Az erdő

by Vendég Szomb. Jún. 06, 2009 1:07 am

+Egyszer merészkedtem mindössze ide mióta ittlakom.
Informácioim szerint veszélyes hely lehet egy halandónak, hisz sok ember eltünt benne. Hiába keresték őket egy idő után a nyomozást a szokásos dossziéba tolták:
Eltüntnek nyílvánítottak.
Én mégis óhatatlanul kiváncsi voltam.
Hiszen Mesteremnek igazi mivoltját egy erdőben fedeztem fel.
Talán csak ez vonzott ide, de lehet az hogy itt végre találkozhatok vámpírokkal esetleg vérfarkasokkal.
Maga ez a csöpp erdő odonnak hatót nagyon réginek, a fák lehettek vagy öt-hatszáz évesek de akadtam ősi fákra is melyeknek koruk elérte a pár ezer évet.
Kíváló lehetőség volt élet szférám gyakorlására a terep.
Ahogy egyre jobban beljebb hatoltam a kusza dzungelben úgy lepte el a fákat a moha s kérgüket a gombák milliónyi fajtája.
Biologiai kuriozum volt.
Tudatomat elaltatta a régi nyugalom amely a földből a levegőböl és a növényekből áradt. Igazán ez tette veszélyessé az erdőt.
Nem tudom mit időztem oly sokáig az erdőben, de reggelről estére kanyarodott az idő, legalábbis az egyre halványodó fényekből erre következtettem.
Mikor épp egy hatalmas kusza bokor és fa rengetegen haladtam keresztül egy furcsa fa tákolmányra lettem figyelmes. Lassan óvatosan a közelébe osontam és akkor jöttem rá valaha ez egy viskó volt. Nem értettem miért építene bárki is ide egy házat.
De arra hamar rájöttem a tákolmányt már jó ideje nem lakták. nemvolt nehéz erre a következtetésre jutni a falait benötte a moha ablakai már nemvoltak, csak sötéten tátongó lyukak meredeztek ki innen onnan.
Ahogy közelebb léptem a házhoz erős doh szag csapta meg orromat. Egyre közelebb értem kerestem a bejáratot. hamar rábukkantam ahoz képest mennyire benötte a borostyán a valaha ajtó nyilásként funkciónáló lyukat.
Az ajtónak természetesen hült helye volt ahogy erre már az imént rájöttem.
Óvatosan pár kéz mozdulattal s egy fényről szött imával fényt pontosítottam újam hegyére, ügyelve a legkisebb mágia elhasználására.
A fény kicsi de erős volt. ahoz elég hogy egy ilyen kicsi lakot beragyogjon.
Beléptem a házba egy kis bátórító mondoka után.
"Ne félj ha bemész kint még félelmetesebb
Ne félj ha bent vagy kint még hidegebb
Jobb hát odabent mint kint a sötétben."
A viskó belül tágasabnak bizonyult mint kint, emelete nemvolt ugyan, sőt egyterű volt kivétel egy kis helyiséget ami valaha a konyha helye lehetett.
Egy fotel foglalt csak helyet a szobában, a por belepte de olyan vastagon hogy rajzolni lehetett volna bele. Nemtudom meddig járkáltam ide oda a helyiségek között de lenyügözött a látvány imádtam a régi helyeket s elképzeltem amint valaha nevetés töltötte be a kis teret. Annak ellenére hogy a falak síma szürke kőből épültek belül tökéletesen épek voltak itt még a növényzet nem hódította meg a teret.
A fal hideg nedves volt ezt akkor tapasztaltam mikor végig huztam eggyik újamat rajta.

