Sikátor

A játék tetszik neki. Tekintete csillan a gyér fényben.
- Ssssszerrretem ha tissssztelik a lényem… - szisszeni a férfi arcába. Nem retten meg. Már azon gondolkodik hogyan fonódik rá ha harcra kerül a sor, s hol van a a pont ahol a legkönnyebben haraphatja meg, s szívhatja ki az éltető nedvét. Kezdetnek kedveskedő mozdulattal fog Santiagó vállára, mutatva hogy partnernek tekinti a másikat, s egyben már az első lehetséges támadást segítő mozdulatot is megtéve.
- Szólíts Dominó –nak Óriás ! – hangja selyme körbesimogatja a marcona ábrázathoz tartozó füleket – s a lé mindig jól jön, a zsákmány kecsegtet, a kaland életben tart – próbálja bebiztosítani a létét, s magára vonni Santiagó minden figyelmét, nem tudni hogy a középpontba kerülés vágya, vagy a társak védelme vezérli e.

Mikor a férfi ellép előle és kiadja az utasítást, szó nélkül nyúl a zsebébe és kapcsolja ki a készüléket, s David felé is biccent. A sofőr szemén látszik hogy cseppet sem tetszik neki a helyzet, de nem ellenkezik. Az ő készüléke is elpihen. Nicky csak reméli hogy Gordon tud magára vigyázni.

Edzőcipős léptei alatt legfeljebb csak az elszórt törött üvegek cserepei sikoltanak, ahogy gyors ütemben követi a csapatot. Érzékei figyelik az utcát, és másik két társára is ösztönösen ügyel.
A tűzlétrához érve előre engedi Davidet, és utolsó előttinek mászik fel. Reméli hogy Wis bevállaja a formás hátsó pillanatnyi védelmét. Nem nyikkan nem tiltakozik. Nem bánja ha koszos lesz vagy a farmer reccsen. Tempósan tartja a diktált ütemet.
A tetőn árnyékot keres. Kémény vagy szellőző jótékony védelmét.
Hallgatja az eszmecserét és megpróbálja kihámozni a lényeget. Kitalálni mibe is keverte a kis társaságát.
„… ki kell menteni egy lányt, egy jólőrzött irodaépületből…”
Aggodalmas gondolataiból a számlaszám kérése ragadja ki.
Körbefülel és két gyors mozdulattal Thompson mellé suhan. Gond nélkül halkan érthetően sorolja a számokat melyek egy lenyomzhatatlan számlát rejtenek. Vagyis lenyomozható de a keresők falba ütköznek s mindenki legálisnak könyveli el a számla létét. Se a rezidenciához se atyjához nem vezetnek innen nyomok.
Majd engedi hogy David is elmondjon egy hasonló feltételekkel köttetett számla számot.
Majd mindketten visszahúzódnak az árnyékba és figyelik a környéket, meg persze az elhangzó adatokat és utasításokat.

*Örömmel nyugtázza, hogy előbbi törekvései célt értek. A figyelem középpontja a halál kapuja is lehet egy fejvadásznak. Dominique hasznosságát, is jócskán átértékeli. Ez a "barátság" hasznosabb lehet mint elsőre gondolta. Akár egy kígyó, játszik áldozatával, és nem sokan vannak akik képesek lennének kivonni magukat a befolyása alól.*

*A gyors "megállapodást" szerencsére szintén gyors cselekvés követi. A parancsnak engedelmeskedve hamar kikapcsolja saját telefonját, majd a csipogót is. Csak szeme sarkából látja, hogy a vámpír és segédje is így tesznek.*

*A kis csapat, jó tempót diktálva cikázik a sötét sikátorok közt. Rozsdás tűzlétrák, törött ablakok, gőzölgő csatornafedelek, és még sorolhatnám mik varázsolták számára otthonossá a környéket. A majdhogynem hazai pálya előnyével felszerelkezve haladt Dominique mögött. A mosdatlan ember, elszállítatlan szemét, és csatorna bűz is csak kellemes emlékeket ébresztett benne, habár ennyi idő alatt jócskán elszokott tőlük, és meglehetősen irritálták az érzékeny orrot. A nesztelenségre most nem fektetett hangsúlyt, habár szinte bántotta kifinomult hallását a "trappolás" zaja, hiszen még a patkányok neszezését is hallotta a pincékben. Néhány utca után azonban furcsa érzés kerítette hatalmába. Mintha csak körbe körbe mentek volna eddig. ~Átvertek volna?~ Ez a kényszerképzete csak a tűzlétra tetején nyert bizonyítást. Az utolsók közt mászott fel, fedezve Dominique hátát, aminek persze megvoltak a maga kilátásbeli előnyei is. Odafent azonban azonban az hamar megvilágosodott mért a furcsa útvonal. A vámpír lédi mellett keres magának helyet, egy sötétebb sarokban. A hallottak alapján hamar felötlik benne mennyire tudna most örülni katanájának, de hamar félbeszakítják a gondolat menetét. Mázli, hogy több számlája is van, így most az egyik Németországban leledzőét diktálja be. Felpezsdíti a vérét a gondolat, hogy ennyire jól őrzött területre kell betörniük, kíváncsian várja mi lesz a feladata. Majd mikor meghallja a befejezés időpontját, az is bevillan neki, hogy vajon kedvenc kriptaszökevénye hogyan jut haza egyben. De hamar elveti a gondolatot, a "valahogy biztos megoldja" felkiáltással.*

