A vámpírok és megalkotásuk

by **Mesélő** Szer. Feb. 11, 2009 6:09 pm

Vámpír Legendák

A vámpírok Káintól származtatják magukat. Nód könyvének ránk maradt töredékéből úgy tudjuk, hogy Isten száműzte Káint tette miatt, mivel megölte testvérét, Ábelt. Az Úr Káint a vér örök szomjával átkozta meg vétkéért. Káin volt az első vámpír.

Részlet Nód könyvéből

„Kezdetben csak Káin létezett.
Káin, ki szeretetből feláldozta testvérét.
Káin, a kitaszított.
Káin, kinek átka az örök halhatatlanság.
Káin, kinek átka a vérre vágyakozás.
Káin az, kitől mindannyian származunk.
Nemzőnk nemzője.”

A vámpírok

A vámpírok sorsa elviselhetetlen: kortalanok, vég nélküli világban élnek, tudják, mi az a halál - hiszen egykori ember-társaik, barátaik, szeretteik sorra halnak meg körülöttük -, de ő maguk nem képesek meghalni - még akkor sem, ha egy idő után ez legtöbbjük minden vágya.
Éhség az emberi lélekre, éhség a vérre. Nem számít mennyire küzdenek saját gonoszságuk ellen, végül úgyis ölniük kell. Habár megőrzik emberi lelküket, valójában ragadozóvá válnak, s arra vadásznak, amit régen saját fajtájuknak tekintettek: az emberekre. Természetfeletti képességekkel rendelkeznek, melyek sok gyakorlással egyre hatékonyabbá válnak.
Sírból visszatért, halandókon élősködő, vérszívó holttestek. Örökre elátkozott szörnyetegek… büntetésüket elorozott életek árán hosszabbítják meg. Buja ragadozók, szenvedélyes szeretők, mániákusan hataloméhes szörnyek, kiknek élőholt létét ártatlan férfiak és nők vére biztosíthatja.
A modern éjszakában kóborló vámpírok - vagy ahogy ők magukat hívják: Vértestvérek - halhatatlanok. Bár meg lehet őket ölni ( rendkívül nehezen ), nem öregszenek és nem halnak meg természetes úton. Orvosi értelemben a vámpír halott. Nem ver a szíve, nem lélegzik, teste hideg és nem öregszik – mégis gondolkodik, jár, tervez, beszél, hajtja az ambíció és sötét érzelmek szenvedélye vezérli… És vadászik… Mesterséges hallhatatlansága fenntartásához időről időre vért kell szívnia. Leginkább emberi vért. Vannak bűnbánó vámpírok, akik állati véren tengetik életüket, vagy egyéb humánusabb táplálkozási szokást alakítanak ki, de akad olyan ősöreg vértestvér is, aki fajtársait vadássza le, hogy fennmaradhasson. De a legtöbben az emberek vérét fogyasztják.
Mivel a vér létezésük és hatalmuk alapja, mindennél fontosabb számukra. Halandó ételek, halandó levegő, halandó szerelem, mindez teljesen érdektelen a káiniták nagy többségére jellemzően. Az emberi étek méreg számukra, nem bírja a testük megemészteni. Amint bekerül a szervezetükbe, azonnal kihányják. A vér az igazi szenvedélyük, nélküle elfonnyadnának, és halotti álomba merülnének. Sőt, bármelyikük lenyűgöző dolgokra – gyógyításra, erőnövelésre, mágikus képességekre – képes felhasználni az ellopott vért.
A vámpírok többféle módon táplálkoznak. Vannak akik önkéntes nyájat gyűjtenek maguk köré a sötét csók eksztázisáért létező halandókból. ( A vérszívás folyamata egy szenvedélyes aktus, mely közben az áldozat a legnagyobb testi gyönyörben részesül. Azokat a halandókat, akik hajszolják ezt a démoni eredetű gyönyört, nevezik harapásfüggőnek.)
Mások éjszakánként belopóznak a házakba, és az alvókból szívnak vért. Ez utóbbi, ha kiderül, a vámpír számítson arra, hogy utoléri a kegyetlen törvény és az Őrzők lesújtó keze…
Vannak, akik szórakozóhelyeken bukkannak fel: klubokban, bárokban, színházakban.
A legtöbb vámpír felhagyott azonban mára a legősibb táplálkozási módozattal… Csak az őrült, és életunt vámpír követi és támadja meg az éjszakai sikátorban vagy az üres parkolókban felbukkanó magányos áldozatokat…
A kétlábon járó hullaságnak megvannak a maga előnyei. Az egyik, hogy a legtöbb fertőzéses megbetegedés elleni természetes immunitás. A betegségek semmit sem ártanak a Vértestvéreknek. A fertőzésekkel szembeni ellenállás azonban nem azt jelenti, hogy nem is kell törődni a betegségekkel. Minden vér útján terjedő fertőzés problémát jelenthet a vámpírnak, mivel magukban hordozzák, és továbbadják a következő áldozatuknak.
Élőholtként a vámpíroknak nincs mit tartaniuk a hagyományos mérgektől. Áldozataik vérébe keveredve azonban juthat méreg, vagy drog a szervezetükbe. Egyes vámpírok szándékosan olyan áldozatokat keresnek, akik alkohol vagy drogok befolyása alatt áll, hogy így pezsdítsék föl vérüket, s közel hasonló bódult állapotba kerüljenek a vérbe keveredő szer hatására, mint a halandó. ( Ha a vámpír öntudatlanul részeg, vagy drogos emberből iszik, megszegi a tízparancsolatot… )