by **Dirion Melhyor Black** Vas. Aug. 01, 2010 7:19 pm

Debora Davoli

A Nap,szikrázóan ragyogott a tiszta égbolton. Az idő kellemes volt,és meleg.
A szél,éppen csak annyira járt,hogy a járókelő sokaságnak,ne kelljen izzadnia.
Dirion a város egyik vendéglőjében üldögélt,hideg narancslevet iszogatott,és szórakozottan bámulta az embereket.
mind mosolygott,,nevetgélt...a gyerekek játszottak a macskaköves úton.
Itt ott,szerelmesek csókolóztak a padokon. Tökéletes kép.
Ő maga is jó kedvű volt ma.borravalót adott a pincérnek,majd sétára indult,a város széle felé.
Hófehér pulóvert,és farmert viselt,hozzá illő fehér cipővel.
Arra gondol,el kellene látogatnia az erdőbe...nagyon régen volt ott,így hát arra fele vette az irányt.
Félhosszú,borzolt,világos szőke haját,kellemesen lengette a szél.
annyira belefeledkezett a sétába,hogy észre sem vette,mikor az erdőhöz jutott.
Az,a szokásos képet mutatta.
a fák,nagyon öregek voltak,több száz,de voltak több ezer évesek is.Az erdő koronája össze ért,nem engedve át a nap fényét.
Odabent,rengeteg pókháló...és moha volt fellelhető,a ár kidőlt,vagy korhadt fák között.
Rengeteg eltűnés volt már itt.Javarészt,a vámpírok,vagy vérfarkasok művei.
Egyre beljebb,és beljebb haladt,míg egy kisebb tisztáshoz nem ért.Itt szabadon süthetett
a napnak fénye, Ide kifeküdt,a sűrű,selymes fűre,és hallgatta a rovarok neszeit,....a fák susogását...a szél fütyülését,a fák között.

by **Renella** Szomb. Aug. 07, 2010 8:23 pm

Dirion-nak

Már korán reggel nagyon meleg volt, jó pár órát az ágyban forgolódott a hőségben. Ilyenkor az ember szíve valami tó part felé húz, ahol aztán meg is mártózhat. Debi is ezzel a szándékkal mászott ki lustán az agyából. Semmit nem aludt, ezért igen csak morcos kedvében volt. Éjjelt végig dolgozta.. Egy vámpír és két farkast is, a másvilágra küldött. Nem szórakozáskép, hanem mert majdnem embert öltek. Nem támad rájuk, amíg ők okot nem adnak neki. És mivel az ember ölés igen csak nyomos oknak bizonyult, nem volt kérdéses mi lesz a következő lépése. Négy embert megmentett az éjszaka alatt, ami bizonyára igen fárasztó és lestrapáló móka. Mire haza ért olyan volt, mint egy hulla, erre még a meleg is betesz neki és nem tud aludni.. Miután felkelt megitta szokásos kávé adagját, hogy egy kicsit észhez térjen. Minden porcikája sajgott az éjjeli csetepaté után, ezek a farkaskák szépen megdolgozatják a vadászokat.. Délután leugrott a fitnes clubba, ez fontos volt neki mindig is, hogy kellő kondiban és formában tartja magát. Azért nem akar izmos lenni, az valahogy nem jön be neki, de egy kis futás még senkinek nem tett rosszat.. Haza ment rendet rakott, fegyvereiről letakarította a tegnapi vér maradványokat, és eltette őket a rejtek helyükre. Egy szálloda szobában él lassan két hónapja, sosem lehet tudni munkája végett mikor lesz szükség rá egy másik városban, esetleg országban. Így hát felesleges házat, vagy lakást vásárolnia, ha sűrűn költözik. Nem robbantott bankot, nem engedhet meg magának minden városban lakást. Kisebb válogatás után, felkapta két részes piros fürdőruciját, fölé vette fekete kis miniszoknyáját és egy egyszerű kivágott fehér toppot. Mivel az erdőbe tartott, a sport cipő nem maradhatott el.. Táskájába odatett néhány szükséges fegyvert, pokrócot, naptejet, törölközőt,laptopját és egy üveg ásványvizet. Felvette motor felszerelését, mégsem ülhet fel rá egy kis szoknyában.. Sebes tempóban tartott az erdő felé. Vasparipáját az út mellett leparkolta, betolta egy bokorba és táskájával a vállán immáron mini szoknyás felszerelésében, indult felkutatni a helyi kis tisztást.. Többször járt már errefelé. Itt kitud kapcsolódni és senki sem zavarja. Farkasok messziről elkerülik. Nem vadászni jön, csupán kicsit lazítani, nincs oka a félelemre. Ismerős ösvényen halad a tisztás felé, negyed óra gyalogolás után meg is érkezett. Nem nézett körül, megszokta hogy itt senki sem fordul meg. Az erdő ijesztő az halandók javarészt kerülik ezt a helyet.. Haját lófarokba fogta, mivel elég nagy volt a hőség. Kiért a sötét erdő ijesztő légköréből, nap sugarak kellemes cirógatták az arcát. Tisztást egy mély tó tette még szebbé. Kék volt akár a tenger, erről mindig otthona jut eszébe. Pokrócát egy kőre terítette, levetkőzött fürdőruhára.. Bekente magát naptejjel és lábát belelógatta a kellemes hideg vízbe. Madarak csicsergése hallatám teljesen ellazult… De azért éberen figyelt esetleg, ha valaki rátámadna ne érje meglepetés. Erdő hátborzongató lényeket rejt, itt egy haladó sincs biztonságban. Erre utal a sok eltűnt ember is.. Mind itt tűnt el és azóta senki sem látta őket viszont. Debnek nincs mitől félnie. Nap égetni kezdte és mivel nem napozni jött, hanem megmártózni, a csúszós kövön lement és bele sétált a tóba. Mikor már a nem ért le a lába, lemerül hogy felfrissüljön. Aztán gyorsan a víz felszínére jött és ujjaival a peremén játszott. Jéghideg víz egyből felébresztette. Combjára rögzített tőr, pedig nem is zavarta. Jobb az óvatosság! Körbe nézett.. Éj fekete szemei kíváncsian mérték fel is ismerős tájat, nagy meglepetésére egy férfi feküdt a füvön. Messzire beúszott, ezért arcát nem nagyon tudta kivenni, de abban biztos volt hogy férfi az illető. Deb elképedt, nem hitte volna hogy rajta kívül más is ide merészkedik.. Még egyszer lemerült és vissza felé tartott ahova lepakolt, miközben valami élesbe lépett.. Terve az volt hogy lelép, mivel nincs kedve fecsegni, amugy se tudna ellalzulni miután, más is itt van. Talán nem is vette volna észre az idegen, ha nem sikoltsa el magát, amikor rá lépett arra az éles valamire. Az a éles valami, pedig minden bizonnyal üveg szilánk lehetett, vagy valami törött üveg. Debi fájdalmas sikoltásától vízhangzott a táj.
- A fene vinnél el.. – Durcáskodott fájdalmában és csak remélni merte, hogy nem nagyon hozta fel magára a figyelmet. Bár tudta ez lehetetlen, kiáltását még az erdő szélén is halhatták. Víz vöröslött körülötte. Tovább is lépett volna, mikor a lába valamiben beleszorult és elmerült.. Egy kőközé szorul bokája és ahogyan próbálta kihúzni, elvágott lábát még jobban felsértette az éles kő. Sehogy sem tudta kiszabadítani magát, levegője egyre csak fogyott, nem tudott a víz felszínére jönni..

