A mágusok és megalkotásuk

Erő – és biztonság – lakozik a számokban. Ezzel szemben nagyon kevés mágus él a Földön, főleg a mai változások miatt, amik a szellemvilágokban felbukkanó új veszélyek előszelei. Valamennyi csoport képzett Mesterei elhagyni kényszerültek a Földet, mivel mágiájuk használata már túlságosan veszélyesnek bizonyult ebben a hitetlen társadalomban. Az ifjabb mágusoknak össze kellett fogniuk a túlélés érdekében, és még azok is, akik nem álltak egyik oldalra sem, rájöttek, hogy egyediségük a tömegen kívül helyezi őket. A
mágusok belső társadalmat alakítottak ki. Mivel annyira különböznek az őket körülvevő átlagemberektől, a mágusok – saját mértékük szerint – kiemelkednek közülük. Egymást mágikus képességeik virtuózitásával, sorsuk fontosságával és fanatikus ideológiájuk szerint mérik. A varázslás művészetében való jártasságuk meghatározza, mennyire tekintélyt parancsolóak társadalmukban, míg varázslási stílusuk segít eldönteni, melyik máguscsoportba illenek bele. Azok a misztikusok, akik tovább viszik az ősi társadalmak hagyományait, elvetett elméleteket éltetnek, a Tradíciók irányzatait fogják követni, míg a haladás tudós-filozófusait a Technokrata Unió Konvenciói sorozzák be. Ezen kívül vannak olyan mágusok, akik túl
elvakultan hisznek eszméikben, őrült megszállottságukban érzéketlenek a józan világra (Martalócok). Mások hatalomra váltják a megvilágosodás reményeit, hogy előidézzék a valóság megsemmisülését (a Nefandusok). Újabban néhány mágus kulturális hiedelmrendszerekbe kapaszkodik vagy önállóan kifejlesztett varázspraktikákat használ. Ezek a Műhelyek, illetve Árvák, a legritkábbak mind közül – és talán a legveszélyeztetettebbek is. Mégis, annak ellenére, hogy milyen kevés szervezet védi őket, elsőként rohannak a falakra, ha kitör a baj. Ebben a rohanó világban már nincs helye a semlegességnek. Az a maradék pár mágus, aki nem döntött a két fél között, vagy jól elrejtőzött, vagy halott. A legtöbb független mágus már összeállt a Tradíciókkal, nagyon kevesen pedig a Konvenciókkal (Technokrata Unió) – ha másért nem, a védelemért.

A mágia meghatározza a mágusok létezését. De mi is ez tulajdonképpen? Néhányaknak a mágia hatalom, egy lehetőség, hogy dolgokat valósítsanak meg. Másoknak bölcsesség, megvilágosodás, ami csak belső beteljesülés útján érhető el. Egyesek külső erőként – rituálékkal és eljárásokkal formálva – gyakorolják a varázslást, míg mások a mágusból kiáramló energiákként fogják fel.
A mágia mindezek összessége és több is. Egy dinamikusan változó erő, talán az a változás, ami meggyengíti az öregeket, megerősíti az újat, vagy teremt valami csodálatosat. Az akarat erejével, a kipróbált gyakorlatokba vetett hittel és a Tellúriához szóló megvilágosodott tudatállapotban a mágusok magát a Szőttest szövik újra.
A mágusok mágiája régen túllépte a kis trükkök és természetfeletti jelenségek határait. A bűbájosok és társaik pusztán specifikus rituálékra és sajátságos varázsszavak ismétlésére képesek. Egy felébredett mágust nem kötik ilyen keretek, ő elődei tanításai és az öröksége alapján saját maga alakítja ki a mágiához fűződő kapcsolatát. Bár egy mágus ereje nem határtalan, végtelenül változatos tud lenni. Minden egyes Tradíció (Konvenció, Műhely… stb) eszközöket nyújt a mágus számára, hogy saját maga alakítsa velük a valóságot. Amit a mágus ezekkel művel, az kizárólag a gyakorlati tudásától (Szférák), a világegyetemet megértő megvilágosodott tudatállapotától (Areté), valamely mágiastílusba vetett sajátos hittől (paradigma) és attól az erőtől függ, amivel a valóság hat vissza a Szőttessel túlságosan durván bánó mágusra (Paradoxon).
Nincsenek „varázslatlisták” vagy „mágia-pontok”, amikhez igazodni kellene. A mágus hatalma belső tudatosságából és akaraterejéből fakad, így ezek keretein belül képes alkalmazni a mágiát. Potenciálisan bármelyik mágus képes majdnem az összes hatást előidézni; a Szférák végtelen kombinációja áll a rendelkezésedre, így már csak képzelőerőre van szükséged, hogy megvalósíts valamit belőle.


Az alkotás útjai

Semmi sem határozza meg jobban a mágust, mint azon képessége, amellyel a valóságot meghajlító mágia erejét kezeli. Ez az a hatalom, amivel a saját valóságképét ráhúzza a konszenzuális valóságra, ami örökre elhatárolja a mágust az egyszerű alvók társadalmától. Felébredett akaratával összpontosítva, a mágus oly könnyedén képes megváltoztatni a valóság természetét, ahogy egy átlagos alvó beállítja a hőmérsékletet a hőfokszabályozón. Mégis nagyon valószínűtlen, hogy egy modern varázsló disznóvá változtatná ellenfeleit, kettéválasztaná a tengert vagy elsötétítené a delelő napot. Az ilyen túlzó erőfitogtatások ideje rég lejárt.
Napjaink mágusa ügyel a finomságokra, még jobban, mióta olyan természetfölötti dolgok történtek, amik a szembeszökő mágiahasználatot csak még nehezebben kezelhetővé tették. A bölcs akaratmester véletlen egybeesésekkel palástolja hatásait. Ha egy taxi épp időben tűnik fel, majd elsöpör a mágussal a baj elől, ha az utca hirtelen beomlik, mikor egy meghatározhatatlan típusú szedán fordul be a sarkon, az nem tűnik valószínűtlennek egy alvó szemtanú számára. A vulgáris bemutatókat mellőzve az alvók közelében, lényegesen csökkenthetik a Paradoxon kockázatát. Finoman hozzáidomulva a környezetükhöz, a mágusok elkerülhetik a bizalmatlan halandók, vadászok, más természetfeletti lények figyelmét, sőt, még a Tellúria ellenálló erőit is.
Egy modern mágus ennek ellenére ugyanolyan hatékony, mint az elődei voltak. Valóságformáló erejük igen félelmetes, még ha korlátozott is, mivel, kénytelenek elkerülni a Paradoxont. A jelenkori varázslók mutatványai ugyanúgy legendákba illőek, mint amilyen tetteket a mitikus kor mágusai vittek véghez, csupán az előbbiek titokban munkálkodnak. Az a tény, hogy napjaink varázshasználói megszámlálhatatlan ellenségeiket és a valóság visszacsapásait tekintve eredményesek, tetteiket még hatásosabbá teszi. Egy világban, ahol a technológia és a tudomány uralkodik, a mágia lappangó jelenléte hatalmas jelenségnek számít.


