Csakis Önért Magánklinika

Már egy ideje megérkeztem a klinikára. Amúgy is szerettem volna kicsit megismerni az épületet, benyomásokat szerezni a hangulatról, a munkatempóról, a betegszámról. Az meg, hogy betessékeltek egyenest az irodába és magamra hagytak, az külön öröm. Kicsit elbóklászom, jó alaposan körbenézek. Ritka, hogy egy fajtárs valamilyen bizalmas helyét korlátozások nélkül megszemlélhetem. Apró személye tárgyak, esetleg valami feljegyzés az asztalon, egyáltalán a hely hangulata, hogy mennyire rendezett vagy kaotikus … Oly sok árulkodó dolgot lehet így felfedezni.
Aztán amikor meghallom a lépteket közeledni, villámgyorsan behuppanok a székbe, mint egy jófiú, és unott képpel üldögélve fogadom Jessicat. A jöttére aztán felállok, arcomon udvarias mosoly jelenik meg.
- Örülök, hogy újra láthatom. Aimé La Forge. Az embeeknek csak Anton Smith jelenleg. – képletesen, a kezét nem érintve kezet csókolok. – A hercegi fogadáson találkoztunk.
Megvárom, míg helyre teszi, hogy akkor most ki is lehetek. Gondolom emberre számított. Ha Jess helyet foglalt, akkor leülök én is újra.
- Igen kellemes kis hely. Gratulálok! – dícsérem a klinikát. Első lépésnek ez sose rossz.

A hölgy tehát el van havazva, s még csak nem is próbálja titkolni, bár zilált állapota miatt amúgy is észrevehető lenne. Azt, hogy nem emkékszik rám, csupán a szórakozottságának és a leterheltségének tudom be. Egy új vértestvér érkezése nem lehet mindennapos, s főleg nem egy magamfajtáé.
Mikor a lényegre térnénk, viszonylag hamar, ami szoros időbeosztást sejtet, amit én sem akarok felborítani, igyekszem a lényegre szorítkozni.
-Nos, nemsokára nagyobb összeg szabadul fela vagyonomból, kivontam magam egy üzletből, ami már nem volt elég kecsegtető, s most új befektetési lehetőségeket keresek. Mivel előzetes felméréseim és meglátásaim szerint jelen gazdasági helyzetben a gyógyszeripar és az egészségmegőrzés lesz az egyik legjobb húzóágazat, így logikusnak tűnt a lépés, hogy megismerkedem a klinikával. Persze nem tudhatom van-e olyan terve, amiben jól jönne némi kívülről jövő tőkeinjekció …
Elhúzom a végét, s várom a választ. Alapvetően futnék még pár tiszteletkört, körbeízlelgetnénk egymást, de látom, hogy Jessica most éppen rohan. Ha ennyiből nem mond azonnal nemet, akkor később, nyugodtabb körülmények között majd tovább tapogatózhatunk.