Nicky megvárja hogy befejezzék a támadás felvezetését. Davidre pillant mit szól a feladathoz. A sofőr szemének ragyogása kérdés nélkül is választ ad. Már oly rég nem vett részt semmiféle csetepatéban, hogy most kifejezetten jólesik majd neki ez a lehetőség.
A nő csak bólint felé kis mosollyal, majd mikor a két "előadó" levegőt vesz, határozottan szólal meg.
- A terv az Önök ismereteit tekintve bizonyára kivitelezhető, de mint új csapattárs... - s itt Santiagóra néz évődve - hajlandó vagyok átadni tetteim irányítását az ésszerűség és hatékonyság miatt. Ám senkinek egy pillanatig se jusson eszébe, hogy kis társaságom bármely tagja ágyútöltelékként is végezheti. - pillantása talányos és valóban nem sok jót ígérő.
- Én magam nem szoktam fegyvert használni, ha szükségesnek ítélik úgy Önöknek kell beszerezni a megfelelő felszerelést. Ha...de csak ha számomra is értékesnek ítélhető a zsákmány akkor hajlandó vagyok némi nemű anyagi hozzájárulásra. - mondja hidegen és komolyan.
Majd elhallgat és jól megjegyzi a cég nevét. Elhatározza, hogyha visszajut a fészkébe még hajnal előtt, akkor sürgősen utána néz a hallott adatok alapján, hogy vajh neki hol érheti meg az akció.........

*Csöndesen hallgatja végig a beszélgetést, majd csak a végén teszi fel, a végig az oldalát szurkáló kérdést.*
-Androidok????
*Ez az első és legfontosabb dolog ami eszébe jut. Majd felmerül benne, hogyha tényként kezeli az androidok létét, vajon mit gondoljon a technológiai torzszülöttnek titulált építményről?! De hamar másfelé terelődnek a gondolatai. Szinte már az épületben van, szereli a bombát, miközben a folyosó másik végéről lőnek rájuk... Ekkor kezd el beszélni Dominique. ~Vajon én is a kísérethez tartozom?~ Elég fenyegető, és vérmes a vámpírhölgy. Nem hitte volna, hogy egy hulla ilyen is lehet!.*
-Szintén felajánlom a segítségem, de nem hinném, hogy sok golyót fel tudnék fogni. lopakodásra inkább van affinitásom.
-Akkor holnap kora este, a koncerten!

Mark Luxor Hilton romos teteje - saját fészek

Dominique - vagyis ebben a társaságban ezentul Dominó – szemöldöke egész picit felaszalada tények hallatán. Ha teheti ő bizony elhallgatta volna ez irányú képzettségét. Vagyis egy darabig féltik majd az irháját.. aztán ha végeztek, nos utána ő maga vigyáz majd rá. Már épp a holnapi napot tervezgeti s gondolatban listát ír a szükséges tárgyakról.
Elveszi a kis golyót. Hogy eldobni… sajnálattal forgatja meg ujjai közt. A műszaki dolgok mindig is érdekelték. Ám ilyesmit még nem látott.
- Elfogadott műszaki találmány vagy valami különleges kis kacat ? S mi történik ha valaki megtalálja és szétszedi ? – egy szikrányi remény támad benne arra hogy esetleg lehetne ő maga is ez a megtaláló.
Majd Wisre pillant mit szól a „csapattársa” a rászabott robbantási feladathoz.
- Akkor ma este a parknál leszünk – céloz Davidre és magára – leghamarabb fél nyolcról lehet szó – szögezi le.
Ha nincs további információ kérdés vagy utasítás, akkor tervei szerint kimenekíti magát és Davidet a zónából, majd megtörölgetve dobja el lehetőleg egy romos helyen, vagy csatornanyílást használva a kis eszközt. Forgalmasabb részre érve bekapcsolja a telefonját és értesíti Gordont arról a tényről hogy még egyben vannak s szeretné ha egy alkalmas ponton felvenné őket.
Majd hazasiet és maga elé véve a laptopot utánnanéz, hogy vajh megtud e valamit az Arakasa torony védelmi rendszeréről. Gyors listát ír Davidnek a beszerzendő ketyerékről. Megemlít benne néhány kapcsolati lehetőséget a régi egyetemi társakról akik hajlandók név említése nélkül is pénzét segíteni. Előkeresné a szekrény mélyére rejtett programlemezeket vírusfileokat melyekkel egy egész biztonsági rendszer tévútra vihető. Bedugja a gép aksi feltöltőjét, hogy ne menetközben adja fel a rendszere. S míg az tölt, meg az agya jár, a további lehetséges eszközökön, elővesz egy fekete kezeslábast. Ötletszerűen rendel a neten, express feláras kiszállítással egy pólót, melyet az együttes rajongóinak ajánlanak, célja hogy gyorsan vegyülhessen. Természetesen ezt is fekete alapon.. Majd egy olyan könnyű dzsekit vesz elő mely fekete és egész kicsire összehajtható, de remekül elfedi a kezeslábas fazonját. Még egy fekete mattbőr bokatopán, lapos sarokkal csúszásmentes halkléptű bevonattal, talpminta nélkül.
Előkészíti a gép hordtáskáját, amibe az összes apró kis ketyere is befér amit David napközben beszerez. A lista tartalmaz három fekete sísapkát is… tudat alatt számít Wis ellátására is.