A fokhagymába vetett hit csupán legenda. A vértestvérek jót mosolyognak rajta. Viszont el kell kerülniük a napsugarakat, különben elpusztulnak. A vámpírok éjszakai teremtmények, és a legtöbbjüknek még a menedékek rejtekében is nehéz ébren maradni nappal.
Irtóznak a szenteltvíztől, keresztektől és egyéb vallási jelképektől. Főleg, ha a jelkép hatalmas hittel felruházott személy kezében van, a vámpír meglehetősen rosszul viseli a találkozást.
A vámpírok nem pusztulnak el a szívükbe szúrt karótól, nyílvesszőtől, pusztán mozdulatlanná dermednek, amíg a nyílpuskalövedéket vagy facöveket el nem távolítják.
A vértestvérek ereje életkorukkal növekszik. Ahogy idősödnek, és tanulnak, a vér segítségével fel tudják ébreszteni a bennük szunnyadó titkos varázserőket.
A vámpírokat az Ölelés fosztja meg halandó létüktől. A káinita az áldozat összes vérét kiszipolyozza, majd egy keveset juttat neki sajátjából. Ez a pár csepp is elég, hogy a halandó halhatatlanná váljon.
A vérszívók nagyra becsülik a hatalmat. Szerintük roppantmód egyszerű halandó javakat, vagyont, befolyást szerezni. Hipnotikus pillantásukkal és pár odavetett szóval a ravaszabb vámpírok annyi pénzt, hatalmat és szolgát szereznek, amennyit csak akarnak. Nem egy köztisztviselő vagy cégtulajdonos lett a vámpírok bábja.
A vámpírok, akiknek szolgákra van szükségük, ghoulokat nemzenek a vérük segítségével. Ha egy embernek egy korty vámpírvért adnak anélkül, hogy kiszívnák annak vérét, az áldozatból ghoul lesz, aki attól kezdve, hogy a vérkötelék megköttetett, hűségesen szolgálja az urát. Bár nem olyan erősek, mint a vértestvérek, a vámpírvér megkóstolása után testi erejük és mozgékonyságuk felfokozódik, s sokkal lasabban öregednek. De ennek az állapotnak a fenntartásához a ghoulnak rendszeresen innia kell urának véréből. Minnél többször iszik a halandó urának véréből, annál jobban kötődik majd hozzá, míg a 3. ivás után teljesen a rabja lesz, s csak a vámpír halálával szabadul a vérkötelék rabsága alól.
A vértestvérek ősi ellenségei a vérfarkasok, akiknek nincs is nagyobb vágyuk, mint teljesen kisöpörni az élőholtakat a világból.
Azért akadnak a farkasok közt is kivételek, akik önszántukból hódolnak be az idősebb vámpírok előtt, különböző taktikai okok miatt, s válnak a vámpírok segédjévé vagy szolgájává.

by **Mesélő** Szer. Feb. 11, 2009 6:11 pm

Őstanok

A vértestvérek történelmére vonatkozó, szájhagyomány útján terjedő információknak – bár egyesek szerint az egésznek inkább a legendákhoz van köze, és nem a valódi, tényeken alapuló történelemhez – komoly szerepük, központi helyük van a vámpírtársadalomban. A legismertebb és legszélesebb körben elfogadott mítosz szerint az első vámpír maga a testvérgyilkos Káin volt. A Nód Könyve címen is mert, bizonytalan eredetű szöveg gyakorlatilag Káin száműzetésének és keleti útjának krónikája. A Káinra vonatkozó, „ismert” információk java Nód Könyvének különböző részeiből származik. (Az információk és a könyv hitelessége nem teljes mértékben bizonyított.)

Kezdetben az egyetlen Káin vala, az első.
Káin, ki feláldozta fivérét, szeretetből.
Káin, ki számkivetetté vált ezért.
Káin, kit a halhatatlanság átkával sújtottak.
Káin, kit megátkoztak a vérvággyal.
Káin, kinek ajándéka a lét.
Káin, a nemzőket nemző.
Hosszú időn át Nód földjén élt,
Magányban, szenvedőn.
Egyedül egy éonon át.
Az idő emlékké enyhítette kínját,
A halandók világába visszatért,
Az emberek közé, a halandók közé,
Hogy lássa fivére, s fivére gyermekinek földjét.

Amint Káin visszatért Sét Gyermekei közé (a vámpírok így nevezik a halandókat), a hiedelem szerint telepített egy óriási várost, amelyben a vámpírok együtt éltek a halandókkal. Bizonyos vámpír-történészek szerint ez a harmónia idillikus kora volt, bár egyes cinikus káinitáknak az a véleménye, hogy Sét gyermekei éppúgy nem élvezték a káiniták közelségét, mint ahogy nem élvezik a különféle kórságokat sem. A legenda szerint ebben az időben alakult ki a tizenhárom klán, amelyekhez Káin gyermekeinek sarjai tartoztak. A feljegyzésben utalásokat találhatunk, melyek alapján elképzelhetőnek tűnik, hogy a Harmadik Generációnak tizenháromnál több tagja volt, a Másodiknak pedig több, mint három. Az ősök kultuszával foglalkozó káinita szekták állítása szerint a Harmadik Generációhoz már legalább száz vámpír tartozott. (A szekták ennek a kijelentésnek a valós voltát egyetlen bizonyítékkal sem tudják alátámasztani.)