Jessica nekem nagyon szétszórtnak tűnik. Lehet, valóban gondjai vannak mostanában. Vagy ez csak valami álca? Annak kicsit fura.
- A Vértestvérek között az Aimé-t használom, ezen a néven ismernek. Maradjunk talán ennél!
Erre a kérdésre egyszerű volt a felelet, s figyelmes udvariasság, hogy megkérdezte. A továbbiak már komolyabb megfontolást igényelnek. Mit tegyek? Udvariasodjak? Avagy legyek konkrét? Elemezzük csak a helyzetet!
Első lehetőség: Jessicának nincsenek tervei a klinikával kapcsolatban. Akkor a beruházás értelmetlen, a hely nem fejlődőképes, hisz tulajdonosa nincs erre ambicionálva.
Második lehetőség: Tervek ugyan vannak, de Jess nem akarja elárulni. Vagy nem akarja, hogy befektessek, vagy még nem tudja, hogy megbízhat-e bennem. Ez utóbbi logikus is. Az lett volna a fura, ha elsőre kitálal mindent.
Akkor viszont egyik mód, ahogy rátermettségemet bizonyítsam, az, ha kiszedek belőle mégis valami infot. A másik, ha saját eredményeimről beszélek.
- Nos, kedves Jessica, nekem nem lehetnek konkrét terveim az Ön klinikájával kapcsolatban. – kezdem egy kis feddéssel, amiért ilyen kis bugyuta kérdést tett fel, az híve, hogy nem látok át a szitán. De örömmel támogatom az Ön terveit, amennyiben befektetésre alkalmasnak találom. De nem kell most belemennünk a részletekbe, hisz erre húsz perc semmiképpen sem elég.
Tartok egy apró szünetet. Elsőre ennyi a játékszabályok lefektetéséből talán elég is lesz. Beszéljünk kicsit amgunkról!
- Azért kerestem meg Önt, mivel magam is az egészségipar felé kacsingatok. Bizonyos egészségügyi kutatásokat finanszírozok, melyek a Sandoz cég egyik Angliai laborjában folynak. Eredmény ugyan csak 10-15 év múlva várható, de hát ráérünk, nemde? – mosolyodom el újra a végén.
- Nem akarnám feltartani, s ha most nagyon belelendülnénk a beszélgetésbe a klinikával kapcsolatban, minden bizonnyal kifutnánk abból a szűk húsz percből. Inkább találkozzunk majd máskor, amikor hosszasabban ráér!

Jessica lehet is zavarban. Ha Kínában lennénk, ezt neveznék arcvesztésnek. Nem készült fel abból, ki érkezik látogatóba, s kiféle, miféle az illető, nem szaglászott utánam. Hagyja, hogy teljes mértékben én vezessem a beszélgetést. Azt hiszem, ez az idő valóban nem alkalmas arra, hogy érdemben tárgyaljunk valamiről. Arra viszont kitűnően alkalmas lehet, hogy olyasmit szedjek ki belőle, amit ennél összeszedettebb állapotában esetleg nem mondana el.
- Ó, ez igazán nagyon imponáló reklámszöveg! – nevetem el magam – A legjobbat akarom a pácienseimnek! – utánzom a hanglejtést. – De én nem vagyok páciens, sem a média egy képviselője, sem egészségügyi ellenőr. Nekem nem kell eladnia, hogy a betegeiért él-hal! ~ Előbbi már úgysem lehetséges ~ - elnézően mosolygok, amiért ilyesmivel traktál.
A jó pénzes ügyfelek látókörbe vonására tökéletes egy ilyen hely, s végül is ha egy pár deci vérrel kevesebbel távoznak … Sok lehetőség van egy ilyen klinikában!
- Gondolom ide jár Martigny és a vidék színe java, persze nem külső szempontjából értem, inkább pénzügyileg. – folytatom. – Kellemes kis kuncsaftkör lehet. Igazán ötletes megoldás! – dícsérem tovább, hátha egy kis dicsekvésre buzdíthatom.

Nehezen hiszem el, hogy Jess valóban a betegeiért gürcöl. Vámpírként egyenesen megalázónak tartom, hogy embereket szolgál ki. De hát én vendég vagyok, ő házigazda, nem illik egymást sértegetnünk.
- Bocsásson meg, kérem! – felelem bűnbánóan, bár bennem nyoma nincs ilyen érzelemnek. – Nos, valóban impozáns hely. – próbálom a dicséretekkel folytatni. – Egyszer majd szívesen megnézném, de nem most, hisz a folyosó végéig se jutnánk már ennyi idő alatt. Valóban zsúfolt lehet a programja. Köszönöm, hogy időt szakított rám!
Felállok, hisz már ő is áll, s megint egy kézcsókkal búcsúzom, feltéve, hogy még megkapom a kezét, miután megorrolt rám.
- További jó munkát kívánok, s a mielőbbi viszont látásra!