Eau Monde Élményfürdő

Úgy döntött, hogy kicsit ide is benéz. Már rég volt ilyen helyen, és kicsit jó lesz kinyújtóztatni a fáradt végtagokat. Azért reméli, hogy még nem zárnak be. Ezért hát kicsit siet is a kocsival. Amint odaért, látja, hogy még teltház van. Pontosabban majdnem teltház. Így hát kiveszi a zsákját, és a bezárja a kocsiját maga után. Fő a biztonság ügye bár.
Majd amint megvette a belépőt, ami azért eléggé borsos, elindul hogy átöltözzön. Elég sokan vannak még bent. Van itt minden féle ember. Kövér, vékony, barna bőrű, vagy éppen vékony, mint egy cérnaszál. De ez nem is igazán érdekli, hisz nem érez semmit. Ami azt illeti pihenni jött, úgyhogy a fegyverét a kocsiban is hagyta.
Ezt követően be is megy a fürdőbe. Körbenéz a helyiségben. Minden nyugodt, a zajongó háttér mögött. Kicsit félhomály van, de ez igazán nem is zavarja. Majd a törülközőjét leteszi az egyik üres székre. Ezt követően csobban egyet a hideg vízben, és úszni kezd.
Az agya teljesen kikapcsolt. Csak arra koncentrál, hogy ússzon, és ússzon. Ez eltart egy jó darabig. Majd amikor érzi, hogy kezd fáradni, akkor kijön belőle. Jól esik neki egy kis testmozgás. M
Azonban még szerencse, hogy van itt meleg vizes medence is. Így hát le tudja az izmait lazítani. Bele is mászik az egyik ilyen kicsi kör alakú medencébe. Éppen senki sincs benne. Majd élvezi a helyzetet. Jól esik neki, ahogy a víz óvatosan körbeöleli a testét.

Már majdnem az álmok mezejére lépett volna, de szerencséjére még egy darabig elkerülik a gyötrő álmok. Hisz valami, vagy valaki nagy felzúdulást csap körülötte. Az emberek halkan sugdolóznak egymás között, apró lábak szapora léptei, és toccsanásai hallatszanak, ahogy éppen egy tócsába lép nagy sietségében. Erre azért ő is kinyitja íriszeit, majd a sietség epicentruma vet egy futó pillantást.
Éppen akkor pillant oda, amikor egy kislány autogrammot kér egy hölgytől.
- Nyilván valami híresség. – fut át az agyán. – Bár ismerősnek tűnik.
De különösebben nem tudja megmozgatni az agyát a nő. Így nem is foglalkozik vele jobban. Csupán egy vállrándítást vált ki belőle. De a nevét már biztos hallotta. Hisz az egyetemen éli le élete egyik hányadát, és ott szeretik kibogozni a pletykákat. Itt-ott hallja az elsuttogott nevet, de igazán még így sem lobbantja a lelkét lángba.
Csupán visszasüllyed nyakig a meleg medencébe, mire egy elégedett mosoly jelenik meg az arcán. Úgy is jobban szeret egyedül lenni, és átgondolni az elmúlt nap eseményeit. Ez a hely pedig tökéletesen megfelel erre. Bár lehet, hogy meg fog nőni a nyüzsgés hamarost, de még minek foglalkozzon ezzel.

"A ma éjszaka sem különb mint a többi" - lép be a fürdő épületébe elgondolkodva. Nem megy a pénztárhoz, sőt egy fiatalember jön elé, s udvariasan mosolyogva kíséri végig az előtéren. Előzékenyen lesegíti a kabátját s máris adja tovább a ruhadarabot illő tisztelettel.

A nő nem törődik a különleges kiszolgálással, megszokta. Csak biccent kimérten. Bár nem látszik, de mindenre figyel. Még nagy a jövés menés és ez láthatóan nincs ínyére.
Kapkodás nélkül öltözik át egy VIP vendégeknek fenntartott öltözőben. Holmijait be sem zárja, pedig otthagyja a pénztárcáját az ékszereit... Biztos lehet benne, hogy senki sem mer hozzányúlni. Ő egy ilyen személyiség.
Az öltözőből krémszínű puha bolyhos fürdőköntösben s apró elegáns papucsban lép elő.
A medencékhez sétál, egyenesen a melegvizes, kis köralakú pihenőt veszi célba. Megtorpan mikor érzékeli, már foglalt. Szeme összeszűkül és fürkészőn pillant körbe. Ez az ő ideje, hát senki sincs erre tekintettel ?