Káin uralkodója lett egy nagy népnek, de így is magányos maradt,
Mert a sok közt nem akadt egy sem, ki Őhozzá felért volna.
Bánata nőttön nőtt, és még egy nagy bűnt elkövetett:
(önmagának három, három gyermeket nemzett.)*
A három sarj is létrehozta utódait, megalkották Káin sok unokáját.
S jött Káin, s szólott: „Legyen vége e bűnnek, több tőletek ne szülessék!”
És Káin szava törvény vala, betartotta mind, ki tőle származék.
A város ott állt korokon át, ez alkotta az Ő országának középpontját.

A legendák szerint a város éjszakái meg voltak számlálva, mert Isten rázúdította a földre az Özönvizet, hogy örökre eltüntesse azt a gonoszságot, amelyet Káin és gyermekei hoztak a világra. A halandók Bibliájában is utalást találhatunk erre az Özönvízre. Ez volt az a pusztulás, amely előtt Noé megépítette a bárkáját, amelyen kimentette az emberiséget a halálból. Azokat a vámpírokat, akik nem pusztultak el, Ősatyáknak, vagy Áradat Előtti Ősatyáknak nevezzük, mert ők még az Özönvíz előtti korokban estek át az Ölelés szertartásán.

De aztán jött az Özönvíz, a Nagy Áradat, amely belepte a világot.
A város rommá vált, és elpusztultak mind a benne lakók.
Káin ekkor szomorú lett, s bánatában magányra vágyott.
Mint a pusztába kiűzött kutya, ekkor olyan volt.
Sorsára hagyta sarjait, akik mégis megkeresték,
Kérték, térjen vissza, hogy a várost újra felépítsék.
Ám Káin nem engedett a szónak; „A víz büntetés volt”, mondta,
„Az én büntetésem, mert visszatértem az élők világába,
Mert megszegtem a törvényt, az egyetlen erőset, a fontosat.”

Káin nélkül, az apjuk nélkül a vámpírok egymás ellen fordultak, viszálykodni kezdtek. Mindennapossá váltak a gyilkosságok, terjedt az önzés, a fösvénység, a zsugoriság. A Vértestvérek ugyan megpróbálták helyreállítani az Első Város dicsőségét, de a Második Város az intrikák, az árulás, a vérvágy, a diablerie melegágyává változott.

Káin nélkül tértek vissza a megmaradt halandók közé.
Visszatértek, és kijelenteték: a világ mostantól az övék.
Mindegyik gyermek sarjat nemzett, hogy Káin fényét tovább vigyék,
De egyikben sem volt meg atyjuk kincse: a bölcs mértékletesség.
Kitört a nagy háború, az Öregek sarjaik ellen vívtak;
Az öldöklő háború, melyben gyermekek szülőket irtottak.

Ezek a testvérgyilkos vámpírok voltak azok, akik azzal, hogy létrehozták a Negyedik és az azt követő generációt, elősegítették a manapság „klánoknak” nevezett szövetségek felemelkedését. Hiányzott belőlük a bölcsesség, így nem látták előre, hogy a gyermekeik éppúgy ellenük fognak fordulni, ahogy ők is szembefordultak nemzőikkel. Amikor ez egyértelművé vált, az Ősök elindították a nagy játékot, a hatalomért folyó harcot, a Dzsihadot, majd elrejtőztek, hogy titkos menedékeikből irányítsák a folyamatokat.
Minden bizonnyal ez az iszonyatos háború eredményezte a Második Város összeomlását. Az eseményt követően a Vértestvérek és Sét gyermekei szétszóródtak a Földön, olyan helyeken telepedtek le, ahol viszonylagos biztonságban voltak az Ősatyáktól. Ennek a biztonságba vetett hitnek nem volt semmi alapja, mert a Harmadik Generáció vámpírjainak hatalma nem ismert határokat; ők a világ bármely pontján képesek voltak végrehajtani terveiket. A legenda szerint a Dzsihad még mindig nem ért véget, és a Vértestvérek nem egyebek, mint gyalogok, bábok a kannibalisztikus háborút vívó öregek sakktábláján.

