Primus Aelius

by **Vasorrú Banya** Csüt. Május 07, 2009 4:51 pm

Tauffer
Az Atya

********************************************************

Primus Aelius Flynt1

Primus Aelius

A Gyermek

Név: Primus Aelius

Faj: Vámpír

Életkor: 45 / 113

Koncepció: Vendégprofesszor.

Természet:

Viselkedés: Tanár

Előnyök

- Nincsennek

Hátrányok

- Nincsennek

Tulajdonságok

Erő: 4 / 12
Ügyesség: 7
Gyorsaság: 5
Modor: 8
Intelligencia: 9
Megjelenés: 7
Észlelés: 10
Álloképesség: 10 / 18
Akaraterő: 9
Szerencse: 6

Hátterek

Anyagi Háttér:6
Befolyás:3
Szövetségesek: 5 (Egészségügyi világban)
Kapcsolatok: 4
Hírnév: 2
Csatlósok: 3
Státusz: 2
Kor: 1

Képességek (Opcionális):

- Empátia 1.
- Éberség 4.
- Helyismeret 2.
- Írányítás 4.
- Kézitusa 2.
- Megfélemlítés 3.
- Rászedés 3.

- Biztonsági rendszerek 2
- Illemtan 3
- Közelharc 2
- Mesterség (testformázás) 4
- Túlélés 3
- Vezetés 1

- Humán tudomány 3
- Jog 1
- Nyelvismeret 3
- Orvostudomány 5
- Pénzügy 2
- Suzámítógép 2
- Természettudomány 3
- Pszichológia 3

Misztikus Képességek (Diszciplínák)

Uralom 5
Szívósság 4 (+8 Állóképesség)
Jelenlét 4
Őserő 4 (+8 Erő)
Ezertest 5
Bestia 3
Jelenés 2

Primus Aelius

A Gyermek

1866 ban született Székelyföldön Anton Forel svájci professzor, aki a mértéktelen szeszfogyasztás ártalmainak kutatására, és az eredmények széleskörű ismertetésére tette fel az életét. A kíváncsisága és tudásvágya 1921 ben okozta halálát. Alkoholmérgezésben hunyt el.

Az 1893. február 7-én született fia, az apától a neve mellett, a hivatásérzetet is örökölte. Marcus Forel itűnő maturátus után, a kolozsvári orvosi karra iratkozott, s az első világháború előtti utolsó békeévben két szemesztert még Bázel egyetemén végzett, hogy a nyugati nyelvek mellett a nyugati intézetekben szintén otthonosan mozogjon. De közbeszólt a világégés és diploma nélkül esett át a „vöröskeresztségen”. A frontokról szerencsésen hazakerülve annyi menekült medikustársával együtt, a fővárosban szerezte meg orvosi oklevelét. A háborút lezáró 1919/20-as tanév végén, miközben a transzszilván alma mater már átkerült Szegedre.

Apja halála után a Vidakovits-klinikán töltötte az 1921–1923 közötti két évet, majd 1924-ben már a híres Tauffer-klinika, díjas gyakornokai között találjuk. Tauffer professzor a „nagybátyja” volt, aki nyugdíjasként is „fazont adott” az intézetnek. Az utód Tóth István professzor, a fiatal sebészben korán felismerte a kivételes klinikusi képességet, ezért 1928 elején szinte mély vízbe vetve Marcus kinevezést kapott az ország egyik legnagyobb vidéki gyógyintézetének, a gyulai kórház sebészeti osztályának élére. Ott kitűnően megállta helyét, de Tauffer professzornak más volt a terve. A kiváló unokaöccsöt magával vitte Svájcba, Engelburg városába hogy öregkorára utódot neveljen ki.

A német nyelvű kelet-svájci kanton egészen különböző arculatú régiókat foglal magába. A Bodeni-tó látványos, gyönyörű vidéke, a Rajna és a Linth folyó termékeny völgyei, az Alpokalja, a dimbes-dombos, kis városkáktól hemzsegő, természeti szépségében ragyogó táj bármely arra járó ember érdeklődését felkeltheti. A St.Gallenben pompázó barokk stilusú kolostor a középkor egyik legnagyobb kulturális központja volt. Könyvtárában a szerzetesek ezer éves kézírása is olvasható, megcsodálható.