A mágia fajtái

A mágia nem létezhet a világ nélkül. Minden hétköznapi ellenpéldájaként a mágia a dolgok szokatlanságából táplálkozik. Oly sok különleges erő és természetfeletti jelenség létezik a mindennapokban, a megszokott érzékelésen, a konszenzuson túl. Mágiát használva, a felébredett kivetíti vágyait a valóságra, megváltoztatva a világot, hogy jobban hasonlítson az általa elképzelthez. De ha nem lenne a rideg statikus valóság, akkor nem lenne anyag, amit a varázsló akarata felhasználhatna. Nincs Ébredés, hacsak előtte valaki nem szendereg.
A legtöbb ember elfogadja a statikus valóság korlátait. Ők úgy érzik, nem képesek irányítani saját sorsukat, így elfogadják azt, amit a világegyetemtől kaptak. Ezek az alvók, akik az emberiség java részét alkotják. Ezekből páran felismerik, hogy a valóság törvényei nem kőbe vésett regulák, mint ahogy a legtöbben hiszik. Ráébrednek, hogy gondosan kidolgozott rituálékkal és kellő kitartással felhasználhatnak bizonyos mágikus energiákat a valóság korlátain belül. Ősi praktikák és szertartások által idézik meg a Tellúriában rejlő a természetes erőt, és alakítják kisebb, finomabb formába. Ezek az emberek ki tudják tágítani a valóság korlátait a varázslataikkal, de magára a valóságra nincs befolyásuk. Ők annak mesterei, amit olykor statikus mágiának neveznek.
A világegyetemmel való kapcsolat mély megértése az, ami megkülönbözteti a felébredett mágust a képzett, ám alvó bűbájostól. A mágusok azon kevesek, akik felismerik, hogy a valóság nem befolyásolja sorsukat, hanem éppen ellenkezőleg: ők befolyásolják a valóságot. Ezek az emberek teljes mértékben ráébredtek a mágia erejére, és a megvilágosodott akaratukkal és látomásukba vetett hitükkel talán magát az egész valóságot is átformálhatják.


Felébredett mágia

A felébredett mágia ereje magyarán szólva annyit jelent, hogy a valóság pusztán az akarat erejével átformálható. Elméletileg nincs akadálya a mágiahasználatnak, csak annyi, amennyit a mágus felállít saját magának. Elméletileg a varázsló felforralhatja a tengereket, hegyeket emelhet vagy meddő sivatagokat változtathat burjánzó őserdővé, de a gyakorlatban a magas Paradoxon-költség, a hatalmas időberuházás és fáradtság jóformán kizárja ezeket a lehetőségeket. A felébredett mágus ereje nem rituálékban és specifikus szertartásokban rejlik, habár sok varázsló használja ezeket a „díszruhákat” és hisz a hatalmukban. Csupán tudás és eltökéltség szükséges ahhoz, hogy a mágus a valóságot a saját képére formálja. A valóság különböző elemeinek alapos ismeretét (amit a mágusok kilenc Szférára osztottak fel), a páratlan akaraterőt, a saját képességeikbe vetett hitet tekintve tényleg nem sok dolog múlja felül az akaratmester hatalmát.
Habár számos magyarázat létezik arra vonatkozólag, hogy honnan ered e képesség. Néhány mágus véleménye szerint ők csupán közvetítői egy hatalmasabb energiának. Azt állítják, hogy az avatárjukon keresztül, közvetlenül az ősenergiához, a Tisztákhoz vagy valami más hatalmasabb erőhöz kapcsolódnak. Az avatárral kialakított kapcsolatukon keresztül áramoltatják a mágusok az felébredett energiákat, hogy újjávarázsolják a valóságot.
Mások úgy hiszik, hogy a felébredett mágia velejárója minden felébredett lénynek. Határozottan állítják, hogy minden avatár egy ősenergia-töredék, aminek a Tiszták adtak formát és kötötték a hús-vér mágushoz. Ezen elmélet hívei szerint mindenki használhat felébredett mágiát, csak hit és bátorság kell hozzá, hogy elfogadjuk a hatalmat magunkban, valamint akarat, hogy rákényszerítsük a paradigmánkat a statikus valóságra.
Sok más teória létezik, de hogy melyik az igazi (feltételezve, hogy csak egy válasz lehetséges) kevés gyakorlati jelentőséggel bír. Ami számít, az-az, hogy a mágus bármikor megváltoztathatja a valóságot, és ez örökre elkülöníti őt az alvóktól.