A lázadók felépítették az új várost, és megalakították a (13) törzset.**
Gyönyörű volt a város, lakói imádták építőit, akár az isteneket.
Létrehozták saját gyermekeiket, a káiniták Negyedik Nemzedékét.
De rettegték a Dzsihadot, így sarjaiknak tiltották a gyermekek nemzését.
Az újak nem teremthettek utódokat, a vének a hatalmat maguknak tartották.
Ha mégis létrejött egy gyermek, azt űzték és megölték, és vele nemzőét is elpusztították.
E város oly nagy volt, mint Káiné, és egyre csak nőtt, csak növekedett,
Majd, mint minden, mi élő, egyszerre haldoklani kezdett.
Az istenek először nem látták a gondot, csak később vették észre: valami elromlott.
A város elpusztult, az istenek hatalma szétfoszlott.
Menekülniük kellett, és magukkal vittek minden sarjat, porontyot.
De útközben sokan meghaltak- velük a gyengeség végzett,
S mivel a kordában tartó hatalom már nem létezett, sok menekülő utódokat nemzett.
Megszaporodtak a káiniták, de ez nem lehetett így soká, pedig uralták a Földet.
Idővel már túl sokan lettek, kitört a háború, ismét.
Az Ősatyák még mindig rejtőzködtek- az óvatosságot ők már ismerték.
A gyermekek városokat építettek, sarjakat nemzettek,
Utódokat, akik közül sok a harcokban örökre elveszett.
Kegyetlen volt ez a háború, kik akkor éltek alig maradtak páran,
Sokan meghaltak, néhányan emlékeznek csak az igazságra.
A kontinenseket árként lepte el a halandók tömege,
A káiniták városait lerombolni küldöttek hatalmas serege.
A halandók saját harcukat vívták, de vérüket értünk ontották.
A háború végén a káiniták elbújtak, ne találják egymást,
Elrejtőztek, a halandók őket többé ne lássák.
Rejtőzünk még ma is, mást nem tehetünk,
A Dzsihad még tart; bújnunk kell, nehogy áldozatok legyünk.

* Egyes vámpír-történészek szerint ez a sor eltorzult az Első Város megépítése és a modern kor között eltelt évezredek során. A régi vámpír-histórikusok állítása szerint Nód Könyvének egyes átirataiban így szerepelt: „Önmagának három, csupán három gyermeket nemzett.”
** A vámpírok többsége szerint itt a tizenhármas szám szerepel, mert jelenleg is ennyi klán létezik, ám Nód Könyvének egy másik fennmaradt töredékében a Harmadik Generációra való egyik utalásnál a „háromszor tíz” kifejezés szerepel. Ez egyes vámpírok véleménye szerint azt jelenti, hogy egykoron harminc klán létezett, de tizenhét valahogy már teljesen kipusztult.

by **Mesélő** Szer. Feb. 11, 2009 6:13 pm

Törvények és illemszabályok

Sötétség Világában a Pokoltornácon középkorból visszamarad hagyományoknak engedelmeskednek egyes vámpír csoportok.

Kamarilla Hagyományai

Első Hagyomány: A Maszkabál

Azok előtt, akik nem tartoznak a Vértestvérek közé, soha nem árulhatod el valódi mivoltodat!

Második Hagyomány: A Birtok

A birtokod ügye a te ügyed. A saját birtokodon mindenkinek tiszteletbe kell tartania az akaratodat. A birtokodon senki sem szállhat szembe veled.

Harmadik Hagyomány: A Nemzés

Csakis az Öregek engedélyével nemzhetsz utódot. Ha jóváhagyásuk nélkül teszed rád is és sarjadra is pusztulás vár.

Negyedik Hagyomány: A Felelősség

Akiket te hoztál létre, azok a te Gyermekeid. Amíg önállóvá vállnak addig mindenben te parancsolsz nekik. A bűneikért neked kell vállalnod a felelősséget.

Ötödik Hagyomány: A Vendégjog

Tartsd tiszteletben mások birtokát! amikor egy idegen városba mész, keresd fel azt, aki ott uralkodik! Amíg nem nyugtázza a jelenléted, addig a semminél is kevesebb vagy.

Hatodik Hagyomány: A Pusztítás

Nem pusztíthatod el a hozzád hasonlókat! A pusztítás joga az Öregeké. Csak az Öregek rendelhetik el a Vérvadászatot.

De most nézzük meg a régi hagyományokat, amiket csak úgy hívtak: Káin Hat Öröksége.

Az első hagyomány: A Szövetség

"Véred gyermekemmé tett, kit saját képmásomra teremtettem. Átkom, megváltásom reád száll. Isten helytartójaként állok fölötted. Én vagyok az út, hagyományaim kettőnk szövettsége. Ha engem megtagadsz, a reményt veted el" - szólott Káin.

A második hagyomány: A Birtok

"Mint ahogy én Nód ura vagyok, úgy legyen a te birtokod a saját gondod. Te vagy az ura, s ezt mindenkinek tiszteletben kell tartaniuk, vagy lesújt rájuk a haragod. Mindenkinek meg kell jelennie előtted, ki belép, neked pediglen oltalmad alá kell venned őket. Jogod van vadászni birtokodon belül, annak vére a te tulajdonod. Fogadd el kötelességeidet és igazgasd birtokod és add meg másoknak a tiszteletet, amit elvársz" - szólott Káin.

A harmadik hagyomány: A Nemzés

"Csak a nálad öregebb engedélyével és áldásával teremthetsz utódot magadnak. A teremtés joga a hozzám legközelebb állókat illeti, mivel ők viselik a felelősséget. Ha ezt megszeged, utódoddal együtt meghalsz" - szólott Káin.

