KezdőlapBelépés
Ki van itt?
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég Nincs
A legtöbb felhasználó (22 fő) Hétf. Aug. 08, 2022 12:39 pm-kor volt itt.
Legutóbbi témák
Facebook
Hagne Eudoxia Sisinis
1 / 1 oldal
Hagne Eudoxia Sisinis
by Erica Fadde Vas. Márc. 29, 2009 4:37 pm
Név: Hagne Eudoxia Sisinis ("Myrsina")
Faj: vadász
Életkor: 32
Született: 1976. november 4.
Görögország, Kastoria
Koncepció: Az éjszaka vándora
Természet: Gyámkodó, Vakmerő
Viselkedés: Magányos, Túlélő
Tulajdonságok:
Erő: 6
Ügyesség: 8
Gyorsaság: 9
Modor: 7
Intelligencia: 6
Megjelenés: 7
Észlelés: 6
Állóképesség: 5
Akaraterő: 5
Szerencse: 5
Felhasználva: 6 szabadon elkölthető pont
Előnyök:
Kétkezesség (1 pont)
Halvány aura (2 pont)
Vámpír külső (2 pont)
Hátrányok:
Függőség (1 pont)
Fóbia (2 pont): klausztrofóbia
Belső fenevad (5 pontos)
Hátterek:
Anyagi háttér 4
Kapcsolatok 3
Befolyás 3
Szövetségesek 3
Fegyvergyűjtemény 3
Felhasználva: 4 szabadon elkölthető pont (+2 pont fel nem vett Előnyből)
Képességek:
Éberség 3
Irányítás 4
Kézitusa 3
Kifejezőkészség 3
Figyelem 3
Illemtan 2
Közelharc 4
Lőfegyverek 5
Túlélés 3
Humán tudományok 3
Természettudományok 1
Jog 4
Nyelvismeret 2 (anyanyelv: görög +angol, francia)
Krédók:
Ártatlanság 5 (elsődleges)
Védelmezés 5
Látás 3
Felhasználva: 5 szabadon elkölthető pont
Erica Fadde- Virrasztó
-
Hozzászólások száma : 213
Age : 31
Tartózkodási hely : Budapest
Üzenőláda : "Ha a rosszak zavarodnak,
Fojtó lángok kavarognak,
Akkor engem hívj áldottnak."
Karakterlap : Erica Fadde
További karakterek : Jorma Magnus Alatalo
Mesélő
Registration date : 2009. Feb. 06.
Re: Hagne Eudoxia Sisinis
by Erica Fadde Szer. Ápr. 01, 2009 12:01 am
Felszerelés:
Martigny Kertvárosában egy hatalmas ház
1 db Ferrari 360
1 db ezüst tőr
2 db Glock 26
2 db Sig Sauer SP2022
1 db Sig Sauer P556 Pistol
(+Személyes tárgyak)
Martigny Kertvárosában egy hatalmas ház
1 db Ferrari 360
1 db ezüst tőr
2 db Glock 26
2 db Sig Sauer SP2022
1 db Sig Sauer P556 Pistol
(+Személyes tárgyak)
A hozzászólást Erica Fadde összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Május 14, 2009 2:14 pm-kor.
Erica Fadde- Virrasztó
- Hozzászólások száma : 213
Age : 31
Tartózkodási hely : Budapest
Üzenőláda : "Ha a rosszak zavarodnak,
Fojtó lángok kavarognak,
Akkor engem hívj áldottnak."
Karakterlap : Erica Fadde
További karakterek : Jorma Magnus Alatalo
Mesélő
Registration date : 2009. Feb. 06.
Re: Hagne Eudoxia Sisinis
by Erica Fadde Szer. Ápr. 01, 2009 10:12 pm
Előtörténet:
Esős, késő őszi hajnal volt. A legtöbb ember még édesdeden aludta legszebb álmát, mikor egy nő életet adott egyetlen gyermekének. A csöppség azonnal belopta magát anyja szívébe. A büszke apa pedig gyönyörködve nézte a két nőt.
A lány pedig cseperedni kezdett. Négy éves korában fedezték fel különleges tehetségét humán irányba: szavalt és verseket mondott, változatosan, tisztán beszélt, és azonnal megjegyezte a szüleitől hallott idegen szavakat. A két szülő próbálta kamatoztatni a kislány tudását, és támogatni kezdték ezen az úton. A lány pedig fogékony volt erre.
A szóban forgó lány, Hagne egészen tizenkét éves koráig követte ezt az utat. Ekkor azonban megkezdődött lázadó korszaka. Szakított addigi elfoglaltságaival, barátainak szentelte minden idejét. Szülei eleinte még veszekedtek vele, de mikor tudomásul vették, hogy a lány nem hajlandó változtatni a dolgokon, végül békén hagyták…
Nem telt bele három évbe, és Hagne belevetette magát az éjszakai életbe: szórakozóhelyek, alkohol, nikotin és ritkábban drogok is megfordultak mindennapjaiban.
