csap hátra hogy az őt követő férfit is figyelmeztesse és visszatolja az épület biztonságába. Most hirtelen fogalma sincs mi a jobb. Itt meglapulni vagy kirohanva eltűnni szem elől, kockáztatva hogy megjegyzik és üldözik vagy ne adja a sötétség hogy eltalálják....
A robbanás azonban mindent megold ... " TŰZ ...Tűz...tűűűűűűzzzz" Sikolt benne a rémület. S a vad menekülésre sarkalja.
Tagjai görcsösen összerándulnak. Megperdül és eszétvesztve rohan bele társába, majd hogy nem jut tovább, mert a folyosó lépcsőkorlátja és a fal közt nincs elégséges távolság, így ismét perdül és a fal valamint a kijárati ajtó alkotta szűk sötét zugba kuporodva hajtja fejét a térdei közé. Egyetlen dolgot tud kordában tartani. Csendben van....
Dominique Chabrol- Ifjú
- Hozzászólások száma : 96
Karakterlap : Dominique Chabrol
Registration date : 2009. Mar. 16.
Re: Atlantisz
by Erica Fadde Szer. Ápr. 15, 2009 5:25 pm
Meredten nézi a fényeket. A tudatát pár pillanatra a csendes nyugalom borítja be, eltompítva minden érzékét és akaraterejét egyaránt. Mikor Jason mellette feláll, megragadja karját és beszélni kezd, kissé magához tér végre, és minden erejével azon igyekszik, hogy uralhassa mozgását. Lassan bólint a férfinak, és ólomsúlyú lábakkal tápászkodik fel a székről.
A másik vadász nyomában elindul a kijárat felé. Ahogy elméje egyre jobban el tud szakadni az előbbi révülettől, és a fények hipnózisától, lassan rájön, hol is van, és mit is keres itt. Hirtelen bevillannak neki képek az előzményekről, és rémleni kezd benne, valahol nagyon mélyen, hová is indult valójában, mielőtt a fények rabul ejtették. Esze eszeveszettül sikoltozni kezd, hogy forduljon meg, és eredjen az alakok után, de még mindig nem ura annyira magának, hogy ezt teljesíteni tudja. Kissé bódultan halad az ajtó felé, és mikor végre kiérnek a helyiségből, mintha mázsás súlyoktól szabadulna meg. A maradék köd is felszállni látszik tudatáról, és végre talán élő ember benyomását kelti robot, vagy járkáló hulla helyett.
Körbenéz, de rajtuk kívül csak pár befelé tartót lát. Megdörzsöli halántékát, aztán mély levegőt vesz.
- Nem hagyhatjuk, hogy meglépjenek. Utánuk kell mennünk, talán még nem késő.
Beszéd közben párszor elfúl a hangja, és meg kell állnia a mondatok között.
- Talán ha átvágunk lent a parkon, és az épületen, még elérhetjük őket.
Habozva néz Jasonre. Az előző jelenet teljesen kimerítette akaraterejét. Ha a férfi rábólint, nehézkesen, de megindul utána. Ha nem, mindenféle ellenvetés nélkül várja a további javaslatokat, közben pedig mélyeket lélegzik, hogy lélekjelenléte és nyugalma helyreálljon.
A másik vadász nyomában elindul a kijárat felé. Ahogy elméje egyre jobban el tud szakadni az előbbi révülettől, és a fények hipnózisától, lassan rájön, hol is van, és mit is keres itt. Hirtelen bevillannak neki képek az előzményekről, és rémleni kezd benne, valahol nagyon mélyen, hová is indult valójában, mielőtt a fények rabul ejtették. Esze eszeveszettül sikoltozni kezd, hogy forduljon meg, és eredjen az alakok után, de még mindig nem ura annyira magának, hogy ezt teljesíteni tudja. Kissé bódultan halad az ajtó felé, és mikor végre kiérnek a helyiségből, mintha mázsás súlyoktól szabadulna meg. A maradék köd is felszállni látszik tudatáról, és végre talán élő ember benyomását kelti robot, vagy járkáló hulla helyett.
Körbenéz, de rajtuk kívül csak pár befelé tartót lát. Megdörzsöli halántékát, aztán mély levegőt vesz.
- Nem hagyhatjuk, hogy meglépjenek. Utánuk kell mennünk, talán még nem késő.
Beszéd közben párszor elfúl a hangja, és meg kell állnia a mondatok között.
- Talán ha átvágunk lent a parkon, és az épületen, még elérhetjük őket.
Habozva néz Jasonre. Az előző jelenet teljesen kimerítette akaraterejét. Ha a férfi rábólint, nehézkesen, de megindul utána. Ha nem, mindenféle ellenvetés nélkül várja a további javaslatokat, közben pedig mélyeket lélegzik, hogy lélekjelenléte és nyugalma helyreálljon.
Erica Fadde- Virrasztó
- Hozzászólások száma : 213
Age : 31
Tartózkodási hely : Budapest
Üzenőláda : "Ha a rosszak zavarodnak,
Fojtó lángok kavarognak,
Akkor engem hívj áldottnak."
Karakterlap : Erica Fadde
További karakterek : Jorma Magnus Alatalo
Mesélő
Registration date : 2009. Feb. 06.
1 / 2 oldal • 1, 2
1 / 2 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.|
|
|
» Kérdések, problémák
» 6.66-os kísérlet
» Városi Park
» Nicole Drake búvóhelye
» Nicole Drake
» Régi könyvesbolt
» Várfal
» Lucie Eliza Black