Statikus mágia

A felébredett mágia szembeszökő megnyilvánulásával ellentétben, a statikus mágia, avagy boszorkányság alkalmazkodik a Sötétség világának konszenzuális valóságához. Ez persze nem azt jelenti, hogy ez megegyezik a tudományosan elfogadott dogmákkal.
Az emberiség kollektív tudatalattija azért elfogadja valamilyen szinten, hogy előfordulhatnak megmagyarázhatatlan jelenségek. A sarki jövendőmondók elszaporodása arra utal, hogy sok alvó hisz olyan dolgokban, amit a legjobban a „mágia” szó fejez ki. Még a fiatal gyerekek játszás közben elejtett szavaiban is megtalálhatóak a statikus mágia védő rituáléi és átkai (például „Bújj az ágy alá, és a szörnyek nem találnak rád.” vagy „Ha vonalra, repedésre lépsz, házadra rátör a vész!”), ösztönösen felismerik erejüket. A történelem alátámasztja, hogy a rituálékat évezredeken át gyakorolták, és nagyszülők meséiben, az ősi legendákban így maradhatott fent az egyszerű mágia.
A pszichikusok, médiumok és bűbájosok (akiket egykoron zugmágusoknak hívtak) mind statikus mágiát használnak, így követniük kell a szigorú szabályokat, hogy különleges eredményeket érjenek el. Hogy mire képesek, és mire nem, az világosan kiderül az ösvényükből. Noha a bűbájosok Ösvényei nem olyan erősek vagy sokoldalúak, mint a felébredett mágusok Szférái, jól működnek felébredett avatár nélkül is, ami ténylegesen kiforgatná a Tellúriát. Így tehát a zugmágusok elkerülik a legszörnyűbb Paradoxonokat. Néhány mágus úgy vélekedik, hogy a többi természetfeletti lény (mint a vámpír vagy a vérfarkas) hatalma pusztán újabb példák a statikus mágia működésére.
Nem számít a rituálé típusa, amivel előidézik a mágikus hatást, addig amíg olyan, aminek valódi hatalma van. A jövendőmondó tarot-jóslása, vagy a vitki rúnavetése bepillantást engedhet a jövőbe, de nincs olyan bűbájos, aki csak úgy találomra összedobna valami okkult hókuszpókuszt, utána meg reménykedne, hogy eléri a kívánt hatást. Az alkalmazó saját rituáléjába vetett hite, a szertartások következetessége és a megvalósítható formulákhoz való ragaszkodás az, ami számít. Minden egyes mágikus hatás előidézésének hasonlóképpen megvan a maga egyéni rituáléja. Egy houngan, például, nem ugyanazt a varázslatot fogja felhasználni az áldásokhoz, mint az átkokhoz.
A statikus mágiánál is van felső határ. Egy zugmágus csekély mértékben befolyásolhatja ugyan a világ dolgait, de meg sem közelítheti egy felébredett mágus gyökeres változtatásait. Még a legnagyobb akaraterővel bíró bűbájosok sem tudják átlépni ezt a határt. Csak a felébredettek tapasztalhatják meg az igazi hatalmat. Mégsem szabad lebecsülni a boszorkányságot és a pszichikus képességeket. Sok bűbájos képes nagyerejű hatásokat megvalósítani, amíg gondosan elkendőzik munkájukat a hitetlen szemek elől. Mivel olyan rituálékkal dolgoznak, ami nem arra épít, hogy újraformálja a világegyetemet, a zugmágusok még a Paradoxon félelmetes csapását is elkerülik.
Elég érdekes, hogy felébredett mágusok soha nem használnak kisstílű mágiát (leszámítva néhány Tradíciót, nevezetesen Hermész Rendjét, ami felkészíti s oktatja leendő tanítványait erre a mágiafajtára). Egy felébredett mágus gyökerestül szövi újra a valóság szövedékét, míg egy statikus varázsló úgy befolyásolja a történéseket, hogy ténylegesen nem nem torzítja el a Szőttest és nem szakítja szét szálait. A mágus hatalmának forrása az a képesség, amivel átalakítja önmagát és az, ahogy avatárja válaszul meghajlítja a kozmoszt. Egy felébredett előidézhet a boszorkánysághoz hasonló, kisebb, csendes, statikus hatásokat, azok ereje jócskán meghaladja majd a bűbájosokéit, és következmények is sokkal komolyabbak lesznek. Hasonlóképpen, egy zugmágus sem foghatja fel soha, s még kevésbé alkalmazhatja egy felébredett akaratmester valóságformáló mágiáját.
Érdemes megjegyezni, hogy a bűbájosok praktikái gyakran utánozzák a felébredettek rituáléit. Ez így van, hiszen a mágusok szívükön viselik a történelmüket és kultúrájukat, s népük hitéhez hangolják mágiájukat. Mindkét mágiahasználó csoport ragaszkodik a megfelelő formákhoz és titkos szavakat mormolnak, mely hatására megszületik a varázslat – ebből adódóan ki tudna különbséget tenni egy felébredett és egy alvó között? Jóllehet a felébredett mágusok saját képükre formálják az univerzumot, a bűbájosok finom, önmagukból fakadó hatalma ugyanannyira mágikus.
A múltban a felébredett mágusok és a bűbájosok néha összezördültek a hatalom és dinamizmus kérdését illetően. Noha megosztották egymással tudásukat és hasonló eredményeket értek el, a felébredettek – ellentétben az egyszerű zugmágustól – megtapasztaltál a megvilágosodás élményét, felnyitották szemüket egy szélesebb világra. Viszont, mivel mind eltávolodtak a közönséges emberektől mágikus képességeik miatt, közös nevezőre lelhettek, mely mindannyiukat összekovácsolja egy magasztosabb cél elérésében. Valójában kevés mágus tesz különbséget felébredett mágia és a varázslás között. Még kevesebben vannak tisztában a különbségekkel.

A felébredett mágia határai

Mióta véget ért a mitikus kor, az anyagi valóság megszorításai még jobban gátolják az akaratmesterek varázslását. Sóvárogva mondogatják, hogy az első mágusoknak nem kellett félniük a Paradoxontól, mivel nem létezett konszenzuális valóság. Nem tudni, vajon valóban létezett-e ez a gyönyörű kor, bár ilyen nyitott és szabad mágikus világ biztosan sok mágus álma. Azóta az emberi faj ellenőrizetlen populációnövekedése hozzájárult a tömegkommunikáció fejlődéséhez, melynek célja, hogy egyesítse a bolygót, létrehozva ezzel egy igazi globális társadalmat – s így egy globális valóságot is. Minthogy az emberiség először csak elszigetelt gazdaságokban élt, amiknek csapongó hitrendszere lehetővé tette a mágiahasználók látványos feltűnését, napjaink egész világra kiterjedő közös elképzeléseinek kialakulását – gátat vetve a Művészet modern alkotásainak.