Oldalra pillant az egyik távolabbi ágy felé. Azon egy magas férfi ül és épp lazító mozdulatokat végez. A tekintetük találkozik s mintha csak gondolatot cserélnének. A férfi ajka megfeszül és finomat megcsóválja a fejét, majd nyugtatólag hunyorít aprót és kis mosoly suhan át az arcán. A nő a medence felé fordul újra.

A dühös pillantás lassan ragadozóvá válik. A mozdulatai elegáns könnyedséggel mutatják meg a változást. A hideg előkelő teremtés csábítóvá válik.
Végigméri a férfit s ajkán apró mosoly jelenik meg. Eleddig fáradt tekintetébe élet költözik. A legjobb rálátást keresi, a helyet ahol a medencében üldögélő férfi, minden mozdulatát követheti. Játszik.

Az egyik pihenő ágyhoz lép s lecsúsztatja válláról a köpenyt. A másik ágyon fekvő nő felé pillant és hivatalos hangot üt meg, mikor hűvösen köszön.
- Jó estét ! - ezzel letudta a kötelező érintkezést. A férfi érdekli...a vadász aki belépett a területére. Kíváncsi mit akar mit keres itt...miért jött.. csak a kedvét lelni a gyilkolásban, vagy feladata, célja van.
A köpeny a földre hull és ő úgy hajol le érte, hogy a férfi láthassa tökéletes idomait. A karcsú testet, a tökéletes bőrt. Az alakot melyet csak méginkább kiemel a Dior tervezte fürdőruha.

Úgy tesz mintha nem érdekelné a környezete, de figyeli a férfit, miközben a keze a magasba lendül és gondosan feltűz minden gesztenyebarna hajtincset, mintha attól félne, hogy a vízben feloldódnak a szökevény hajszálak.

Majd kilép a kis topánból és a medencéhez megy, belesétál a kellemes meleg vízbe.
Elnyúlik a férfival szemben, meg nem érintve őt ha el is érné akkor sem. Mobilját a száraz padkára teszi kézközelbe.
- Jó estét ! Remélem nem zavarok... - mosolyodik el lefegyverzően. Pontosan tudja hogy zavarja a férfit, de ez a célja. Megmérkőzni a melegvízért a nyugalomért. Ez az ő városa, az ő fürdője, az ő medencéje !!! Elvárja hogy a férfi távozzon.
A medencéből, a fürdőből, sőt a városból is !!!!
Ám most csak mosolyog rá és kivár.

//Okés. Rendben van //

Hallja, és érzi a körülötte történő dolgokat, de mivel semmi különöset nem érez, így nem igazán foglalkozik vele. Csak egy kicsit változtat a helyzetén. De szemeit ezalatt sem nyitja. Bár arcán egy mosoly játszadozik. De ez nem a nőnek szól, aki megközelítette. Hisz nincs is róla tudomása, és még nem szólt neki senki, hogy éppen rossz helyen ücsörög.
Ám amikor a víz mozgása változik egyik szeme felpattan, és a belépő nőre néz. Tekintete végigjár rajta, de igazán nem hozza lázba. A hozzá hasonló feltűnő cicababák sosem hozták tűzbe a lelkét. Ez lehet, hogy az ő baja, hisz nyílván sok más férfi, vagy épp nő lenne a helyében nő. Hisz kétségtelenül csinos teremtés. Majd egy köszönés, és egy bocsánatkérés szakítja át a köztük lévő csendet.
- J.. Jó es.. e… estét! – nyögi ki nagy nehezen.
Sosem volt éppen a szavak embere, amire még a beszédhibája is rátett egy jókora lapáttal. Nyílván valami lelki traumáról van szó, de az orvosok, még csak nem is tudja, hogy mi okozhatta. Bár, igazság szerint nem sok pszichológusnál fordult meg. Hisz most mondja azt, hogy a vámpírok miatt van? Rövid úton a diliházban kötne ki.
- Ne.. Nem zav.. za… zavar. – dadogja a választ.
Majd a mosoly láttán ő is megenged magának egyet. De ezt követően nem is foglalkozik a nővel tovább. Mindig is magának való figura volt. Sosem volt egy társas lény, bár vannak barátai. De nem tudja, hogy vajon meddig lesznek azok. Így feléjük is egyfajta távolságtartással viseltet.