A negyedik hagyomány: A Felelősség

"Akiket teremtesz, a te véreid, míg el nem bocsátod őket. Addiglan vétkeik, vérük és büntetésük a tiéd" - szólott Káin.

Az ötödik hagyomány: A Pusztítás

"Tilalmas fajtád idősebb tagjának vérét ontanod. Ez a jog csupán a hozzám legközelebb állókat illeti meg. A gyenge vérűeknek tilalmas öregjeik ellen kelnie. Ez az utolsó parancsom" - szólott Káin.

A hatodik hagyomány: A Vér Némasága

"Soha ne fedd fel valódi kiléted azok előtt, kik nem a te véredbe tartoznak. Ha megteszed, megtagadod a szövettségünket"- szólott Káin.

A vendéglátás törvényei

"Nem létezik olyan, hogy hívatlan vendég"

Valóban. Ha valaki a vendégszereteted akarja élvezni, először kérnie kell azt egy ghoul, vagy halandó szolga által közvetítve. Aki ennek elmulasztásával lép a földedre, az birtokháborítást követ el, amit meg kell torolni.

"Lépj be bátran, járj biztonságban, távozz kedvedre"

A vendéged nem lehet molesztálni, korlátozni, fenyegetni, vagy veszélynek kitenni, nevetségessé tenni, vagy elhanyagolni, mi több, ha formális invitálás megtörtént, bármi sérelem ami a vendéget éri, a vendéglátóját is sérti.

"Ha kell valaki böjtöl, nehogy a vendég éhen maradjon"

Az első kötelessége a házigazdának, hogy gondoskodnia kell róla, a vendége könnyen hozzáférhessen a kedvére való és ízlésének megfelelő vérhez.

"Egy tiszteletre méltó vendég nem visel álöltözetet"

A vendég dolga, hogy felfedi-e vagy nem a világ felé mutatott álarcát, de félrevezetni a vendéglátót félig árulás, félig sértés, és ezek egyike se maradhat megtorlatlanul.

"Nem létezik olyan, hogy kelletlen házigazda"

Végezetül, tartsd észben, hogy a birtok urát nem kényszeríti semmi, hogy a házigazda szerepében tetszelegjen. Ha a látogató kérését visszautasítja, annak nincs joga panaszkodni, vagy erősködni... az ilyesfajta cselekedet akár sértésnek is tekinthető.

Társasági élet etikett

Káiniták körében az etikettről nehéz általánosságban nyilatkozni. Különböző korokból származó Káiniták másképp értelmezhetnek ugyanazon jeleket vagy mozdulatokat, mégis kialakultak bizonyos általánosan elfogadott jelek.
Tekintetbe véve a Maszkabál hagyományának fontosságát elsődlegesen elmondható hogy más mozdulatsorok és üdvözlő formulák érvényesek halandók jelenlétében, avagy tisztán Káinita társaságban.
Halandók jelenlétében a kor megkövetelte viselkedésminta követendő. Biccentés, kézfogás, esetleg arcon puszik - főleg fiatal halandók társaságában elfogadott - mint üdvözlés, elitebb társadalmi körökben az ott használt formulák - az angol királynő udvarában az angol etikett szerint -.
Tisztán Káinita társaságban részenként kell elemezzük a sajátosságokat melyek létünkből fakadóan befolyásolják viselkedésünk.

Távolság

A régi korokban az intim zónája az egyéneknek nagyobb volt, így előfordulhat hogy egy fiatalabb Káinita az általa nem bizalmas közelségnek megítélt távolságot tartva is kivívja az idősebb Káinita nemtetszését, vagy tudat alatti rosszallását. Mivel idősebb Káiniták ritkán tesznek önkéntelen mozdulatot, vagy a távolság növelésére hátrálást, hátralépést, így óhatatlan hogy nemtetszésüket vagy agresszióval, vagy sértéssel, avagy a távolság további csökkentésével fenyegetéssel fejezik ki az értetlen Ifjúnak aki figyelmetlenségével megsértette területük. Territoriális és paranoid Káiniták esetében eme távolság tovább növekedhet, akár számos méterre is, mely külső szemlélőnek vagy a közvetlenebb partnernek lehet kényelmetlen, mivel úgy érzi kiabálni kell hogy a másik figyelmét elnyerje, holott valószínűleg a partner hallásával nincs gond.

Szemkontaktus

A Káiniták java a szemkontaktust kihívásnak tekint, avagy befolyásolási próbálkozásnak, a helytelen távolság megválasztással a szemkontaktus már nyílt provokációnak értelmezhető, melyre ritkán marad el a válasz. A Ventruek a szemkontaktus felvételét általában bizalom jele ként értelmezik, más Ventruektól el is várják, de nem a mélyen tekintetet fürkésző pillantásokat értékelik, hanem a kommunkiáció során időszaki pillantásváltásokat melyek mintegy bizonyító erejűek lehetnek a nyíltságot illetően. A többi Klánt illetően általánosságban elmondható hogy a rövidebb pillantásokat értékelik, a túl hosszúra nyúló fürkészés az öregek privilégiuma, mindenki mástól az akarat párbajának és ezáltal kihívásnak értékelik.