Vulgáris mágia

A vulgáris mágiáról – ami dinamikus mágiaként is ismeretes –, akkor beszélünk, ha a mágus szó szerint kicsavarja a valóságot, hogy az saját elképzeléseihez igazodjon. A dinamikus mágiát alkalmazó villámokat lövellhet ki az ujjaiból vagy üvegszoborrá változtathatja ellenségeit. A reneszánsz korban az ilyet „hiú” mágiának hívták, ami mind a mai napig érvényes elnevezés rá, hiszen csak a monumentális hübrisz késztethet egy mágust ilyen hatások előidézésére, kivéve persze számottevő kényszer hatására. Ily vakmerő varázslás szétszakítja a valóság Szőttesét, súlyos következményekkel szembesítve használóját.
A vulgáris mágiát sehogy sem lehet megmagyarázni. Az alvó szemtanúk számára, a hatás nyilvánvalóan lehetetlen. Igazán bámulatos eredmények születhetnek, de iszonyatos kockázatot jelentenek a mágus számára, hogyha dinamikus mágiához folyamodik. A statikus valóság irtózik a vulgáris mágiától és az azt alkalmazó mágustól. Mind megfizetnek érte Rezonancia, vagy rosszabb esetben Paradoxon formájában.
A bölcs akaratmester csak akkor használ vulgáris mágiát, ha az élet-halál kérdése. Gondoljunk úgy a dinamikus mágiára, mint a felébredett társadalom taktikai atomfegyverére! Veszélyes, mocskos, és hosszútávú következményei vannak. Azok a mágusok, akik könnyelműen bánnak ezzel a hatalommal, nem sokáig játszadoznak már.


Egybeeső mágia

Egybeeső mágia az egyetlen lehetősége azoknak a mágusoknak, akik szeretnék kihúzni minél tovább. A mágikus hatást rejtetten, véletlen eseménynek álcázva, a mágus nyílt színen tevékenykedhet a mit sem sejtő alvó tanúk előtt. Nevezik még statikus mágiának is, mivel a bűbájosok hatalmához hasonlóan nem lépi át a statikus valóság határait. Ha például egy mágus anyagi gondokkal küzd (megszokott probléma azok között a mágusok között, akik felhívták magukra a Szindikátus figyelmét), akár a puszta levegőből is előteremtheti a szükséges pénzt. Persze, a statikus valóság semmi esetre sem fogadja el természetes dologként ezt az eseményt. Ezzel szemben egy sokkal veszélytelenebb és egyaránt célravezetőbb megoldás az, ha visszaküldjük a a konyhaasztalon heverő Publisher's Clearing House sorsjegyszelvényét… és találd ki, kit látogat meg a díjkiosztó, mielőtt az adóhatóság lefoglalná a vagyontárgyait! Az alvók – és így a statikus valóság – szemében ezek az esetek rendkívüli szerencsének minősülnek, és semmiképpen sem varázslatnak.
Gondoljunk úgy az egybeeső mágiára, mint a vízre, ami a domboldalról folyik lefele; körbefolyja az akadályokat, hogy elérje az alját. Ugyanígy a mágia is a legkisebb ellenállású utat követi, hogy elérje a kívánt eredményt, hacsak nem különleges céllal vagy módon alkalmazzák. A mágus egyéni formába önti vágyait és hatalommal ruházza fel őket, de közben hagyja, hogy a kozmosz válassza ki a megfelelő hatást. Szemtől-szemben egy ellenféllel a mágus összegyűjtheti minden akaratát és gyűlöletét, hogy befolyásolja az Erők áramlatát maga körül, így már csak a megfelelő kezdőlökésre kell várnia – például egy hibás gázcső felrobbanása –, hogy előidézze a kívánt hatást.
Minél hihetetlenebb egy egybeesés, annál bonyolultabb a mágia, hiszen a valóság csak addig nyújtózkodhat, ameddig a mágus akarata ér. Minél több „véletlen” dolog történik, annál nagyobb az általános valószínűsége, hogy bekövetkezik a dominó-elvnek nevezett jelenség. Azonban, ha egy leleményes mágus takarékosan használja a statikus mágiát, mindig képes megtalálni a módját, hogy egybeeső hatás következzen be, és észre fogja venni, hogy a statikus valóság sokkal kevésbé hőbörög a finom módosítások ellen. Véletlenek köntösébe bújtatva a varázslatot, elhitetheti azt az alvókkal, és ha szerencsés, akár az emberiség kollektív tudatalattija is elfogadja .