"No még jó hogy nem zavarom..." - fut át a gondolat az elméjében. Látta a pillantást s azt is hogy semmiféle érzelmet nem tudott kicsalni a férfiból. Nem adja fel. Sosem szerette ha semmibe veszik. Nem sokan vannak akik vonzódnak hozzá, legfeljebb a kelyhek...de ők, nos az nem az igazi érzelem. Az előtte heverő férfi ember s ráadásul veszélyes. Ki tudja...ha rájönne mi rejtőzik a bensőjében tán a maszkabált sem tisztelné s itt helyben megpróbálná őt likvidálni.
"De nem ennyire nem lehetek paranoid" - mosolyodik el. A férfi moccanatlan nyugalma láttán ős is kilazul kissé. S mivel a nyüzsgő fürdőzőknek épp háttal fekszik ezért a másik, távolabb üldögélő férfi feláll és elsétál a medence mellett. Tekintete a vendégeket pásztázza. Úgy ül le hogy a vadász háta mögött legyen s belássa a nő mögötti területet. Tekintetük találkozik s a férfi finoman int a fejével. Jelezve tán hogy ki kéne jönnie a nőnek onnan és máshol pihennie melegednie. A nő felveti a fejét a szemében dacos szikra villan. S "nem" -et jelez határozottan. A férfi lazán hátradől, de tekintete éber marad. Egyik lába a padlón a másik kinyújtva az ágyon. Mintha csak lustálkodna de a figyelmes tekintet látja a megfeszült izmokat. Ugrásra kész.

A nőt nem zavarja a dadogás, bár elgondolkodva végigméri "medencebéli partnerét".
- Ez az én időm az én medencém, de gondolom senki sem figyelmeztette .. vagy ha igeeeen ...?!? .. nos akkor tisztelem a bátorságát.. - mosolyodik el kedvesen - mi szél hozta Martignybe? Üzlet ? pihenés ? netán letelepedik ? - találgat csevegő stílusban.
Ha a jelenléte nem akkor majd a jól bevált zavarás lesz az ami pontot tesz a helyzetre és végre egyedül maradhat.

Úgy fest, hogy egy igencsak akaratos, és céltudatos nővel került össze. Ami annyira nem is baj. Talán egy kicsit később el tudna vele beszélgetni, de most pihenni jött, nem pedig a száját jártatni.
Ettől függetlenül a légzése egyenletes, és szemei is csupán résnyire vannak nyitva. Figyeli a környezetét, bár talán az érzéke hamarabb megsúgná neki a veszély jelenlétét, mint a szemei. De ez már csak így van. Mondhatni vizuális típus. Neki látnia kell a dolgokat, nem elég ha csupán elmondják neki.
Mögötte mozgásra lesz figyelmes. Majd a nő reakciói is megváltoznak. Tekintete feszültebb, és kissé idegesebb lett. Nyílván valamiféle kapcsolatban van a mögötte elhelyezkedő alakkal.
- Ezt jobb lesz megjegyezni. – állapítja meg magában.
De egyenlőre semmi gyanús nem esik meg a környékén. Talán, ha jobban körbenézne felfedezne egy-két dolgot, de egyenlőre nem akarja ezt megtenni. Majd talán később. Talán akkor már az éjszaka lényei is kitolják a képüket a sírjukból. Bár, most kissé csupasznak érzi magát.
- Css… Csak pii… pihen… ni jö..jöttem. – mondja a kérdésre.
Többet egyenlőre nem mond. Hisz nem tudja, hogy ki is a nő. Lehet ugyan annyira a jók oldalán, mint a sötétség harcosainak az oldalán.
- Ééé…s mag …ga? Mmmiért j… jött i… ide? – kérdez vissza ő is.
Testhelyzete ez idő alatt annyiban változik, hogy szemei most már teljesen nyitva vannak. Na meg feltornázta magát ülő helyzetbe. Most már nem csak a feje látszik ki, hanem a törzse egy része is. Jól kidolgozott izmokkal rendelkezik, ha az arca felejthető is.