Üdvözlés

Elfogadott üdvözlési forma a biccentés, és a meghajlás, főhajtás. A meghajlás általában egyszerű, csak bizonyos körökben elfogadott a francia , spanyol, olasz udvari hajlongás. Egy nem odaillő meghajlással gúnyt sugallhat a köszöntő.

Érintés

A Káiniták többsége nem csak a távolságra, de az érintésre is módfelett kényes. Rövid kézfogás, kézcsók a követendő, természetesen a kézfej ajkakkal való érintése nélkül, amennyiben a környezet azt megkívánja. Az érintéses üdvözlés általában az első esetben helytálló, megismerkedés során, mintegy jelzésképp hogy nem táplálunk ellenséges szándékot. Későbbi találkozások során nem jellemző a kézfogás, bizalmas viszony megléte nélkül. A Ventruek között a kézfogás szimbolikus értelemmel is bír - római időkből ered -, ezért Klánon belül általában követik eme üdvözlési forma szokását, egyúttal kifele mutatva egységességüket. A Brujahk kedvelik a kézfogás során kihangsúlyozni erejüket, így jellemző mód megfélemlítésre használják azt, nem feltétlen barátságuk jeleként. Mivel a kézfogás visszautasítása egyértelmű ellenszenv jele, így a Brujahk teljes nyugalommal provokálják az ilyesfajta érintkezést. Ilyen esetben nem jellemző hogy ezt fizikai erőszaknak tekintsék elíziumon, általában a szóbeli sértés kategóriájába esik, a brujahk jellemzően véletlenre hivatkoznak. Megfelelő távolság tartása , és meghajlás esetén ritka hogy egy Brujah kezét tartva közeledni kezdene erőltetve a kézfogást, mivel az kívülről meglehetősen furcsa hatást keltene, bár nem ritka hogy ilyenkor kérik a formaság mellőzését és úgy vezetik be a kézfogást. Hiba lenne az ilyesmit baráti gesztusnak értékelni.

Beszélgetések

A Camarilla Klánjai Eliziumokon általában klánok közötti beszélgetéseket folytatnak ahol ügyelnek a fent említett javarészt íratlan szabályokra, és a Klánok közötti viszonyok tükrözésére, az ettől eltérő beszélgetések figyelemfelkeltőek, és az azt lefolytatókról feltételezhető hogy nem Klánok közötti beszélgetéseket folytatnak, hanem tilosban járnak, így későbbiekben számíthatnak klánjuktól némi érdeklődésre a beszélgetések mibenléte, és a beszélgető partnerek egymáshoz való viszonyát illetően.

by **Mesélő** Szer. Feb. 11, 2009 6:21 pm

Karakteralkotás

Név: A karakter neve

Koncepció: Rövid (előtörténet mag) koncepció a karakter Élőhalottá válása előtti életéről.

Természet, Viselkedés: Személyiségjegyek, a karakter természete és viselkedése ami akár szöges ellentéte is lehet egymásnak.
Tulajdonságok: A Tíz Tulajdonság között: ERŐ, ÜGYESSÉG, GYORSASÁG, MODOR, INTELLIGENCIA, MEGJELENÉS, ÉSZLELÉS, ÁLLÓKÉPESSÉG, LÉLEKJELENLÉT/AKARATERŐ SZERENCSE ossz el 62 pontot.

Előnyök / Hátrányok:
Válassz előnyöket maximum 7 pont értékben és hozzá ugyanannyi pont értékben hátrányt. Kitétel abban az esetben lehet több Előnyöd ha csak kettőt választasz belőle például egy 5 pontost és egy 3 pontost. Megjegyzés ha csak hátrányokat választasz a felszabaduló pontokat tetszőlegesen eloszthatod a Háttér képességek és Misztikus Képpeségeid között(Egzotikusabb Háttereket a Adminisztrátorokkal vagy a Mesélőkkel kell egyeztetni és engedélyezteni). Előnyöket / Hátrányokat lásd később részletesen.

Hátterek:
Válassz Háttereket melyek meghatározzák karaktered helyzetét a nagyvilágban. A Hátterekre összesen 10 pontod van amit csak a Előnyök nélkül felvett Hátrányokkal növelhetsz. Háttereket részletesen lásd később egy lehetséges Háttér például az Anyagi Háttér 1 szinten Szegény vagy 5 szinten Dúsgazdag ha nincsen ilyen Háttered Nincstelen vagy (Egzotikusabb Háttereket a Adminisztrátorokkal vagy a Mesélőkkel kell egyeztetni és engedélyezteni).

Képességek (Opcionális):
Válassz Képességeket 35 pont értékben ezek jelképezik a karaktered szakmáját, valamint a életben megszerzett ismeretanyagát valamint hobbiját érdeklődési körét. Képességek részletes leírását lásd később.

Szabadon Elkölthető pontok: Ezek a pontok arra szolgálnak, hogy finomítsál a karaktereden erre 15 pont áll rendelkezésedre amit szabadon szétoszthatsz a TULAJDONSÁGOK, HÁTTEREK, KÉPESSÉGEK , MISZTIKUS ERŐK között valamint megválthatod vele ELŐNYEIDET és nem kell hozzájuk HÁTRÁNYT (vagy csak kevesebbet) felvenned.