/elnézést a késlekedésért/

*Meglepettséget tükröz az arca, mikor kiderül mennyit tudnak a referenciáiról. Magában azonban megnyugvással konstatálja, hogy csak a felszínig jutottak. ~Habár lehet csak ezt akarják elhitetni...~ Majd kezébe veszi a kis technikai csodát, és érdektelenül kezd vele zsonglőrködni.*
-Ezek mennyire törékenyek? - *Hanglejtése kicsit sem gúnyos, tényleg csak arra kíváncsi mit várhat az apró szerkezetektől. Majd gondolatai már a feladat körül fókuszálódnak megint. Igen Wis-hez tényleg jobban illene a nyomok eltakarítása, de tudása, és valójában a kedve is inkább a bomba elhelyezésére teszi alkalmassá.*
-Ami azt illeti, több affinitást érzek magamban a bomba megfelelő helyre juttatásához. Azt szívesen bevállalnám. Pláne, hogy baromi kíváncsi vagyok azokra az androidokra. - *Lázas fény csillog a szemeiben, ahogy kimondja az android szót. Látszik rajta, tényleg alig várja a gépszörnyek látványát. Majd aga is hazaindul, összeszedni a felszerelését. A hagyományos ninja gí mellett dönt, és katanáját se hagyja otthon. A maszkrészt lehajtva hagyja, és hogy kevésbé legyen feltűnő a bulin erre fekete földig lógó bőrkabátot vesz. A várakozásból hátra lévő időt a fegyverei ápolására, és néhány formagyakorlat elvégzésére használja ki. Majd percre pontosan indul, egy pillanatnyi késést sem engedve magának.*

// Éjszakai Pillangó Sztriptízbár- Minóra, intro //


Már jócskán benne járt az idő az éjszakában, de ha valaki tudja hogy mit keres a városnak épp ezen a pontján, csak akkor érdemes ilyenkor épp itt kószálnia. S ő nem volt sem egy beszari alak,s különben is, okkal volt itt és most. Hosszú barna haja magas lófarokba volt kötve, mely minden egyes lépésénél verdeste a derékig érő lakkozott jellegű kabát hátát. Magasszárú fekete lapostalpú cipője szinte nesztelenül szedte a megszokott tempót,s egy egyszerű, kényelmes farmer. Nem vitte túlzásba, de nem is hódítani indult útnak.
A következő utcán lefordulva a színes neonreklám már messzire hírdette a helyet,s a be betérő vendégek, kik vagy alkoholszagtől bűzölőgtek, vagy lopva néztek körbe, nehogy egy ismerős felfedezni vélje buja szokásaikat, amit titokban igyekeztek kiélni minden este. Merev arccal állt meg a bejáratnál, ahol a tarkopasz securitys morranva mérte végig.
-ilyen ruházatban nem mehetsz be kisanyám!-dörmögte,s még fel is állt a székről, így jócskán fölé magasodva. Kezei zsebre dugva voltak a kabátban,s csak egy szarkasztikus félmosoly villant meg az arcán.
-Jobban teszed, ha nem kötekedsz bunkókám, nem vagyok valami jó hangulatban.-vetette oda flegmán,s sötét szemeiből valóban sütött, hogy nincs jó kedve.
-Nekem ne ugass itt te ribanc...ha nem mehetsz be, nem is fogsz bemenni, világos...-s lépett is volna felé, de gyors mozgásának és reakciókészségének hála jobban reagált,s hátraszorítva a jobb csuklót egészen húzta meg keményen az inakat, amik megfeszültek,s egy hideg szürke fegyver csöve szorult a kopasz fej tulajdonosának arcához.
-Ha még egyszer kiejted a szádon hogy ribanc, ajándékba kaphatsz tőlem egy csinos kis ezüstszínű koronát a fogaidra...márha addigramarad belőlük még valami...Találkozóm van odabent valakivel, és ha nem akarod hogy kirúgjon a főnököd, akinek egy fél mondattal bezárathatnám a kis bárját, akkor most jobban teszed, ha minden gond nélkül visszaülsz a kis kakasülödre, amíg én szépen besétálok...-aztán elengedte a férfi csuklóját, lassan véve el róla a fegyvert. Majd visszatéve a kabát alá ment le a lépcsőn,s odabent megcsapta a kéj szaga, a füst, a dohány, mely mind mind keveredett mindennel.
Tekintete már kereste a megfelelő asztalt,s ahogy észrevette határozott léptekkel sétált oda, majd állt meg a sarokban lévő privát, piros bőrborítású box mellett. Egy magas férfi ült ott, akinek épp az ölében vonaglott egy alig valamit takaró tangás szőkehajú hölgyemény.
-Nocsak, nem volt elég a kirakatnál csorgatni a nyálad, úgy gondoltad ajándék extraként vágysz egy kis tripperre is Corn...-szólalt meg, mire a nő is riadtan furdult meg,s a férfi arcára is kiült a felismerés.
-Felügyelő...minő meglepetés önt itt látni.-mondta Samuel, de amint kimondta a bűvös szót, a szőke lotyó már ki is pattant az öléből.
-Ejj, most nézze meg,ama esti szórakozásom oda, esetleg beugrik a helyére?-kérdezte pofátlan vigyorral a férfi.
-Tőlem esetleg egy csinos kis karperecet kaphatsz és egy gyors ajánlólevelet a rácsmögé, ahol hidd el, nem ilyen kis finom r*bancok fognak szórakoztatni, hanem ott te fogsz majd szórakoztatni másokat...-rideg szavak,s a férfi arcáról lerítt, hogy ezt a viccet nem egészen vette poénosnak. Majd intett a kezével, hogy a nő üljön le,s ő tisztes távolban, de beült a boxba...