A nő szeme fürkészővé válik és leplezetlenül megmustrálja a férfit, mintha csak felmérné mennyit érhet. Majd a szemöldöke kissé feljebb csúszik jelezve talán hogy nem közömbös a másik.
- Pihenni... a város szélén ott az üdülő paradicsom. Most tavaszodik. Lehet kirándulni lovagolni, ha akarja beajánlom valamelyik kis üdülő övezet panziójába...- mosolyodik el - csak tudnom kéne az igényeit - teszi hozzá lazán, ám érződik a kíváncsisága.
- Csak nemrég érkezett ha jól sejtem .. valami azt súgja hogy célja van... ha megtudom mi akkor...nos lehet... tudok segíteni...- merül le nyakig és lazán elnyúlik a víz alatt. Láthatóan élvezi a meleget. A szemét lehunyja de csak félig. Kis ragadozómosoly játszik az ajkán.
Érezhető hogy itt nem lesz nyugta a csendre vágyónak. Magabiztos és játékos.

Érzékeli a nő mustráló tekintetét. A cselekedetre egy halovány mosoly jelenik meg az arcán. De a szemei még mindig olyanok, mintha egy tó fagyos tükrére nézne. Semmi féle érzelmet nem lehet onnan leolvasni. Ő megkeresi a nő tekintetét, és fürkészni kezd. Valahogy más a nő nézése, mint a többi nője. Valami nem tetszik rajta, de egyszerűen még nem tudja, hogy mi az.
Majd a merengéséből, és boros gondolatai közül a nő hangja ragadja ki.
- I…itt él…éle…k a vv…áros…ban. – mondja az ajánlatra.
Ám bár ez igencsak csábító egy ajánlat, de ez az igazság. Nem nyaralásképpen érkezett. Mondhatni küldetése van. Bár ez csak Jason-re egyik alteregójára igaz. Ő már gyerek kora itt él.
- Nee…m t…tév…téved. Ttt…tanul…ni jöt…tem. – mondja a nőnek.
A válaszra kissé elmosolyodik, de valójában fortyog legbelül. Érzi, hogy nem bízhat a nőben, hogy valami módon veszélyes. Mégis elmondja neki ezt. Már régen megtanulta, hogy bízzon az efféle ösztöneiben. Már sok mindent megtapasztalt, így megtanult bízni az „ösztöneiben”.

- Itt él... - mondja a nő ábrándos hangon - itt...élni jó...a a város szép és nyugalmas - néz fel valamerre el a férfi válla felett. Majd mint aki hirtelen tér vissza a valóságba a gondolatai közül. Úgy néz a férfira mintha bocsánatot kérne a kihagyásért.
- Mióta lakik a városban ? Még nem találkoztunk. Gondolom nem régóta hiszen akkor már hamarabb is kereszteztük volna egymás útját itt a medencében ... - nevet fel halkan. A csevegés a könnyed barátságos mederbe terelődik.
- Tanul ?!? Mit tanul még ? Hiszen ha jól sejtem az egyetemi padokat már elkoptatta egyszer...egy diploma ott lapul már...- cukkolódik halkan.
- Melyik iskolát szerencsélteti a látogatásaival ? Mondja mi az amit el akar érni még? - emeli a férfi felé az arcát kissé. Látszik most valóban érdeklődik nem csak felszínesen cseveg.