Ébredés

Az Ébredés kitárja az érzékelés kapuit egy új, mágikus világra. A mágus új szemmel tekint körbe – olyan szemmel, amit nem homályosít el a szunnyadás kábulata. Új igazságok lepleződnek le előtte és régi előítéletek omlanak össze a valóság természetéről. Az újonnan felébredett mágus próbál értelmet adni a duzzasztógátnyi új szenzációnak. Határozott öntudat és erős akarat hiányában bele is rokkanhat az új élményekbe, ha képtelen értelmezni vagy irányítani a történéseket. Egy olyan világban, ahol a valóság csak felfogás kérdése, ki tudja megállapítani, hogy valaki őrült-e vagy csak egy másik világban jár?
Az Ébredés bármikor megtörténhet az ember élete során.
Nincs konkrét életkor, amikor megérint minket a mágia szele; az ember feleszmélhet gyermekként, ifjúként, felnőttként vagy akár öregemberként is. A mágusok többsége felnőtté válásának pillanatára vezeti vissza első élményeit. Ritkán ébred fel valaki gyermekkorában, bár néha előfordul az ilyesmi. A szülők bőségesen kielégítik a legtöbb gyermek kívánságait, kényelmes status quot biztosítva számukra, így nincs meg a megfelelő lendületük feleszmélni. Hasonlóképp, az idősek között is szinte ismeretlen ez a fordulópont. A társadalom fiatalabb tagjaival ellentétben ők életük során felfedeztek valamit, amire összpontosíthatták figyelmüket. Ez megnyilvánulhat karrierépítésben, családi kötelékekben vagy abban, hogy zsibbadtra isszák magukat – egyszóval megtalálták az életben azt a dolgot, amitől teljesnek érzik magukat és ami örökre a kényelmes, meghitt statikus valósághoz köti őket. Még azok is, akiknek nincs ilyen céltudatosságuk, felfedezték az élet egy kényelmes szegletét, amit kevés okuk lenne elhagyni. A felnőtté
váláskor azonban eljön az az idő, amikor elkezdik keresni az élet értelmét és célját. Kivételes esetekben ez az Ébredéshez vezeti a keresőt.
A mágia jellemzően megrázkódtatások, nagy fordulópontok során érinti meg az embert, de azért vannak kivételek. Az Ébredés gyakran együtt jár a hagyományos értelemben megoldhatatlan problémák megoldásának szükségességével. Amikor nincs több zseton és nincs hová futni, a mágus felemelkedik a kihíváshoz, felpezsdítve, felébresztve a makacsul szunnyadó avatárját, és hatalommal ruházza fel önmagát. Még ha az újsütetű mágus el is utasítja a hatalmat, az új tudata mindenképpen valóságformáló erővel bír, erőszakos és előreláthatatlan módon érvényesíti akaratát a világegyetemben.
Természetesen, sok mágus nagyon örülne, ha megtudná az Ébredés titkát, ám még nem ismert olyan módszer, amivel mások káros következmények nélkül felébreszthetőek. A leendő mentorok szemmel tartják azokat az embereket, akiknek erős akaratuk van vagy szokatlan életet élnek, míg a tanult mágusok próbálják átadni módszereik titkát a reményteljes tanoncoknak. Egyik sem garantálja az Ébredést. A megvilágosodás ott csap le, ahol akar.
Ha egyszer a mágus felébred, már nem aludhat vissza. Fény derül az igazságra a valóság szubjektivitásáról, és a megtért mágusnak nincs más választása, mint a történtek megértéséért vívott küzdelem. Habár lehet, hogy vissza akar térni a régi életéhez, de az események összeesküdnek ellene, lehetetlenné téve azt. Mind a család, mind a barátok észre fogják venni a változást a bimbózó máguson. Lehet, hogy ezek az emberek szunnyadnak, de még messze vannak a haláltól. A mágus frissen megtalált avatárja és tudata egyfajta másságot sugároz azok számára, akik ismerték azt az alvót, aki volt – a kettő együttműködése finoman megváltoztatja a valóságot a mágus tudatalatti ösztönzésére. Talán képes megmenti néhányat a kapcsolataiból, bár az Ébredés rendszerint a legtöbb emberi kapcsolat elvesztésével jár, hiszen még a régi barátok is zavarónak és veszélyesnek találják a mágust. A teljesen idegen emberek számára is „hátborzongó” az akaratmesterek kisugárzása. A mágia érintése még ha nem is kézzelfogható, de mély nyomokat hagy maga után. Az emberek ösztönösen észreveszik és félik ezt az aurát, ezért a varázshasználóknak nagyon vigyázniuk kell, hogy elrejtse a mágiáját, vagy más mágusok társaságához kell fordulniuk. Idővel a félelemkeltés, az elidegenedés és az ellenőrizhetetlen erő problémája a közmondásos jéghegy csúcsává válik. A mágus nemsokára rájön, hogy sokkal több dolog van a világon, mintsem valaha is képzelte. Szellemek, vérfarkasok, vámpírok, bűbájosok és mások már nem csak olyan dolgok lesznek, amiknek a létezését el kell fogadnia, hanem beszélnie, harcolnia vagy néha szövetkeznie is kell velük. Létezése nyomot hagy a valóság Szőttesén, ami ahhoz vezet, hogy számtalan Tradíció csoportja udvarol neki, leendő szövetségeseként tekintve rá. A Technokrácia vagy asszimilálni akarja a mágust, vagy elpusztítani. Nem hagy más lehetőséget a valódi felelősség, hogy egyike vagy az élharcosoknak, védelmezned kell a tudatlan világot valóság deviánsok fenyegetésétől. Mindenki a mágia egy darabját akarja, és a mágustanonc még csak nem is tudja, mi az.
Az egyetlen lehetőség a változás vagy a halál. Ha túl akarja élni, az újoncnak meg kell tanulnia ki is ő, és mire képes. Mások – egy mentor vagy egy társaság – talán tudnak mutatni egy követendő utat számára, de rajta múlik, hogy megteszi-e az első lépéseket. Csak akkor lesz képes a mágus továbbfejlődni a felvilágosodás és a Kiteljesedés felé, ha elfogadja a változást.