Ebben a tökéletes környezetben dolgozhatott Marcus Forel, aki származásátt a Kr.e 25 ben született Marcus Fabius Quintilianus –ig vissza tudta vezetni. Quintilianus főként latin retorikával és stilisztikával foglalkozott. A családfa minden ágán végigvezethető a latin nyelv ismerete és használata, a tudományok terén.

Svájcba érkezésük után Marcus Forel lett a tulajdonosa, az Engelburg városában megnyitott Tauffer klinikának. Tauffer sosem mutatkozott nappal. Csak este s éjjelente fogadta unokaöccsét, ha az találkoztni akart vele. Az öreg professzor visszavonultságára hivatkozott, s sokáig el is tudta hitetni úgy Marcussal, mint mindenki mással is, hogy ő csak nappal tud nyugodtan pihenni, és éjjel dolgozik.
A háttérből irányította az ifjú sebész életét. Fizette minden kiadását, s rajta tartotta a szemét.

Aztán eljött a nap és feltárta akaratát Marcus előtt. A finanszírozásért cserébe olyan műtétekre bírta rá a férfit, amelyek legalitása kétséges volt. Éjjel dolgoztak, és kezük alól eleinte igencsak siralmas torz emberi roncsok kerültek ki. Ám a társadalom sosem értesült az esetekről. Az alanyok nyomtalanul eltűntek.

Marcus sokat gyötrődött a történtek miatt, de Tauffertől nem kapott kíméletet. Az első eset után már nem volt visszaút. A „nagybácsi” kegyetlensége nem ismert határt. Végtagokat rövidítettek, alakot formáltak. Testrészeket ültettek át. Génterápiával kísérleteztek. Az alanyok áldozatokká váltak. Nagy összegeket ígértek minimális beavatkozásokért, ám az aláírást követően az első beavatkozás a hangszálak átvágása volt. Az emberek némán agonizálva lebegtek élet és halál közt, a klinika alagsorában kialakított, és páncélajtóval elzárt folyosók termeiben. Tauffer tanult, tanított és csak eszközöknek tekintette az élő és holt testeket. Ha már nem volt mit „javítani” rajtuk, akkor fogta a következő jelentkezőket, és az addig felhalmozott tapasztalatai alapján dolgozott rajtuk tovább. Nem használt érzéstelenítőt, nem altatott. Saját bevallása szerint szerette látni a tekintetekben a rémületet, és arra vágyott, hogy egyszer a feltétlen bizalmat fedezze fel.
A különböző képességek javítására és ezek kombinálására törekedett.

Marcus nappal gondoskodó, odafigyelő, segítő, sebészként dolgozott. Éjjel a másik énje kerekedett felül és rombolt, ölt ha kellett a végcél hajszolásában. Akaratlan is sokat tanult az emberi testről. S bár nem vette észre, de a nappali műtétjei könnyebbé, gyorsabbá és eredményesebbé váltak. Karierje gyorsan ívelt felfelé. Svájc egyik legelismertebb orvosává tették a sikeres beavatkozásai.

Aztán eljött 1938 Immáron tíz éve folytatta nappal áldott, éjjel átkozott tevékenységét.
Tauffer egyik éjjel nem műtős ruhában, hanem frakkban jelent meg az esti megbeszéléseik idejében az irodában.
- Eljött az idő hogy beteljesítsem a sorsod, azzá tegyelek ami én is vagyok – Marcus csak mosolygott, azt hitte ennél jobban már nem hasonlíthat nagybátyjára. Az őrület az ő agyába is beférkőzött már, s talán ügyesebb és találékonyabb is volt a műtéteket illetően.
Tauffer nem magyarázott. Marcus hátamögé lépett. Iszonyatos erővel ölelte át és lehunyt szemmel, élvezettel szívta szárazra nevelt „gyermekét”.