Úgy fest a vele szemben ülő nő kicsit elkalandozott valamerre. Mondhatni a messzi-messzi messzeségbe. Pontosabban a gondolataiba merült, legalábbis ő úgy látja. De a tévedés lehetősége mindig fenn áll. Ezt a jogot meg is tartja magában. Sohasem tartotta magát tévedhetetlennek. Nem pont most fogja ezt elkezdeni. A nő szavaira azért megenged magának egy gúnyos mosolyt.
- „Na ja. Teljesen biztonságos.” – gondolja magában egy csöppnyi iróniával vegyülve.
De a mosolya azonnal átvált, amint ismét ránéz a nő. Barátságos mosolyt ölt fel. Mondhatni jól áll neki ez a fajta mosoly. Ez azon kevés dolgok közé tartozik, amit megdicsértek az orcáján.
- Kkk…körülbelül úgy eeeegy évv…éve. – mondja a választ. – Ddd…de ne…nem sűrrrrűn jjjj…jároook le iddde.
A nevetés tárgyát mondjuk nem érti.
- „Talán mindig ebben ül?” – fut át rajta eme gondolat.
A kérdésen elmosolyodik. Hát igen. Nem néz ki éppen egyetemistának, de erre is van egy jó felelete. De nem fogja elmondani. Habár nyugodtan megtudhatná, hisz az igazi valójához nincsen semmi köze. Azt csupán egy ember ismeri, és ő is csak az egyik felét. De ez így van jól.
- Kkk…icsit időseb…bnek tűnnnök, miiint ami vvv…alójában vagy..ok. – mondja el a nőnek. – Iiigggazából mmég csak 21 évvvves vagy…gyok.
Majd ismét egy újabb kérdés. Eléggé sokat kérdez attól függetlenül, hogy ő róla még semmit nem tud. Ideje lesz kicsit fordítani a helyzeten. Itt az ideje, hogy egy-két dolgot a nőről is megtudjon végre. Talán lehetne a névvel is kezdeni. De majd csak a válasz után.
- Kkk…émiát tann…ulok a Ttttrienti egyettttemmmen. – válaszol a kérdésre készségésen.
Majd tesz egy csavart a beszélgetés folyamába.
- Aaammúgy Jjjasson Webb vvvvagyok. – mutatkozik be a nőnek. – Mmm…meg tttuddhatnám azzz önnn nevv…vét?
Néz a nőre kérdően. Tekintetébe egy csöppnyi kíváncsiság is vegyül.

A nő feljebb ül. Formás kebleit lágyan ölelik körül a mozdulat keltette hullámok.
- Lássuk csak Jason Webb ... 21 éves báááár már IGAZI férfi benyomását kelti - mosolyodik el - egy éve él itt és kémikus lesz vagy vegyész vagy akárhogy is nevezze a vágyait. Szülők család ? Csak nem kollégista ? - fordítja el a fejét mint egy kíváncsi macska s hangja bosszantósan csíp.
- Ha szólítana csak használja a Nicky nevet....a nevek nem jelentenek semmit...az számít amit gondolunk teszünk vagy mondunk... - húzza fel csak az egyik szemöldökét.
- S mivel az ÉN területemre az az medencémbe tévedt és szokatlanul kedvesen tette a többi férfihoz képest...ezért egyet kívánhat...egyet amire a leginkább vágyik...- csusszan újra elegánsan a víz alá csak a feje marad kint s azt is lazán hátratámasztja. Lerí róla hogy most játszik...mintha valóban lenne hatalma a világ forgása felett.

//Rendben van. A javasolt módosítást meg eszközöltem//

Látja, hogy a vele szemben ülő hölgyemény más pozitúrát vesz fel. Majd figyelmesen hallgatja a nő által felsorolt információkat. Ami tulajdonképpen szerény személyére vonatkoznak. Mondjuk így még vette őket sorba, de hát mi értelme is lett volna. Hisz ez csak az egyik álcája.
Az egyik, ami igencsak bevált. A kérdésre azért kicsit ő is felnéz, majd a nőre néz.
- Aaa sssszül…eim mememeghal…tak. – nyögi ki végre. – Eeeegy laaak…kásssban ééélllek.
Felel a kérdésre nagy nehézségek árán. Majd végül is megtud egy nevet. Bár valószínűleg csak egy becenév. Azért ez is lényegesen több, mint a semmi. Most már legalább tud valamit. Ezt követően érkezik még egy információ.
Kicsit felvonja a szemöldökét, és kérdően néz Nicky-re. Érdekesnek találja, hogy miért nézi ezt az ő helyének. Gordon is ugyanúgy fizetett helyért, így ugyanannyi joga van itt lenni, mint a nőnek. Majd a kívánságon kezd gondolkodni.
- „Vajon komolyan gondolta?” – gondolja magában. – „Bár, ha lenne egy, akkor az lenne az, hogy az éjszakai fenevadak pusztuljanak el.”
Erre egy kis gonosz grimasz jelenik meg az arcán. Igazán nem hisz benne, hogy ez teljesülni fog, de akkor is tesz érte. Amennyit tud a pokolra küld. Hisz oda tartozik mindegyik.
- Mmmúljon ee…el a b…b…besssszéd…hi…hibám. – mondja el a másikat, amire vágyik.
Majd kérdően néz a nőre. Vajon mi lesz erre a reakció.