// Éjszakai Pillangó Sztriptízbár //

-És mondja csak kedves felügyelő, minek köszönhetem a ma esti látogatását?-kérdezte szenvtelen vigyorral a képén a férfi. Közben egy intés a pult felé,s a nő már tudta, hogy viheti az újabb rendelést az asztalhoz,már kérdeznie sem kellett, hisz a férfi törzsvendég volt,s szinte minden egyes alkalommal ugyanazt fogyasztotta...
-Először is, jobban teszed, ha nem felügyelőzöl itt engem, másodszor pedig, szerintem nagyon is jól tudod, hogy miért vagyok itt.-eddig a tömeget nézte, a kéjsóvár férfiakat,s csak szavai után fordult éles tekintettel Samuel felé.
-Kezdesz visszaélni a türelmemmel és az egyezségünkkel.-csak ennyit fűzött hozzá,s sötét tekintetét a másikéba fúrta. A férfi egy ideig állta, majd ajkaira a tőle megszokott pofátlan vigyor költözött.
-Ugyan Nice! Csak nem néz engem olyan ostobának, hogy szándékosan vinném válságra a bőröm. Nagyon is jól tudom, hogy szólt a megállapodásunk, és higgye el, jobban élvezem idekint, mint odabent...-célozgatott arra, hogy könnyedén juthatna egy csinos kis cellába, mert valahol függ a nőtől ilyen értelemben.
-Ezek szerint mégis ennyire ostoba vagy Samuel! Ugye nem hitted, hogy ilyen egyszerűen kijátszhatsz? Persze értékelem, hogy próbálkozol, hiszen a helyedben nekem sem tetszene, ha egy figyelő szempár folyton rajtam lenne, tudna minden lépésemről,s mindemellett ott lóbálná e fejem felett a börtön ígéretét...-eddig még egész nyugodtan beszélt, majd hirtelen...
-De ne hidd, hogy elnézem neked, hogy valami piti kis felfogadott alakkal próbálj meg kikezdeni!-sziszegte dühösen, miközben megragadta a férfin az ing nyakát.
-De...Én..nem...-kezdte, majd lerázta magáról a nő kezeit, megigazította a ruháját,s pont ekkor jött az egyik pincérnő az asztalukhoz s tette le az italt eléjük. A férfi azonnal két három nagyobb kortyot küldött le a torkán, majd fordult Nice felé.
-Akár hiszi, akár nem, nem én küldtem azt az alakot. Meglehet hogy egy csaló vagyok, s nem a maguk által helyesnek vélt oldalon állok, nekem a pénz beszél,s az már mindegy, hogy ki adja...s meglehet, hogy nem vagyok egy talpig becsületes alak, de ne higgye, hogy megkockáztatom ezt a kétes alkut, amit magával kötöttem. Nem vágyom a sittre,s önnek, mégcsak egy fél szavában sem kerülne, már bent találnám magam...nem vagyok hülye Nice! Nem én küldtem az ipsét akiről maga beszél...-s látszott rajta, hogy valóban komolyan mondja.
Ekkor kapta fel a fejét kissé, hiszen belül megszólalt a kis vészcsengő. Ismerős érzés,s nem a mellette ülő pasas miatt. A vadászösztönök szólaltak meg benne,s tekintete óvatosan járt körbe. Nem tudta hol van, vagy hogy miféle az aki megjelent, csak érezte, hogy valahol a közelben van...nagyon közel...