by **Dirion Melhyor Black** Szomb. Aug. 07, 2010 9:03 pm

/Kellemes nyugalomban feküdt...jól esett neki a természet közelsége...Nem félt senkitől és semmitől. A világ legnagyobb mágusának mi oka lenne félelemre?
Érezte az életet a levegőben....a kis életek,kis szívek minden dobbanását.
A jó mágus,nem csupán a szemével lát. Dirion szinte érezte az idő,a történelem ízét a levegőben...kellemes,bizsergető érzés volt.
A végtelen nyugalom,mint hideg téli éjszakán a forró kakaó,úgy öntötte el a mágus testét.
Elaludt...álmában ismét a középkorban volt...egy városon haladt végig,ahol éppen vásárt tartottak. Asszonyok kínálták portékáikat...almát,körtét,...ruhákat,kosarakat.
A vágóhídon a hentesek szorgosan vágták a marhákat...mind száz százalékig kifogástalan áru volt. Amott halászok kínálgatták a legfrissebb halakat.
Gyerekek játszadoztak odalent a porban....itt ott,kutyák vidám ugatása,macskák kétségbe eset nyávogását lehetett hallani,a csirkék,vagy a halak közeléből.
Nemes urak mentek bársony keretes hintóikkal.
Csodaszép lányok kacsintgattak az ifjú mágusra. Dirion semmit nem változott azóta...éppen olyan,mint az 1100-as években...fiatal,tejföl szőke,arany szemű csibész.
Mindenkinek integetett,és vidáman mosolygott.
Aztán az alakok halványodni kezdtek....az ég beborult,és mindenkit elnyelt a köd.
Az ébredés köde. Diriont egy lány káromkodása és sikoltása riasztotta álmából.
Felébredt,körül nézett,de nem látott senkit,viszont határozottan érezte,egy halandó ember jelenlétét.
Életét arra tette fel,hogy segítsen az emberiségnek...
Meglátta a víz tetején gyöngyöző buborékokat....valaki fuldoklik odalent.
Ledobta fehér kabátját,majd többi ruhájával mit sem törődve beugrott a lányért.
A hideg víz kellemesen cirógatta arcát,vendégszeretően körülölelte a mágust...
Dirion észrevette a barna hajú fuldokló lányt....leúszott hogy kiszabadítsa lábát,de nem sikerült....a hínár,és más vízi növények nagyon erősen és sűrűn szorították..kése pedig nem volt.A lány levegője egyre csak fogyott.
Dirion az arcához úszott,majd tenyerével elkapta a lány torkát...nem szorította,majd megszólalt a víz alatt.
Hangja tisztán,és érthetően csengett,mintha csak a száraz parton lenne./
-Most már kapsz levegőt....nyugalom,mindjárt kiszabadítalak.
/Vissza úszott,és elkezdte tépkedni a növényeket...10 percbe került,mire kiszabadította a lányt,és a partra úsztak./
-Néha a víz sokkal vendégmarasztalóbb,mint hinnéd,ebben a nagy melegben.
/Mondta barátságos mosollyal,majd egy lazább intéssel megszárította ruháit,így olyanok voltak,mintha sosem érte volna őket víz. Majd ismét a lányhoz lépett,és megsimogatta,annak nyakát,levéve róla az imént rárakott bűbájt./
-A nevem,Dirion Melhyor Black....de maradjunk a Dirionnál.
/Majd még szélesebbre húzta vigyorát/
-Legközelebb jobban vigyázz.
/Majd vissza feküdt a fűre./

by **Renella** Szomb. Aug. 07, 2010 11:20 pm