A nő elnyúlva marad, de hosszú szempillái alól is pontosan látja a részleteket. Mozdulatlan, de minden érzéke a férfi felé fordul. Jól látja a kérdése kiváltotta apró grimaszt...
- Nos ? - unszolja kedvesen s most valóban érdekli a másik válasza. Bár van rengeteg feladata, de azok mind olyanok melyek a fajtájához fűzik. A másik ember, és érdekes ember.
"Hogy a dadogása zavarná a leginkább...ezt kétlem" mosolyodik el kissé s mégjobban figyeli a másikat. Valamiért felkeltette az érdeklődését, s ő nem szokott oktalan felfigyelni a körülötte élő emberekre. A jelet keresi, a kapaszkodót. A férfi nem hagyta el a közvetlen környezetét, pedig már nem egyszer figyelmeztette.
"Elmúlt volna a kisugárzásom ?" - töpreng el egy kissé, s karcsú ujjaival apró köröket rajzol a mozdulatlan víztükörre. Egy nagyobb hullám söpri el a rajzolatokat és zökkenti vissza a nőt a valóságba.
Egy megtermett, konyhaszekrény alkatú, vigyorgó férfi lépdel a melegvízbe.
A nő szemöldöke meglepetten szalad fel, majd a tekintete elfelhősödik.
A férfi mintha csak észre sem vette volna, halad előre rendületlen.
- Látom ma nyitott nap van...- jegyzi meg, s végigméri a nő beszélgető partnerét.
- Megkérném hogy távozzon ! - néz fel rá a nő, és egy morzsányi barátság sincs a hangjában. A víz mintha néhány fokot hűlt volna hirtelen. A nagydarab nem hátrál meg.
- A fürdő mindenkié, s a medencén sem volt kint a "megtelt" felirat. - kedélyeskedik felröhögve magabiztosan.
- Távozzék ! - dől hátra a nő úgy téve, mint akit fáraszt a helyzet, ám hangja kissé fenyegetővé válik.
- Nyűgös a cica... hozassak egy tálka tejet ? - a férfi leül és hátradől - nahh ugye nem történt tragédia szépen elmelegszünk itt hármasban... különben is így érdekesebb a felállás...- újra felnevet kissé röfögve a sajátos humorán.
- Ha nem áll fel és nem távozik akkor amit most érdekesnek talál az holnap tragédiába fúlhat ...Chris.. - mosolyodik el rókamód a nő. A betolakodó arca elkomorodik.
- Honnan ismer? - keményedik meg a hang. A távoli nyugágy halkan csikordul, ahogy a rajta fekvő férfi felül és figyelni kezd, de nem jön közelebb ... még nem.
. Christopher van Sant.. 38 éves mondjuk "utazóügynök" .. - mondja a nő s még mindig nem moccan csak az ujjai rajzolgatnak rendületlen.
- Megbízott üzletkötő... - köpi a férfi a helyesbítést s a szeme összeszűkül.
A nő nem zökken ki.
- Connecticutból jött hogy üzletet kössön a japánokkal a lengyelek háta mögött. Svájc a semleges terület mindkettejüknek... autóalkatrészek ha jól tudom..- mosolyodik el fölényesen.
- Túl sokat tud..ki maga ? - feszül meg a férfi felsőtestén az üzletemberekre olyannyira nem jellemző izomkötegek többsége.
- Az vagyok aki tudja hogy az alkatrészek nem a megfelelő összetételű fémötvözetből készültek így garantált az utánpótlás mivel gyorsan elhasználódnak. - jegyzi meg mintha csak italt rendelne - ha nem tartja tiszteletben a köreimet akkor Jakamoto megtudja ezt az aprócska kis tényt s azt is hogy amit átküldtek mintadarabot egyedi gyártású volt hogy az ellenőrzéseken tisztán átmenjen... - fejezi be a kis magyarázatot - s most menjen s többé ne próbáljon meg egy háztömbnél közelebb jönni hozzám - fordul felé hirtelen s a tekintete gyilkos fénnyel csillan.
A férfi feláll de nem mozdul, láthatóan töpreng, a nő arcát fürkészi. A nő állja a másik tekintetét. S csak az ujjaival mutatja ellentmondást nem tűrően a kifelé vezető irányt.
- Elmegyek de ezt még megbánja ! Nem fogja megúszni ! - fenyegetőzik.
A nő a telefon után nyúl.
- Lássuk csak "J" mint Jakamoto... - dünnyögi a férfival többé nem törődve.
A megfenyegetett dühösen fúj.
- Tegye le...már itt sem vagyok - s kilépdel a medencéből - még hogy háztömb - dünnyögi méltatlankodva. Felkapja a törölközőjét s a kijárat felől egy dühös pillantást lövell a nő felé.
A győztes kis mosollyal teszi le a készüléket és visszahelyezkedik a pihenő pózba.
Majd úgy néz a vele szemben heverőre, mintha mi sem történt volna.
- Engem nem zavar a beszédhibája...egyedivé teszi.. de ha szabadulni szeretne tőle akkor van pszichológus és logopédus ismerettségem is, ha kívánja mozgósítom a barátokat. - ajánlja fel kedvesen.