// Éjszakai Pillangó Sztriptízbár //

A nő sötét szemei a villódzó fények ellenére is tökéletesen kivettek minden mozdulatot és grimaszt a távoli box sötét homályából. Figyelte, ahogy a heves vérmérsékletű nő fenyegetőn megrázza a pasit, aki idegességét a pimaszság álcája mögé rejti.
A lány jót szórakozott magában azon, hogy a kemény csávó, hogy meghunyászkodik e törékeny spanyol nő előtt. Persze gondolta, hogy a férfi melletti nő nem olyan gyámoltalan, mint ahogy vékony alakja és bájos arca sejteti.
A szép nőkkel vigyázni kell a férfiaknak, mert akárhogy is, de mindig megszerzik, amit akarnak! Persze ő is ebbe a kategóriába tartozott, de ha valamelyik hím mégis ellent tudott állni a nő földöntúli szépségének, azt vagy a vagyona, vagy a befolyása hálójába gabalyodott bele.
Minóra az új léte alatt, sem hazudtolta meg női mivoltát, ravasz és türelmes volt, és ez a két párosítás igen végzetesnek bizonyult!
Időközben leült egy székre a bárpulthoz és a zenére ritmikusan vonagló lányokat és az előttük nyálukat csorgató férfiakat nézte. A jókora hangszórókból Aly & AJ - Like Whoa remixelt száma dübörgött.
A bárpultnál könyökölő nőt a körülötte lévők vizsgálatából az érdes hangú csapos zökkenti ki.
-Adhatok valamit?- néz unott képpel a lányra.
-Egy tequilát!- válaszol némi habozás után, mert a szembelévő kínálatot fürkészte. Ha már úgy sem káros a szervezetére, legalább valamelyest „normálisnak” hat az amúgy is kirívó földöntúli fehér arcával az emberek közt. A férfi gyors és rutinos mozdulattal tölti ki az italt és teszi a sót és a citromot a lány elé. A lány köszönés képen csak biccent, majd az árát a csapos elé tolja. De még nem akarja meginni, mert fiatal az este és az ő érzékeny gyomra, nem bírna el sok ilyen italt, mert az évszádok alatt a lány a véren kívül nem sok emberi ételt vagy folyadékot fogyasztott.
Így most csak a pohárral játszik, lábát a zene ritmusára hintáztatja, de tudata nem a dal ritmusára, hanem a távoli boxok beszélgetésére összpontosul…

// Éjszakai Pillangó Sztriptízbár //


-Ne játsz velem Sam, mert nagyon csúnyán pórul járhatsz!-s a sötét íriszek fenyegetően villantak meg a bár játszadozó neonfényei közt. A férfi tudta jól, hogy a nővel nem szabad újat húznia, mégha nagyon szívesen meg is tette volna,s habár voltak ismeretségei, azért nem rendelkezett akkora befolyással, hogy egy ilyen dolgot maradéktalanul meg tudjon úszni, hiszen sokakat ismert az alvilági szférában, de ő is csak egy egyszerű összekötő volt, aki pénzért bármire hajlandó volt, de elsősorban az anyagiak piszkos gyarapítása miatt keresték meg őt a nagykutyák. neki is csinos kis összegek folytak be egy egy ilyen ügy folytán,s a megbízóinak is mindig maradéktalanul megadta, amit akartak. De hogy pont ő legyen gyilkos, mikro így is pengeélen táncol, hogy a nőnek spiclizik...hiszen erről senki nem tud, mert ha ebben a rétegben kitudódna, hogy neki bármilyen köze is van egy gyilkossági helyszínelőhöz, aki mégiscsak egyfajta rendőr, nos, akkor ő már nem élne...Ezért tudta jól, hogy ezt az információt semmi esetre sem szellőztetheti meg.
-tudom, hogy kiskegyed nem ad egy magamfajta szavára, amit nagyon is helyesen tesz, de tényleg az anyám életére megesküszöm, hogy semmi közöm ehhez!-s a férfi színpadiasan még a melléra is szorította a kezeit.
-Az anyád már több mint 10 éve halott!
-ugyan már, ettől még számomra egy igazi szent volt!-mondta a férfi.
A válaszra csak megforgatta a szemét, tudta jól, hogy a férfi stílusán nem fog tudni változtatni,s hogy minden bizonnyal többet tud mint amit elmond.
-És véletlenül sem sejtes semmit, hogy ki küldhette a nyakamra, igaz?-s nem is félt attól, hogy ezt nyíltan meg is kérdezze a férfitől.
-Tényleg fogalmam sincs!
-Ajánlom neked, mert különben tudod...
-Tudom- tudom, ne is mondja!-emelte fel megadóan a kezeit a férfi, s még egy fintorral az arcán meg is spékelte a dolgot. Tudta, hogy a nőt komolyan kell venni, de Nice is tudta, hogy meglehet, hogy a férfi eddig jó Tégla volt, ha információra volt szüksége az alvilági mozgolódásban, de azt is jól tudta, hogy nem bízhat benne...s nem is bízott.
Az a furcsa érzés a gyomra tájékán csak nem akart enyhülni, valami volt idebent a bárban, ezt tisztán érezte, csak nem tudta még beazonosítani. S habár társalgott ezzel a fajankóval, azért a tekintte olykor olykor végig pásztázta a bentieket, de egyetlen kirívó alakot sem vett észre, akire ráhúzhatná a "nem idevaló" jelzőt, abban az értelemben, amiben ő ismerte...
-Rendben van Samuel, egyelőre elhiszem neked, hogy eljátszod itt az álszentet, de mindketten tudjuk, hogy nyakig benne vagy a sz*rban,s innen csak egy lökés választ el a teljes fulladástól. Sokat boríthatok neked, ahogyan te is nekem! Ezt ne feledd! És nekem nem szokásom a levegőbe ígérgetni! Ebben találsz néhány fotót és elindulási pontot, azt akarom, hogy mihamarabb megtudd ki volt ez a fickó, ki küldte, mit akart, kihez volt köze...egyszóval mindent...-mondta határozottan, majd a kabátja alól egy nagyobbacska sárga borítékot tolt az asztallapon oda a férfinek. A borítékban fotók, éhány holmi, néhány adat.
-ó szóval, most én nyomozzak önnek Nice? túl sokat kér, nekem ez...-de ahogy látta a megvillanó szempárt-...rendben, megpróbálok némi infót összeszedni.-s ezzel ennyiben is maradtak.
-igazán hálás vagyok, most pedig...-s azzal felállt,s el sem köszönve a férfitől indult meg a mosdó felé,s nem, nem azért mert szükségét érezte, hanem azalatt észrevétlenül próbálta meg felmérni a terepet, hogy hol is bújkálhat a lény, akit érez folyamatosan...majd elhaladt a pult mellett, tekintete ekkor találkozott az ott ücsörgő nőével, aki szintén a tömeget fürkészte, majd eltűnt a mosdók ajata mögött...