Misztikus Képességek (Diszciplínák):
Válassz magadnak maximum négy Misztikus Képességet. A Misztikus Képességekre alapból 8 pontot oszthatsz el. Megjegyzés induló karakternél egyetlen Misztikus Képesség szintje sem haladhatja meg a 4. szintet

(Továbbá nem fogjuk engedélyezni a speciális Misztikus Képességek /Különleges Misztikus Képességek/ halmozását úgy mint ÁRNYJÁRÁS, EZERTEST, CSEND, TÉBOLY, SZET ÖRÖKSÉGE, IDŐTÖRÉS, DÉMONIZMUS, FANTAZMA,NYUGALOM, BŰVÖLET, ZSIGER, OBEAH, MELPOMINEE, THANATOSIS ezek közül csak eggyel rendelkezhet egy karakter a többit a jóval általánosabb Misztikus Képességekből kell összeválogassa).

A Misztikus Képességek részletes leírását lásd. később.

Felszerelés: Ingó, ingatlan és egyéb mindennapi tárgyak kütyük, fegyverek stb.
Lassan készen állsz a kalandra lehelj még életet a karakteredbe valamit jegyezd le a mindenapi tárgyait amit magánál tart valamint ha van rá lehetőséged (Háttér, Előny) akkor írd fel az extra felszerelésedet amihez hozzáférsz még szükség esetén.

A vámpírok önálló szervezetként jelennek meg a játékban. A legfontosabb, hogy minden regisztrált játékos egyenlő lesz a többiekkel, tehát a hierarchiában ugyan azon a szinten fognak állni. Később a játékban megjelennek majd NJK-ként nagyobb hatalmú vámpírok, akiket adott esetben a Mesélő fog mozgatni.

by **A Paradoxon Ura** Kedd Május 12, 2009 2:11 pm

Vérkötelék

A vértestvérek vérének egyik legcsodálatosabb és legszörnyűbb tulajdonsága, hogy csaknem minden lényt a szolgálatába állíthat, aki három alkalommal iszik belőle. Minden korttyal egyre nő a Vértestvér befolyása áldozata fölött. Ha háromszor vagy három éjszakán át ugyanannak a vámpírnak a vérét issza az áldozat, létrejön a Vérköteléknek nevezett állapot. Az a vámpír, aki Vérköteléket hozott létre, Vérúrnak neveztetik, a Vérkötelék áldozata pedig Rabszolgának.
Egyszerűen fogalmazva, a Vérkötelék a legerősebb ismert érzelmi állapot. A Vérkötelék áldozata fenntartás nélkül hű a Vérúrhoz és csaknem mindent megtesz neki. Még az Uralom legerősebb formája sem képes elnyomni a Rabszolgának ura iránti érzelmeit; csak az igaz szerelemnek van esélye a kötelék ellen, de még annak sem biztosan.
A Vérköteléket általában arra használja a vámpír, hogy magához csalogassa a halandókat, magához láncolja a ghoulokat - vagy akár egy másik Vértestvért. A vér kötelékének ereje akkora, hogy egy nagyhatalmú Öreg vámpír is áldozatául eshet egy Ifjúnak; ilyen szempontból egy fiatal vámpír vére (elvileg) ugyanolyan erős, mint Káiné. Éppen ezért a Vérkötelékek fontos szerepet kapnak a Dzsihadban; néhány Ősöreg állítólag több tucatnyi befolyásos Vértestvért tart rabszolgaságban.

• Első alkalom: Az áldozatidőről időre erős vonzódást, kötődést érez a vámpír iránt. Talán álmodik róla, vagy azon kapja magát, hogy "véletlenül" azokon a helyeken bukkan föl, ahol a vámpír is járni szokott. Ebben az állapotban nincs szükség semmilyen szabályozásra, de érdemes kijátszani a történetben. Minden Gyermek ilyen fokon kötődik az Atyjához, hiszen egyszer már ivott a véréből. Gyűlölheti, rajonghat érte, de semmiképpen nem közömbös iránta.

• Második alkalom: Az áldozat érzelmei kellően fölerősödnek ahhoz, hogy befolyásolják a viselkedését. Még nem Rabszolgája ugyan a vámpírnak, de az már fontos személy az ő életében. Még azt tesz, amit akar, de már sikeres Akaraterő próbát kell tennie (mesélői segédlettel), ha esetleg ártani akarna a vámpírnak. A vámpír befolyása már elég erős ahhoz, hogy nagyobb erőfeszítések nélkül meggyőzze, vagy utasításokat adjon neki (Szociális cselekvésekre -2 célszám).