Éppen a mondókája végére ért. Ezt követően jól látható szempárbaj alakul ki kettejük között. Mind a ketten éber tekintettel vizslatják egymás mozdulatait, reakcióit. Úgy tűnik mindegyikük sem tud dűlőre jutni másikkal. Ő személy szerint már hozzászokott, hogy egy olyan kaliberű nő, mint Nicky ellenszolgáltatás nélkül nem igyekszik csak úgy szóba elegyedni vele. Bár lehetséges, hogy csak neki vannak rossz tapasztalatai ezzel kapcsolatban, de mindig egyfajta gyanakvással, és távolságtartással viseltetik a nők felé. Így most nem igazán érti a reakcióit. De hát van ez így.
Ám ekkor valami tohonya állat mászik be melléjük. Arcán önelégült, és magabiztos vigyor látható. Szemmel láthatóan örömteli estére számít. Bár ebbe ha jól sejti, nem csak neki lesz beleszólása. Ő igazán meg sem szólal, csupán figyeli a beszélgetés fonalának menetét.
- Mmm…ost mmm…ár iigen. – jegyzi meg hallkan.
Utalva a férfi igencsak telt alkatára. Úgy fest jó módban él. Erre gondolatra kicsi fanyar mosoly jelenik meg az arcán.
- „És én ezekért kűzdöm.” – állapítja meg magában keserűen, mialatt a fickót nézi.
Bár az izmai akaratlanul is megfeszülnek, de úgy fest nem lesz rá szüksége. Több van Nicky-ben, mint gondolta volna. Bár ezt már a beszélgetésük alapján is le tudta szűrni, de ennek most újabb bizonyosságát mutatta meg. De a fickó rövid távon távozik is. Minden bizonnyal kedveszegetten.
Erre csupán bólint egyet elismerően, amit még egy röpke mosoly is tovább növel. Majd a hozzá intézett szavakra csupán egy zavart mosoly jelenik meg az arcán.
- Nee…m sook…kan vvvvannak ezzzzzel í…így. – mondja a bókra a választ. – Hmm… úú…úgy fffest sokkk eee…embert ismer.
Teszi még hozzá a megállapítását. Jó maga is otthonosan mozog egyes körökbe. De azok nem ezek a körök.