Avatár

Minden felébredett mágusban két különböző lélek vagy lény lakozik: az avatár és a halandó énje. A két rész sokféleképpen hat egymásra, egy tanár-diák kapcsolathoz, jóbarátokhoz vagy éppen esküdt ellenségekhez hasonlóan bonyolult táncot lejtenek egymással. Bármerre is halad ez az egész, a végső cél a Kiteljesedés.
Az avatár feladata, hogy rábeszélje, kényszerítse vagy vonszolja a rugdosó és sikoltozó mágust a megvilágosodás felé. Az erősebb avatárral rendelkező mágusok gyakrabban keverednek bajba, mint a kevesebb misztikus adománnyal rendelkező társaik. Habár kevesen is irigylik tőlük az avatárjuk állandó ösztökélését, ők nagyon is élvezik a felsőbbrendűséget. Az állandó biztatás ugyanis arra készteti a mágusokat, hogy kitűnjenek. Sokkal jobban fel vannak készülve, hogy elviseljék a megpróbáltatásokat és a teszteket, amiket a Keresés megkövetel tőlük, így gyakran könnyebbnek találják a megvilágosodást, és általában hamar bölcsebbekké is válnak, mint nyugodtabb vérmérsékletű felebarátaik.
Az avatár egy másik sajátossága az, hogy birtokosát felruházza azzal a képességgel, hogy betekintést nyerhet korábbi életeibe. Az avatár az akaratmester halhatatlan része, melynek mélyén ott rejlik az összes előző földi inkarnációjának tapasztalata. Néhány mágus megtanulja, hogy hogyan merítsen a tudás kútjából, és hogyan hasznosítsa a tanításokat a jelenben.
A régi időkben sok avatár különálló és tapintható lényként jelent meg a mágusok előtt. Bármilyen alakot is öltöttek – angyalét, dzsinnét, istenekét vagy hősökét –, a mágus társaloghatott, összecsaphatott velük, valóságos barátként vagy ellenségként kezelhette őket. Napjainkban nagyon ritka, ha egy avatár anyagi formát ölt. Valójában, a Leszámolás utójátékaként ez az esemény kétségtelenül szokatlanná vált. Napjainkban az avatár inkább a keskeny középúton halad, és álmok vagy felvillanó ötletek formájában teremt kapcsolatot. A megtestesülések ideje lejárt.
Ahogyan a legtöbb dologban, a mágusok abban sem értenek egyet, hogy az avatár miatt képes valaki varázsolni, vagy az egyén veleszületett mágiája az, ami lehetővé teszi az avatár észlelését. Akármi is az igazság, az alvók többségének fel kell ébrednie, hogy képes legyen kiaknázni a mágia benne rejlő erőit.

A kilenc Szféra

Hogy vágyait megvalósítsa, a mágusnak többre van szüksége, mint az akaratereje. Elengedhetetlen számára, hogy behatóan ismerje a kozmosz alapjául szolgáló elemeket. Régen a mágiahasználók ősei felosztották ezeket az alkotóelemeket a Tudás Kilenc Szférája, hogy enyhítsék az agyzsibbasztó munkát, mellyel a valóság természetének tanulmányozása jár. A mágusnak könnyebb úgy megértenie a mágia titkait, hogy egyéni nézőpont szerint fókuszálja az egyes Szférák képviselte valóságszeleteket, mint ha egészként tekintene rá. Habár minden Tradíció elfogult egy-egy kedvelt Szféra felé, bárki bármelyik Szférát tanulmányozhatja.
Annak ellenére, hogy az egyes Tradíciók merőben különböző módon értelmezik a Szférákat (gyakran teljesen más szimbolikát és elméleteket használnak), az alapelve mindegyiknek ugyanaz marad. Először is, a dolog úgy fogan meg, hogy az Eredet ősenergiájának absztrakt ideája kialakul a Tudatban, a Szellem megalkotja lényét, ami az Erők, az Élet, és az Anyag Szféráinak segítségével mintázattá szerveződik. Ez a forma aztán a Tér és Idő kölcsönhatásán keresztül érzékelhető, mielőtt megadná magát az Entrópiának, hogy az egész folyamat újrakezdődhessen.


Az Ösvények


Eltérően a rendkívül rugalmas, Paradoxont kísértő Szféráktól, amivel a felébredett mágusok táplálják mágiájukat, a bűbájosok kiszámítható, ám valóság-barát Ösvényeken járnak. Az Ösvény nagyon alkalmas név a Művészetükre, mivel mindegyik nagyon pontosan követhető szabályokra épül és képes nyomtalanul átkígyózni a valóságon, érintetlenül hagyva azt. Mivel hiányzik belőlük a felébredett mágia a nyers ereje, a visszacsapástól való félelem nélkül varázsolhatnak, amíg óvatosak. A statikus valóság korlátain belül ügyesen elkerülik a Paradoxon radarját.


Technomágia

Egyetlen önmagára valamit adó technokrata sem degradálja le munkáját annyira, hogy „mágiának” tekintse azt, habár lényegében a kettő ugyanaz. Egy felvilágosult tudós számára minden, amit tesz, csak a kézenfekvő problémák megoldása a korszerű tudományos alapelvek alkalmazásával. Módszeresen kikutatja és bebizonyítja mindegyik alapelvet, majd tudományos folyóiratokon és a tömegkommunikációs eszközökön keresztül elterjeszti a felvilágosult és felvilágosulatlan hallgatóság között. Ezzel a módszerrel az ilyen „áttörések” beszivárognak az emberiség kollektív tudatalattijába, így a statikus valóság számára véletlenné alakul át. A tudományos módszerekben elért eredményeket hátráltatja a Tradíciók babonás, népszerűséget hajhászó alkalmazása, s ez akadályozza a technokratákat.
A gépek hívei hatásaikat eljárásoknak nevezik. Néhány különc űrmérnök vagy örökítő „bűbájként” vagy „pszionikaként” utal rájuk, de a legtöbb technokrata már hozzászokott e két Konvenció ügynökeinél tapasztalt furcsa szokásokhoz. A jelentéstan dacára fontos megjegyezni, hogy a technokrata alkalmazottak ugyanúgy át tudják formálni a valóságot, mint a többi mágus, ám kizárólag a fejlett tudomány segítségével. Egyetlen ügynök sem képes csak úgy, pusztán homlokát ráncolva, akaratával előidézni valamit. Számukra egyedül a tudományos alapelvek paradigma szerinti alkalmazásával lehetséges mindez.
Minden technomágia apparátusok megfontolt használatán keresztül valósul meg. A legújabb csúcstechnikai szerkentyűk, a kibernetika, drogok, genetikai képességfejlesztés és komoly kiképzés segíti elő a sok eljárást. Erőteljes hatások előidézésére képesek a készülékek (a technokraták megfelelői a talizmánra), bár még nem megvalósíthatóak a statikus valóságban. A Csodáktól eltérően, a készülékeket a felébredett ügynökök mellett azok a felvilágosulatlan technikusok is használhatják, akik részesültek a megfelelő fejlett tudományos felkészítésben. Az ilyen készülékek gyakran meghibásodhatnak a felvilágosulatlanok kezében, de alkalmazásuk még mindig roppant nagy előny a Tradíciókkal szemben.