Marcus Forel ruhátlanul és fájdalmaktól fetrengve tért magához, egy vészvilágítással megvilágított körbecsempézett szobában. Éhség … soha nem tapasztalt éhség irányította tetteit. A szag hirtelen öntötte el érzékeit. A VÉR, a meleg vér volt ami hangos ordításra késztette. Görnyedve tápászkodott fel. Nem érdekelte hogy fázik, hogy meztelen, csak az éhség volt ami számított.
A szobában négy ágy a falak mellett. Rajtuk a legutóbbi négy kísérleti alany. Még éltek, még lélegeztek és bizonyára vergődtek volna ha nincsenek lekötözve.
Tauffer nem mondott semmit nem irányította, magától érzett rá az éhség csillapításának módjára. A frissen felvágott testekből szivárgott a vér, s a szag betöltötte a szobát.
Az elsőt majdnem széttépte a vágy tökéletesen eluralkodott rajta, majd ahogy az éhség csökkent, úgy tért vissza a józan gondolkodása is. Mind a négy áldozatot megölte. Ha nem is mindnél a drasztikus harapás volt az ok, de a vérveszteség amúgy is végzett volna velük.
Ott ült az egyik áldozat mellett az ágyon összegörnyedve, teste vérmocskos, gondolatai zavarosak. Órák múlva kattant az elektromos zár, az ajtó kinyílt. Ott állt a nagybácsi elegánsan.
-Eredj fürödj le és öltözz fel méltósággal ! – adta ki a parancsot.

A zuhany alatt állva gondolkozott el a történteken. Semmit nem értett. Felöltözött és visszatért az irodájukba.
Itt tudott meg mindent. Most hallott először vámpírokról, eddig ő is csak mosolygott a meséken. Hitte is, nem is. Tauffer lépésről lépésre bizonyított. Hajnalig beszélgettek hagyományokról, szabályokról.

Marcus megértette hogy elvesztette az életét és a lét kegyetlen világába lépett át. Megragadta az alkalmat és Ősei „tiszteletére” felvette a Primus Aelius nevet. A kilinika vezetését átadta a legrátermettebb főorvosának, és ő maga visszavonult atyjához hasonlóan, s csak éjszakára vállalt műtéteket, s ezeket is csak akkor ha már nem érezte rutinnak az elvégzendő beavatkozást.

1988 ban települt át - immáron már teljes jogú tagjaként a testvériségnek – Martignybe. Nem nyitott klinikát. Mindössze tanácsadóként szerepel vagy épp „vendégprofesszorként” néhány kórházban. Csak az érdekesebb eseteket vállalja el. Nem sokan ismerik, s akik igen, azok viszont áhítattal ejtik ki nevét ha szóba kerül.

Bankszámláján tetemes vagyon, de nem igazán érdekli. Nincsenek nagy igényei. Társaságba ritkán jár. A Herceg akkor látta tán, mikor illőképp bemutatkozott a városba lépését követő első napokban.
Egy kis kertesházban lakik a város szélén. Túlfejlesztett, többszörös biztonsági rendszerrel felszerelt - még a kerítés is nem csak a ház és a pince - a környezete .Két jármű áll a garázsában. Egy fekete furgon és egy Renault Megan. A sofőrje mindenesként tevékenykedik mellette. Ha kell titkár, ha kell „alanybegyűjtő”. Ugyanis a ház pincéjében egy egy kísérletet még a mai napig is elvégez dr Aelius.
Az ölelését követő órák végzetes változásokat okoztak agytekervényeiben. A fejébe vette, hogy a világnak tökéletesnek kell lennie. A szépet keresi, a hibátlant. Különleges műtétek sora által egyre több lesz Martignyben a szép nő és tökéletes testfelépítésű férfi. Betegei jól megmagyarázható vérveszteséggel térnek magukhoz, s ebből kifolyólag lábadozásuk néhány nappal meghosszabbodik. Ám néha el eltűnik egy egy ember az ismert személyek közül is. Ilyenkor sikáig nem nyúl szikéhez. A hiba okát keresi kutatja. ….