- Ez csak üzlet... - mosolyodik el - légy naprakész s előzd be az ellenfelet..ki először lép néha hatalmas előnnyel indul. - mondja s maga sem tudja miért próbál barátkozni.
- Bár sok mindenkit nem ismerek itt a városban ... mint ahogy önt sem - nevet fel halkan s tenyerével játékosan végig simít a vízfelületén
- Kíván élni az ajánlatommal s ezzel hozzásegíthetem hogy belemerüljön a sok szürke simabeszédű embertömegbe vagy megtartja ezt a kedves különcséget magának ? - teszi fel újra a kérdést, hogy lezárja a nyitva hagyott lehetőséget.

A nő szavain elgondolkodik egy csöppet. Elég sok igazságot tartalmaz annyi szent. Nem hiába fontos annyira az információszerzés. Hisz jobb előbb az ellenfeleid erejéről tájékozódni, és csak aztán csapást mérni rá.
- Eeeez iiig…gaz. – mondja.
Egy kicsit elsüllyed a víz alá. Csak, hogy a fejét is érje a meleg víz. Pár másodperc múlva ki is emelkedik belőle. Bár, meg kell jegyezni, hogy nem kukkolni ment. Erre már így is elégszer volt alkalma. Kicsit megrázza a fejét, és beletúr a hajába. Bár igaz, hogy nincs túlságosan hosszú haja. De hát néha ezt is meg kell tenni.
Az ezt követő szavakat nem igazán hiszi el, hisz úgy tűnt ismer pár embert. De lehet, hogy csak a lényegeseket. Ámbár már ez is épp elég.
Az ismételten feltett kérdésre kicsit megdönti fejét, és töprengő arckifejezést vesz fel.
- Hmm… Leehet haaagggynom kkk…kéne. – mondja halkan, de mégis jól érthetően. – Hhhha itt az ii…dejje, mmajd eeelmúlllik.

A nő halkan felnevet.
- Látom minden vágya megoldódni látszik ... ha nem előbb hát utóbb - mondja játékosan. Majd lassan kimérten feláll. Ha eddig nem tudta a másik megfigyelni minden tökéletes kis porcikáját, hát most megteheti. Kezébe veszi a telefont s a medencét elhagyva a nyugágyhoz lép. Egy mozdulattal teríti magára a köntöst. Talán azt leplezendő hogy alaposan körülnéz. Majd még egy pillanatra visszafordul a férfi felé.
- Nos ha mégis olyasmi akadna az útjába amit az idő nem old meg.... - újabb kis mosoly - a fürdő portásánál hagyhat üzenetet ... és megkeresem. - az utolsó szavak játékos fenyegetéssé alakulnak.
- Kellemes estét uram ! - köszön el és könnyed léptekkel kifelé indul. Az eddig nyugodtan üldögélő férfi feláll és kissé távolabbról követi a nőt.....

Nicky szavaira halványan elmosolyodik, majd biccent egyet. Az élet már csak ilyen. Idővel minden sebet begyógyít. Csak legyen rá elég ideje. Ez az élet nagy igazsága.
- Ííígy v…van. – mondja ki eme szavakat.
Majd látja, hogy eddigi beszélgető partnere lassan, de biztosan kiemelkedik a meleg vizes medencéből. Kicsit megnézi magának, de azért nem úgy, hogy a szeme kiugorjon a helyéről. Csupán szépen, finoman. Tekintete mégis nagyon éber.
Majd az ajánlatra egy újabb mosoly jelenik meg az arcán.
- Fffeltétttlenül. – mondja még Nicky-nek. – Meg fogom próbálni.
Majd ismét visszasüpped a medencébe, hogy még egy kicsit élvezze a meleg vizet.
- Önnek is. – köszön ő is el hátravetett fejjel.
Majd arcán egy furcsa mosoly jelenik meg. Érdekes este volt annyi biztos. Úgy tűnik megérte a belefektetett pénzt. Hát megesik ez is néha-néha.
Ám mivel már teljesen szétáztatta magát a vízbe, így hamarost ő távozik. Gyorsan felveszi a cuccait, majd távozik az öltöző felé. Innen hamarost távozik. De talán még visszatér egy röpke üzenet erejéig. Talán egyszer.