Sokáig teljesen elégedett volt az éjszakai orgiákkal, és nappali vegetálásával. Azonban szülei egyre jobban gyanút fogtak másik életét tekintve. Ahogy gyanújuk erősödött, a csökönyös lányt szobafogságra ítélték… ekkor még nem sejthették, hogy ez nem fogja megállítani önfejű lányukat.
Az ablakon keresztül jutott ki ketrecéből, és barátai felé vette az irányt, akik előre megbeszélt terv alapján nem messze várták. Miközben feléjük tartott, gyanús neszeket hallott a közelből. Arra fordult, nézelődött, és várt pár percig, de nem történt semmi. Óvatosan tovább haladt, de nem jött újabb jel. Bandájával elérték végre a nightclub-ot, és belevetették magukat az éjszakai életbe. A harmadik kör tonik és… ki emlékszik már, hányadik cigi után egy sötét alak tűnt fel a szórakozóhelyen.
- Éppen nekem való. - Jegyezte meg Hagne két slukk között, csábos, féloldalas mosollyal.
Elnyomta a cigit, felállt, és a férfihez táncolt. A neonfények és a félhomály tehette, de még ilyen állapotban is természetellenesen sápadtnak találta őt. Talán éppen ezért is tűnt olyan izgalmasnak.
Táncoltak, végtelen óráknak tűnő ideig. Hagne már egészen beleveszett a férfi csodálásába, egyetlen szó nélkül engedte annak mindenféle közeledését. Kezdett rosszul lenni, a nemrég legurított tonik visszakívánkozott. Azt hitte, a férfi észrevette ezt, valamit a fülébe súgott, amit nem értett, aztán elkezdte a kijárt felé húzni. Félig még magánál volt, legalábbis tisztán emlékszik rá még ma is, mikor barátainak intett, hogy majd jön.
Kiérve megcsapta a hideg levegő, amitől majdnem hanyatt vágódott. De a férfi erősen fogta, aztán ugyan ilyen erősen nekinyomta a sikátor egyik falának. Lassan átölelte a lányt, aki kezdett észhez térni, és próbált szabadulni a karokból. De innen már nem volt menekvés.
Kezeit mintha satuba szorították volna, csípőjét pedig mintha mindkét oldalról fal szorította volna. Elöntötte a rettegés, sikítani akart. Annyira megemelkedett az adrenalin szintje, hogy nem fogta fel a férfi következő mondatait. Reménytelen harca azonnal véget ért, ahogy a tűhegyes fogak utat találtak bőrén keresztül a benne folyó vérhez. És akkor…
… olyan gyönyörűség járta át a testét, amit soha életében nem fog elfelejteni. Hogy feledhetné. Miközben kiszipolyozták, és egyre közelebb került a halálhoz, még élvezte is azokat a pillanatokat.
Ekkor azonban a férfi elengedte, ő pedig a földre hanyatlott. Egy pillanatra mintha egy nő arcát látta volna, aztán pedig…
… Egy kórház fehér függönyei. Az orvosok értetlenül latolgatták, mi történhetett: nem volt sérülése, viszont rengeteg vért vesztett. Csakis ő tudta a választ a kérdésekre. Legalábbis ezt sejtette.
Ezek után jó ideig nem tette ki a lábát otthonról, egyrészt saját akaratából, másrészt szülei forrongó dühe miatt. De ez volt a legkisebb problémája. Folyamatosan attól rettegett, mikor tér vissza a férfi, és taszítja a halálba édes ölelésével.
Teltek a hónapok. Kezdte egyre jobban úgy érezni, hogy az egész csak egy múló rémálom volt. Ekkor azonban…
… Egy téli délután volt, amikor gyorsan besötétedett. Különóráról jött éppen (ugyanis közben igyekezett minél jobban szülei kedvére tenni, és minél jobban elszakadni az éjszakától, visszatért régi elfoglaltságaira és tanulmányaihoz), már egész közel volt a házhoz, amikor feltűnt neki, hogy a házukban egyetlen lámpa sem ég. Ez pedig különös volt, hiszen anyjával fél órája beszélt telefonon, akkor pedig azt mondta, otthon várják.
Lassan nyitott be az ajtón, és szüleit szólítva lépett beljebb. De ők nem válaszoltak. A konyhába érve meg is tudta, miért nem: felkapcsolta a villanyt, aztán pár másodperc múlva elhányta magát.