Debi sosem volt balszerencséiről híres, baleseteit többnyire áldozatai okozták. Most még is elég volt egy rossz lépés, s megtörtént a baj! Meg sem fordult volna korábban ez a fejében, de hát ki gondolkozna azon, hogy ma akár meg is fulladhatna. Jó úszó létére ilyenre gondolni sem mert! Tüdeje követelte a levegőt, vékony kis ujjai a lábára tekeredő növényzettől próbálta megszabadítani, minden siker nélkül. De nem adta fel! Nem esett kétségbe, mégi oka lett volna rá. Az képtelenség hogy itt, és most kelljen meghalnia! Neki még dolga van.. Lábából még mindig vér szivárgott, de mit sem törődött a vele járó fájdalommal, volt annál nagyobb baja is. Lábát nem sikerült kiszabadítania, elővette kését, de azt ügyetlenül elejtette hiába is kapott utána, a mélybe veszett és vele együtt a remény is a túlélésre. Halál küszöbén állt és csak arra tudott gondolni, hogy itt és most még nem mehet el. A világnak még szüksége van rá, csak ezt hajtogatta magában. Mindig is tartott a haláltól, ami egyszer mindenkit elragad, így vagy úgy! Sokszor átfutott az agyán, ha ő is vámpír lenne talán mindig itt lehetne, hogy az emberek számíthatnak a segítségére, örökre! De inkább meghal, túl büszke ahhoz ,hogy örök élete adja fejét. Mérgesen kapálódzott, egy alak úszott felé. Tej szőke haja egyből feltűnt Debnek. Szemében remény szikrája csillant fel. A levegője gyorsan fogyott szemei kezdtek lecsukódni, már majd nem eszmélettét vesztette. Megragadták a nyakát és következő perben ismét levegőt kapott. Elkerekedett szemekkel nézett az idegenre. Talán már meg halt? Vagy csak simán képzelődik? Nem tudta eltalálni mit történik vele, de halás volt ennek a csodának, hiszen minden bizonnyal túléli. Féri úgy beszélt a víz alatt, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Vámpír lenne? De hiszen az lehetetlen akkor érezné, és ha farkas lenne akkor is. De ha egyik sem, akkor mégis miféle teremtmény? Félelmén kíváncsisága lett úrrá. Elég sok időbe telt, mire kiszabadította lábát az idegen. Normális esetben megfulladt volna, mégis levegőhöz jutott a víz alatt. Teljesen le volt nyűgözve. Gyorsan úszott a part felé, háta közepe sem kívánt többe ebbe a tóba merészkedni. Teljesen átfagyott a jeges víztől, hiába volt kint hőség, úgy vacogott, mintha legalább -20 fok lenne kint. Bőre kiázott és szája is lila volt. Remegett akár a nyárfa levél. Egyből jobban érte magát, amint a lágy fű ágyon lépkedhetett. Nem tudott mit mondani a férfi megállapítására. Apró mosoly bújt meg szája sarkában. Ismét nyakához ért, de fogalma sem volt miért tette.
- Köszönöm, hogy megmentett! Én nevem Debora! De árulja el mégis mi maga? Hogy tudtam levegőhöz jutni víz alatt?- Kérdezte izgatottan és figyelte az elfekvő alakot. Deb leguggolt mellé és kíváncsian hihetetlenkedve méregette.. Nem tudott rá jönni, mégis kivel áll szemben.
- Azt hiszem legközelebb messziről elkerülöm ezt a helyet! – Állapította meg, majd mellé ült. Térdeit átfogta és mély levegőt vett. Hideg kirázta akár hányszor vissza gondolt az előbbi esetre. Kiázott ujjait tanulmányozta, miközben próbált barátságos hangnemet megütni.
- Egy biztos ön se nem vámpír, se nem farkas.. De akkor mégis mi maga? Soha nem találkoztam még olyan emberrel, aki víz alatt is tökéletesen beszélt! Ez egyszerűen hihetetlen! Talán álmodok? Kérem csípjen meg és mondja, hogy ébren vagyok!