• Harmadik alkalom: Teljeskörű vérkötelék. Ezen a ponton az áldozat többé-kevésbé teljesen a vámpírhoz kötődik. Ő a legfontosabb személy az életében, szeretők, rokonok, még a gyermekei is csak harmadlagosak a mindent felemésztő szenvedély hevében.
Ekkor a vérúr az Uralom diszciplínát anélkül is használhatja a Rabszolgán, hogy a szemébe kellene néznie. Elég a hang is. Ha a Rabszolga bármilyen oknál fogva ellenáll az Uralomnak, a célszáma kettővel nagyobb. Természetesen egy fiatalabb vámpír továbbra sem használhatja az Uralom diszciplínát egy „Öregebb” (Káinhoz leszármazásban közelebb álló) vámpír Rabszolgán.
A Vérkötelék igaz szerelem - bár igen kifacsart, perverz változatban. Végső soron azonban nem egyszerűsíthetjük le egy igen/nem kapcsolattá. Néhány Rabszolga (különösen, ha Alkalmazkodó, vagy hasonlóan alárendelt Természete van, vagy az Akaratereje nem magasabb 5-nél) bármit elkövet, beleértve az öngyilkosságot, vagy gyilkosságot is; másoknak vannak bizonyos erkölcsi fenntartásaik, amiket nem lépnek át.
Egy teljes Vérkötelék, ha egyszer kialakult, szinte megszeghetetlen. A Rabszolga a Vérúr befolyása alatt áll, csakis neki engedelmeskedik. Egy másik vámpír sem kötheti magához, ha csak az előző Vérkötelék "magától" el nem múlik. A vámpír létrehozhat kisebb (egyszer, vagy kétszeri iváson alapuló) köteléket több emberrel is; sőt, sok Vértestvér élvezi az ilyen kötelékeket, mivel mesterséges szenvedélyeket és érzelmeket táplálnak halott szívükben. Egy teljes Vérkötelék azonban minden kisebb érzelmet elsöpör. Vámpír szeretők olykor kölcsönösen Vérköteléket hoznak létre egymással; a vámpírok élőhalott világában ez áll a legközelebb az igaz szerelemhez. Még ez az érzés is undorrá, vagy gyűlöletté válhat azonban az évszázadok során, a Vértestvérek pedig ritkán bíznak meg annyira a másikban, hogy belemenjenek egy ilyen kapcsolatba.
A Vérkötelék nagy hatalom, de akkor a legerősebb, ha rendszeresen megerősítik, további vérivással. Ha a Rabszolga rendszeresen kap a vámpír véréből, a kötelék erősebb lesz, hiánya pedig idővel langyossá, egyre lazábbá teszi a köteléket. Mint bármilyen más kapcsolatban, a viselkedés, az udvariasság fontos szerepet játszik a Vérkötelék során is. Egy jól tartott, rendszeresen táplált Rabszolga talán még jobban beleszeret a Vérúrba, míg egy megvetett, megalázott Rabszolga gyűlöletet és haragot kezd táplálni a vámpír iránt, és ez gyengítheti a kapcsolatot.
Lehetséges, bár nehéz feladat, hogy egy vámpír ideiglenesen ellenálljon a Vérköteléknek. Ehhez a játékosnak Akaraterőt próbát kell tennie (a célszám általában 7, bár módosíthatja a Vérúr viselkedése és a Rabszolga Természete), és annyi ponttal kell túllépnie a célszámot, ahány alkalommal a Rabszolga ivott a Vérúr véréből. A Rabszolga ekkor elkölt egy Akaraterőpontot, így a kötelék egy időre feloldódik: egy jelenettől (ha a Rabszolga a Vérura ellen szövetkezik, annyi időre, hogy titkos információkat adjon ki egy ellenfelének), egy körig (ha a Rabszolga meg akarja támadni az urát). A Rabszolga további Akaraterőpontok elköltésével tovább is kiterjesztheti a "szabadságát", de ha egyszer megszűnik, a Vérkötelék teljes erejével áll helyre.
A Vérköteléket meg is lehet szakítani, bár ehhez nem csak arra van szükség, hogy a Rabszolga huzamosabb ideig ne találkozzék az urával, hanem nagy mennyiségű Akaraterő pontot is el kell költenie, hogy leküzdje a "függőséget". Általános szabály, hogy az a Rabszolga, aki nem találkozik az urával és legalább 12-Akaraterő hónapig nem táplálkozik belőle, egy lépcsőfokkal visszalép a kötelékben (tehát egy Rabszolga, akinek az Akaratereje 5, hét hónap alatt jut vissza a második vérivás szintjére). Elegendő idő elteltével a köteléknek nyoma sem marad (ehhez rengeteg Akaraterő szükséges - a Rabszolgának meg kell próbálni ellenállni a késztetésnek, hogy megkeresse az urát).
Egy másik, ámbár jóval bizonytalanabb módja a kötelék megszüntetésének a Vérúr megölése. Ez a döntés több szempontból is végzetes lehet, és nincsen rá garancia, hogy minden simán megy. Azok, akik ilyen módon szabadultak meg a befolyás alól, azt állatják, hogy a kötelék a Vérúr Végső halálának pillanatában üvegpohárként szilánkokra hullott. A Rabszolga Természete fontos szerepet játszik abban, hogy a befolyás teljesen véget érjen; a következmények eldöntése pedig a mesélő belátására van bízva.

A leírásért köszönet Blanche Moreau-nak
Forrás: Vámpír: A Maszkabál ISBN 963-974-06-1

by Ajánlott tartalom

A vámpírok és megalkotásuk

A vámpírok és megalkotásuk

Re: A vámpírok és megalkotásuk

Re: A vámpírok és megalkotásuk

Re: A vámpírok és megalkotásuk

Re: A vámpírok és megalkotásuk

Re: A vámpírok és megalkotásuk