// Éjszakai Pillangó Sztriptízbár //

Érdeklődve, sőt, kíváncsian hallgatózik a sötét lebujban.
Hallgatta az unalmas és sablonos csajozós szövegeket, undorítóan pajzán dumákat és a kihívó és szégyenlős válaszokat.
~Hát ez semmit sem változott az évszázadok alatt...- mosolyodott el egy pillanatra.
De a legjobban az egyik árnyékos boxban zajló beszélgetésre koncentrál. Sajnos nem mindent értett, mert a dübörgő zaj miatt -amit ezek a halandók zenének neveznek- nem tudott kivenni minden egyes szót.
Azt azért kitudta venni, hogy Samuel Corn egy Tégla a nő számára.
~De ki lehet a nő? És milyen ügyben küldi kémkedni a férfit?- tanakodik Minóra, miközben még mindig a tequilához kapott sószóróval játszik.
Ekkor a spanyol lány minden előjel nélkül feláll és elindul valamerre... Talán a mosdó felé, de pont a bárpult mellett ment el. Minóra mikor a nő elhaladt mellette ösztönösen a szemeibe mélyesztette a tekintetét és próbálta kifürkészni valami apróságot a nő jelleméből.
Sajnos nem sok sikerrel, mert az a pár pillanat kevés is volt és a spanyol szépség valahogy elég kifürkészhetetlennek bizonyult. Ez az érzés Minórának elég új volt, így hogy nyugodtabb körülmények között is szemügyre vehesse az idegent utánaindult a mosdóba.
A szebb napokat megélt mellékhelyiségbe lépve, koszos fehér csempék várták azokat, akik nem fordultak vissza undorodva már a belépéskor.
Minórának azonnal felfordul a gyomra ahogy kinyitja az ajtót.
~Ez undorító!- vág egy fancsali grimaszt, majd kelletlenül ugyan, de belép a halványan pislákoló fényű helyiségbe. Egy gyors körbetekintés az üres és csendes helyiségben.
-Hmm...- szűkül össze a tekintete, de hogy ne álljon tétlenül és ne hívja fel magára a figyelmet, lassú léptekkel indul meg a csap felé, és nagyon precíz mozdulatokkal mossa meg a kezét, -nem mintha piszkos lenne- majd vizezi be az arcát, közben pedig minden zörejre figyel és várja, hogy valamelyik WC ajtó mögül kilépjen a spanyol lány.....