by **Dirion Melhyor Black** Vas. Aug. 08, 2010 1:43 pm

/Dirion csukott szemmel vigyorgott.Imádta amikor az emberek hitetlenkednek...más lenne ha az illető gyerek volna,neki nem kellene magyarázkodni,egyből tudná hogy mágussal áll szemben.
Hihetetlen,de amíg gyerekek vagyunk,a csodákat,látjuk,tapasztaljuk...nem kérdezünk semmit,elhisszük,amit a szemünk lát.De amint felnövünk a csodák,és a varázslat eltűnik,egyre szomorúbbá...keményebbé válik az élet.
Fél szemét kinyitotta,majd egy lazább intéssel megszárította a vacogó lányt.
Arra gondolt,hogy neki talán elmondhat dolgokat...vagy nem hinné el,hiába látja,vagy ha árulkodna valakinek,úgyis törölné az emlékezetét.
Széles vigyorral az arcán felült,törökülésben szemben a lánnyal,majd beszélni kezdett./
-Először is,tegeződjünk,nem tűnök én olyan öregnek,hogy engem magázz,és nem is vagyok semmijen tekintetes úr,sem vámpír,sem pedig ostoba vérfarkas. Én mágus vagyok.
/Gyerek arccal nézett a lányra...kerek szemekkel akár egy kisfiú./
-Ezért tudtál levegőt venni a víz alatt...de jut eszembe,gondolom nem szeretnénk,ha vérfarkasok,vagy vámpírok kellemetlenkednének kis beszélgetésünknél.
/Guggoló pózban odament a lányhoz,és hüvelyk ujját benyálazta...azután végig húzta a seben,és begyógyította azt./
-Sajnos elég sok jár erre felé,nem éppen kellemes szándékokkal.
/Egy zacskó ropit vett elő,kabátja zsebéből,lefeküdt,és szórakozottan rágcsálgatni kezdte azt,közben a lány felé nyújtotta,hátha kér belőle./
-Tudom hogy nehéz elhinni....de nem csak vámpírokból vérfarkasokból,és emberekből áll a világ....mellesleg ember vagyok,akár csak te....csupán több mindenhez értek.
/Cinkosan kacsintott a lányra,és várta annak kérdéseit..../

by Ajánlott tartalom

Az erdő

Az erdő

Re: Az erdő

Re: Az erdő

Re: Az erdő

Re: Az erdő

Re: Az erdő

Re: Az erdő