A Technokrácia szférái

Hasonlatosan az ellenséges Tradíciókhoz, a „mágiát” kilenc befolyási szférára osztják (amit nem írnak nagybetűvel a technokrata zsargonban). Ezeket az elemeket manipulálva, a Technokrácia ugyanolyan eredményeket érhet el, mint a Tradíció.
Épp elég, hogy a Konvenciók végezték el először ezt a felosztást. A Technokráciának a kilenc szféra mindegyike egy-egy természetes törvényt képvisel, nem pedig a valóság aspektusainak valamilyen ezoterikus osztályozása. Mindkét oldal érvei ellenére nagyon kevés alapvető különbség van a Tradíció Szférái és a Konvenció befolyási területei között. A közös hatást előidéző rítus és eljárás elgondolása hasonló – vagy még inkább: azonos – elemekből áll. Az egyetlen különbség abban rejlik, ahogy a két akaratmester felkészül és a paradigmájához igazítja a módszerét.
Az egyetlen kivétel a szabály alól a Szellem Szféra, amit a Konvenciók berkeiben „Dimenziótudományként” ismernek. Ez a technokraták szemszögéből nagyon veszélyes, mert az ügynökök többsége fel sem fogja. (Az X Iteráció tudósai voltaképpen kifejezetten megtiltják használatát.) Egyedül az Űrmérnökök használják állandó bázisként a Dimenziótudományt, és árgus szemekkel figyeli őket az Új Világrend, ami kíméletlenül lecsap a magatartásbeli változások legapróbb jelére.
A Konvenciók elítélik a vulgáris hatást használó ügynököket. Csak szélsőséges helyzetben vagy teljesen elszigetelt környezetben használhatnak ilyen technikákat. Ha még azelőtt lebbentik le a fátylat az új technológiákról, hogy a tömeg felkészülne a fogadásukra, akkor kockáztatják a Paradoxont vagy a mundán felfedezést – mindkettő elfogadhatatlan a Technokrata Unió számára. Hasonlóképpen, készülékeket sem használhatnak ott, ahol alvó tanúkkal futhatnak össze. Azokat az ügynököket, akik ragaszkodnak ehhez a magatartáshoz, bírsággal, felszerelés-megvonással, letartóztatással… vagy átneveléssel büntethetik.


Technoszökevények

Nem a Technokrácia az egyetlen, amely technomágiát alkalmaz. Az Éter Fiai és a Virtuális Adeptusok csoportjai korábban a Technokrata Konvenciók közé tartoztak. Mindkettő olyan eljárásokat használ, amik majdnem azonosak azokkal, amiket volt társaik használtak a Technokrácia soraiban: hightech eszközökben bővelkedő, tudományos elvekre és szigorú kutatómunkára épülő módszereket. Nyilvánvalóan könnyebb egy csoportot kivenni az Unióból, mint az Uniót kivenni a csoportból.
Fontos különbség az a felvilágosult tudós és tradíciós ellenfele között, hogy az előbbi egyáltalán nincs tudatában, hogy mágiát használ. Számára tudomány az, amit tesz, egyszerű és valódi. Ha valaki megpróbálná elmagyarázni egy technokratának, hogy amit tesz, az technomancia, rögvest felháborodna az elképzelés abszurditásán. Nem azért tanult keményen és sokáig, hogy a munkáját valamiféle babonás hókuszpókusszá alacsonyítsák le. A mágia valódi eszméje teljesen idegen a paradigmájától. Az, hogy az Éter Fiai és a Virtuális Adeptusok elfogadják ezeket az esztelen elméleteket, szemlélteti, hogy milyen messze is esett az alma a fájától. Képtelenek voltak logikusan bebizonyítani áltudományos üres fecsegésüket, így elkezdték „mágiának” hívni. Milyen szánalmas…


A Kilenc Tradíció

A számos mágikus hagyományt illetően a kilences szerencsés számnak bizonyult. A hermetikus módszer hívei szerint ez a szám azt a mágust jelképezi, aki a megvilágosodás lámpását végighordozza a valóságon. A kilences szám a hatalom és a tapasztalat csúcsa is a kilenclépéses ciklusban; a szellem és a lélek
tökéletességét fejezi ki. Hasonló szerencsehozó szimbólumokon alapulva a Hermész Rendje – az egyiptomi, salamoni, thutmósziszi mágiát és egyéb hasonló felépítésű formulákat használók ősi csoportja – összevonta a misztikus Tradíciókat és nagyszerű egységet kovácsolt belőlük. A Kilenc Tradíció Tanácsa megkísérelte beteljesíteni sorsát. Sajnos, a történelemben mindmáig nem sikerült mind a kilenc vezetői széket betölteni,
bármilyen kis időszakról is volt szó. A múltban általában – a földi világot és megnyilvánulásait szemléltetve – nyolc szék volt uralmon. Egy ideig még reménykedtek. Nemrégiben, a Virtuális Adeptusok csatlakozásával, mind a kilenc széket betöltötték. A Tanácsot ez a sorsfordulat fellelkesítette, és tagjaik valóban hinni kezdtek benne, hogy a számmisztikán alapuló jóslatokkal felülkerekedhetnek ellenfeleiken, annak ellenére, hogy létszámban és haderőben még mindig alulmaradnak. A Tanács úgy érezte, hogy ez a felsőbbrendűség, amellett, hogy jóval rugalmasabb a mágiával szemben és nagyobb hangsúlyt fektet az ember szabadságára – ez utóbbi jóval vonzóbb az alvók számára, mint a Technokrata Unió nyújtotta alkalmazkodás –, biztosíthatná a szükséges előnyt a Kiteljesedési háború megnyeréséhez. A Kilencek Tanácsa kölcsönös védelmet nyújt a külső fenyegetésekkel szemben és semleges terepet biztosít, ahol a különböző Tradíciók mágusai megoszthatják egymással ötleteiket vagy összedolgozhatnak a közös sikerek elérése érdekében. A Tanács felépítette mindazt, ami egy nagy tradíciós szövetséghez kell, egy olyan világ megteremtésén fáradozva, ahol minden egyes ember szabadon dönthet sorsáról.