// Éjszakai Pillangó Sztriptízbár //

A mosdó látványára ő is csak egy undorító fancsali grimaszt vágott, de különben sem azért jött be, mert bármi dolga lenne itt, csupán kíváncsi volt, hogy ki lehet a forrása annak, ami érzett. Különös volt a pillantása annak a nőnek akit a pultnál látott, de nem volt egészen biztos abban, amit érzett, hiszen olyan sokan voltak itt a bárban, és egy ilyen helyen bárki lehet a gerjesztő pont forrása.
Belökte az egyik ajtót, hát az a látvány se volt jobb, majd ahogy bement, résnyire húzta magára az ajtót, majd elővette a kis dobozt a kabátja belső zsebéből,s két bogyót gyorsan be is kapott, majd fejét hátrabillentve nyelte le,s süllyesztette el ismét a kis fiolát a kabátja belső zsebében. Nagyot sóhajtott.
-Istenem, még egy ekkora marhát...-gondolta Samuelre értve, majd ekkor hallotta hogy nyílik az ajtó,s valaki belép.
Sötét íriszei kitágultak, kissé erősebben érezte az a furcsa érzést, melyet már nem először,s a libabőr jéghidegen zongorázott végig a gerince mentén.
~Szóval itt vagy...~gondolta, de nem lehetett egészen biztos abban, hogy valóban aki bejött az generálja ezt a bizsergető érzést, mely a vadász énjét borzolta fel teljesen.
Mindenesetre kilesett a résen, de csak háttal látott egy alakot, és a megnyíló vízcsobogást hallota. Végül lehúzta a toalettet mintha nem ok nélkül jött volna be, majd kinyitotta az ajtót és ő is a tükrös mosdó elé lépett. Kezet mosott, mintha semmi dolga nem lenne, majd oldalra fordult,s csak ekkor mérte végig a csinos nőt maga mellett.
~Barokk szépség.~ez volt az első gondolata, nem tudta volna megmondnai miért, mert azért öltözetében sem volt annak nevezhető, de az arca, valamiért furcsa nemességet árasztott magáról, olyan volt akár egy porcelánbaba modern köntösbe tekerve, s valahogy aligha hitte el, hogy a nő a bárhoz tartozna. Egy kicsit talán sokáig is időzött a tekintete a nőn, majd ahogy észbekapott egy mosolyt engedett meg magának.
-Felháborító, hogy az ember még fel sem frissítheti magát megfelelő körülmények között.-mondta, de igazából nem épp ezt mondta volna szíve szerint.
-Ön is tán itt dolgozik? Habár, ha jól láttam, az imént a pultnál ült, ezek szerint akkor mégis csak fogyasztó vendég, habár talán jobb helyet is választhatott volna.-célzott itt elég erőteljesen a bár jellegére, mintha legalábbis ő is nő létére nem lenne feltűnő egy kimondottan férfiaknak kialakított szexcentrikus helyen.
~miért vagy ilyen különös~gondolkozott el,s ennek hatására egy aprócska ránc jelent meg a homlokán, mikor valamire nagyon rákoncentrál, akkor ez jellemző volt rá.

// Éjszakai Pillangó Sztriptízbár //

Minóra kezeit a hideg márványutánzatú mosdóra helyezte és pár röpke pillanatra elgondolkozva lehajtotta a fejét. Fehér, hibák nélküli arcáról lomha gyöngyökként hullottak alá a vízcseppek. A nő a felnézett és a piszkos, telefirkált csempét bámulta. Nem véletlen nem állt a helyiség maszatos tükre elé, mert ahogy a szem, úgy a tükör is sok mindent elárul. Tűnődéséből egy morajló hang zökkentette ki, ami az egyik kopott toalettajtó mögül szűrődött ki.
Nem nézett hátra. Nem kellett a látás adománya ahhoz, hogy hallja és érezze a felé közeledő nőt.
Amikor a spanyol lány melléér Minóra úgy tett, mintha azt várná, hogy lecsepegjen a víz és megszáradjon a keze.
-Ha közöm lenne ehhez a lepratelephez, akkor sokkal színvonalasabb lenne!- válaszolt arra, hogy a sztriptízbárban dolgozik-e. Bár e válasz sokak szájából kissé nagyképűnek tűnt volna, de a nő olyan könnyedséggel mondta, hogy ez természetesnek hatott tőle.
-Hát, az túlzás hogy fogyasztó vendég lennék. Itt nincs olyan ami a fogamra való lenne...- nézett fintorogva körbe a bűzös kis mellékhelyiségben.- Ha hallgatok az első benyomásomra már messze járnék. De kíváncsi voltam az itteni helyekre, ugyanis még új vagyok a városban.- viszonozza egy halvány mosollyal az idegen nő barátságos tekintetét.
-És maga... gyakran jár ide?- bök a bárba nyíló ajtó felé.- Nem mondhatnám, hogy nagyon ideillik.- rázza le az utolsó cseppeket az ujjairól.