Karakteralkotás

Név: A karakter neve
Koncepció: Rövid (előtörténet mag) koncepció a karakter Megszállottá válása előtti életéről.

Természet, Viselkedés: Személyiségjegyek, a karakter természete és viselkedése ami akár szöges ellentéte is lehet egymásnak.

Tulajdonságok:
A Tíz Tulajdonság között: ERŐ, ÜGYESSÉG, GYORSASÁG, MODOR, INTELLIGENCIA, MEGJELENÉS, ÉSZLELÉS, ÁLLÓKÉPESSÉG, LÉLEKJELENLÉT/AKARATERŐ SZERENCSE ossz el 58 pontot.

Előnyök / Hátrányok:
Válassz előnyöket maximum 7 pont értékben és hozzá ugyanannyi pont értékben hátrányt. Kitétel abban az esetben lehet több Előnyöd ha csak kettőt választasz belőle például egy 5 pontost és egy 3 pontost. Megjegyzés ha csak hátrányokat választasz a felszabaduló pontokat tetszőlegesen eloszthatod a Háttér képességek és Adományaid között. Előnyöket / Hátrányokat lásd később részletesen.

Hátterek:
Válassz Háttereket melyek meghatározzák karaktered helyzetét a nagyvilágban. A Hátterekre összesen 10 pontod van, amit csak az Előnyök nélkül felvett Hátrányokkal növelhetsz. Háttereket részletesen lásd később egy lehetséges Háttér például az Anyagi Háttér 1 szinten Szegény vagy 5 szinten Dúsgazdag ha nincsen ilyen Háttered Nincstelen vagy.

Képességek (Opcionális):
Válassz Képességeket 40 pont értékben ezek jelképezik a karaktered szakmáját, valamint a életben megszerzett ismeretanyagát valamint hobbiját érdeklődési körét. Képességek részletes leírását lásd később.

Szabadon Elkölthető pontok: Ezek a pontok arra szolgálnak, hogy finomítsál a karaktereden erre 15 pont áll rendelkezésedre amit szabadon szétoszthatsz a TULAJDONSÁGOK, HÁTTEREK, KÉPESSÉGEK , MISZTIKUS ERŐK között valamint megválthatod vele ELŐNYEIDET és nem kell hozzájuk HÁTRÁNYT (vagy csak kevesebbet) felvenned.


Szférák (Arkánumok):
Válassz magadnak Szférákat (Arkánumokat) maximum 4-et. A Szférákra alapból 8 pontot oszthatsz el. Megjegyzés a Szférák szintje maximum 4. lehet. A Szférák leírását részletesen lásd. később.

Felszerelés: Ingó, ingatlan és egyéb mindennapi tárgyak kütyük, fegyverek stb.
Lassan készen állsz a kalandra lehelj még életet a karakteredbe valamit jegyezd le a mindennapi tárgyait amit magánál tart valamint ha van rá lehetőséged (Háttér, Előny) akkor írd fel az extra felszerelésedet amihez hozzáférsz még szükség esetén.



• Anyag: Ez foglalja magába az anyagi, szervetlen mintázatok tanát. Anyagmágiával az egyszerű kémiai elemek analízisétől kezdve az alapvető fémek arannyá alakításáig bármi lehetséges.

• Entrópia: Minden szétesik. A Kerék rendíthetetlenül fordul a pályáján, elpusztítva minden létezőt, helyet adva az új hajtásoknak. Ez a Szféra testesíti meg a szerencsét és pusztítást.

• Eredet (Csak NJK-nak): A Kvintesszenciának, a felébredett mágia nyers energiájának tana ez. A Szféra gyakorlott mágusai megértik, és befolyásolhatják a teremtést a legalapvetőbb szintjén, megtanulják észlelni, elnyelni és átalakítani ezt a misztikus Ötödik Elemet.

• Erők: Ez a Szféra hatalmat biztosít az univerzum alapvető erői fölött. Az elektromágnesesség, tűz, gravitáció, kinetikus energia, és az atomfegyverek mind a hatáskörébe tartoznak.

• Élet: Az egyszerű vírustól kezdve a bonyolult emberi testig minden élőlény biológiája ennek a hatáskörébe tartozik. A biológiai funkciók felgyorsíthatóak, lelassíthatóak vagy akár teljesen újraírhatóak az Életet tanulmányozó mágus akaratától függően.

• Idő: Az idő szubjektív. E Szférában jártas mágus manipulálhatja az idő érzékelését és menetét, mind maga, mind más számára.

• Tér: A tér minden pontja közös. A Tér fölötti uralom lehetővé teszi a mágus számára, hogy túllépjen a távolságok jelentette korlátokon.

• Tudat: E Szféra célja az érzelmek tanulmányozása, talán egyenesen a biológiai agytól való elválasztásuk. Lehetővé teszi a mágus számára, hogy alászálljon tudatalattija mélységeibe és felszabadítsa a benső energiáit.

• Szellem (Csak NJK-nak vagy Mesélői engedéllyel): Az Umbra és lakóinak ismeretéhez nélkülözhetetlen ez a Szféra. A mágus, akinek hatalma van fölötte, beszélhet a szellemekkel, és (bár nehézkesen, de) elutazhat távoli világukba. Ezeket a meglehetősen önkényes valóságfelosztást nem mindenki fogadja el. (Néhány tradíciós mágus azt feltételezi, hogy ezeket eredetileg az Értelem Szövetsége találta ki.) Ettől függetlenül a kilenc Szféra hasznos modell maradt, amin keresztül a mágusok a Művészetük alkotóelemeiről tárgyalhatnak.