// Éjszakai Pillangó Sztriptízbár //

Valóban csodaszép volt a nő, ami azonnal nyílvánvalóvá tette, hogy aligha lenne bármi köze is egy ilyen aljadék helyhez. De mégis itt volt. S az a furcsa energia mintha egyre inkább bizsergette volna a vadász érzékeit. különös volt, de valamiért esküdni mert volna arra, hogy ennek a forrása a mellette álló nő.
~Ami nem a fogára való?~tűnődött el magában,de arcán semmi sem volt látható, csupán, hogy az egyik szemöldöke kicsit feljebb kúszik, de semmi más.
-Ó, szóval új a városban...nah igen, elég sokan felkeresik a szórakozóhelyeket a városban, de aligha mondanám jellemzőnek épp ezt a helyet. Megannyi nagyobb és ismertebb helyet találhatott volna, mint ez a lebuj...ide...nos, tudja ide csak a legalja népek járnak...-mondta, és ezzel még finom volt, olykor még ő maga is meglepődött azon, hogy Samuel egyik törzshelye ez a sztripbár, hiszen meglehet hogy egy olcsó kis csaló volt, de elég nagy befolyása volt brókerként ahhoz, hogy ennél jobb helyet is találhasson magának mégis sok időt töltött itt. De lehet, hogy csak ő volt túl kicsi és infantilis ahhoz, hogy mindezt megértse.
Ő is belenézett a tükörbe, nem festett túl jól, illetve csak ő maga nem látta annak magát, hiszen jó ideje megint nem alszik már. De ez ezzel járt.
Tekintete újra a nőre siklott.
-Hogy gyakran? hm...lássuk csak...-mondta, majd eltolta magát a mosdótól.
-Relativ, hogy mi számít gyakorinak de nem...bármilyen meglepő, de magam sem vagyok kifejezetten híve ezeknek a helyeknek csak...volt egy kis...üzleti megbeszélésem az egyik úrral, aki nem mellékesen törzsvendég a helyen.-jegyezte meg,s ezzel nem is árult el túl sokat,de nem tudhatta, hogy a nő esetleg látta őt beszélni Samuellel.
-És ami azt illeti, nem nagyon szándékozom sokáig még itt maradni...-jegyezte meg,s mélyen nézett a másik szemeibe.
-Csupán volt egy...furcsa megérzésem, így kiszaladtam kicsit felfrissíteni magam.-mondta, de igazából ezekkel már élből igyekezett célozgatni, hátha finoman kiugrik magától az a bizonyos nyuszi a bokorból, ha nem, hát majd ő megterelgeti...
-Ezek szerint itt szándékszik felmérni a terepet? Ha a pokol bugyraiban kíván elmerülni akkor a legjbob helyre tévedt, mégha véletlenül is, de igazából egy védtelen nő itt...jobb ha nagyon vigyázz magára, ha megfogad egy jó tanácsot...-mondta a nőnek, újfent célozgatva.

// Éjszakai Pillangó Sztriptízbár //

Minóra még mindig az ujjairól lehulló cseppeket figyelte, miközben a spanyol lány kellemes, de még is magabiztos hangját hallgatta. Nem nézett a lányra, de még "félszemmel" így is látta, ahogy az a szavaira reagált.
~Hm... óvatosabbnak kell lennem!- inti magát, ahogy figyeli a másik nőt.- bár ha jól sejtem csak egy ember, de valahogy mégis oly más...
-Hát igen...- mosolyodik el, és mosolya olyan káprázatos, hogy bárkiben bizalmat kelthet vele.- Még nem sikerült kiismernem magam Martigny-ben így kerültem ide... és ha már erre tévedtem, gondoltam benézek. - vonta meg a vállát. Tulajdonképpen tényleg így történt. Céltalanul sétálgatott és idetévedt, ahol a város lakóinak legalja a legzüllöttebbek szórakoznak, ahol megtudhat mindent a központ bűnös dolgairól.
~Kiktől is lehetne jobb információt szerezni, mint az aljanép sunyi megfigyelőitől az emberi patkányoktól.- fut át az agyán miközben az idegen lányt hallgatja.- De hogy valaki ezekkel alkudozzon? Vajon miről üzletelhettek..?
Lassan -legalább is az eredeti gyorsaságához képest- a lány felé fordult. Végigmérte a nőt, aki ember létére olyan káprázatos volt, hogy a halhatatlanokkal is felvehetné a versenyt. Minórának tetszett az összhatás ami a másik lány felől áradt. A fénylő haja, a bársonyos kreol bőre, az egyszerű, de mégis elegáns ruhája valamiért mégis a halvány aurája volt, ami számára a legkülönlegesebben hatott a nőben. De egyben ez ejtette a legjobban zavarba, mert így alig tudta kiolvasni az érzelmeit és ez jóval megnehezítette, hogy kiismerhesse az embert.
-Megértem... Én sem akarok sokáig itt maradni. Főleg itt!- nyomja meg az utolsó szavát és undorodva néz körbe a gusztustalan mellékhelyiségben.
-Megérzés?- húzza fel a szemöldökét és sötét szemeit a spanyol lány tekintetébe mélyeszti.- A megérzés jó dolog, én is hallgatok rá.- mondja határozott és kiolvashatatlan arccal.
-A pokol bugyraiban..?- jelenik meg egy pillanat erejéig egy gúnyos mosoly az arcán.
~Látszik hogy sosem járt még a Halál-hágóban... bár inkább szerencséje volt, mert biztos nem élte volna túl.
-Nem vagyok olyan félős!- reagál a másik nő ezen kijelentésére: "egy védtelen nő itt...jobb ha nagyon vigyázz magára" Ha halandó lenne, most morcos képet vágna, de helyette nyugodt maradt és csak fekete szemeinek villogása mutat még némi csekély érzelmet.- Az emberek évszázadok óta rettegnek a sötétben. És hogy belső félelmeiket alátámasszák kitaláltak mindenféle démonokat és szörnyeket. De én úgy vélem csak annak kell igazán félni, aki rászolgált!- mondja bársonyos hangon.
-De azért igazad van! Jobb az óvatosság... sosem lehet tudni milyen bűnöző ólálkodik a sikátor sötét zugaiban. De ha már itt tartunk...- tereli a szót magáról.- ...neked sem kéne egyedül ilyen helyre mászkálnod!- vág aggódó arcot és várja a nő reakcióját.