Szülei eltorzult teteme, és rengeteg vér fogadta. Annyi ereje maradt, hogy hívja a rendőrséget. Utána sírógörcsöt kapott, és kis híján összeroppant. Még aznap hangok kezdték gyötörni, pokoli sikolyok és halálfélelemmel teli képek.
A tárgyalás után rokonok híján, mivel még kiskorú volt, árvaházba küldték. Pár nap itt tartózkodása alatt alig mozdult ágyáról, térdeit felhúzva, sírva és remegve hintázott itt. A képek, amiket fel-felvillanni látott, és a hangok, amiket egyre tisztábban hallott, kis híján megőrjítették. Azonban őrangyala nem hagyta el: egy nő képében érkezett, akit valahol már biztosan látott, csak nem emlékezett, hol.
A nő a gyámja lett, annak ellenére, hogy beszélgetésük alatt beszélt neki a hangokról és a látomásokról. Először nem értette. De egy idő után a nő mesélni kezdett neki. Arról, hogy ő is átesett hasonló dolgokon, ő is érzett hasonlókat, és hogy harcolnia kell. És hogy mi ellen? Az olyan szörnyek ellen, mint az a férfi… akinek ő ostobán odavetette magát, és ezért szüleinek meg kellett halnia. A nő, bizonyos Salome megtanította őt bánni a fegyverekkel, okította őt, hogyan bánhat el a férfihez hasonló szörnyekkel. Mikor Hagne megszállása teljesen végbement, megbékélt a lelke, és lecsillapodott. Ekkor 17 éves volt.
Salome gondoskodott róla, hogy bekerüljön egy neves egyetemre, ahol jogásznak tanult. Tanulmányi évei alatt félretett neki egy kisebb vagyont, és közös vadászataik alatt kitanította minden apró fortélyra.
Közös megállapodás alapján azonban Hagne nem maradhatott: tovább kellett állnia egy másik országba, ahol új életet kezdhet, ismeretlenül.
A választás Svájcra esett. Közel négy éve él már itt, jogászként praktizálva, az éjszakákat Myrsina-ként élve.
Esős, késő őszi hajnal volt. A legtöbb ember még édesdeden aludta legszebb álmát, mikor egy nő életet adott egyetlen gyermekének. A csöppség azonnal belopta magát anyja szívébe. A büszke apa pedig gyönyörködve nézte a két nőt.
A lány pedig cseperedni kezdett. Négy éves korában fedezték fel különleges tehetségét humán irányba: szavalt és verseket mondott, változatosan, tisztán beszélt, és azonnal megjegyezte a szüleitől hallott idegen szavakat. A két szülő próbálta kamatoztatni a kislány tudását, és támogatni kezdték ezen az úton. A lány pedig fogékony volt erre.
A szóban forgó lány, Hagne egészen tizenkét éves koráig követte ezt az utat. Ekkor azonban megkezdődött lázadó korszaka. Szakított addigi elfoglaltságaival, barátainak szentelte minden idejét. Szülei eleinte még veszekedtek vele, de mikor tudomásul vették, hogy a lány nem hajlandó változtatni a dolgokon, végül békén hagyták…
Nem telt bele három évbe, és Hagne belevetette magát az éjszakai életbe: szórakozóhelyek, alkohol, nikotin és ritkábban drogok is megfordultak mindennapjaiban.
Sokáig teljesen elégedett volt az éjszakai orgiákkal, és nappali vegetálásával. Azonban szülei egyre jobban gyanút fogtak másik életét tekintve. Ahogy gyanújuk erősödött, a csökönyös lányt szobafogságra ítélték… ekkor még nem sejthették, hogy ez nem fogja megállítani önfejű lányukat.
Az ablakon keresztül jutott ki ketrecéből, és barátai felé vette az irányt, akik előre megbeszélt terv alapján nem messze várták. Miközben feléjük tartott, gyanús neszeket hallott a közelből. Arra fordult, nézelődött, és várt pár percig, de nem történt semmi. Óvatosan tovább haladt, de nem jött újabb jel. Bandájával elérték végre a nightclub-ot, és belevetették magukat az éjszakai életbe. A harmadik kör tonik és… ki emlékszik már, hányadik cigi után egy sötét alak tűnt fel a szórakozóhelyen.
- Éppen nekem való. - Jegyezte meg Hagne két slukk között, csábos, féloldalas mosollyal.
Elnyomta a cigit, felállt, és a férfihez táncolt. A neonfények és a félhomály tehette, de még ilyen állapotban is természetellenesen sápadtnak találta őt. Talán éppen ezért is tűnt olyan izgalmasnak.
Táncoltak, végtelen óráknak tűnő ideig. Hagne már egészen beleveszett a férfi csodálásába, egyetlen szó nélkül engedte annak mindenféle közeledését. Kezdett rosszul lenni, a nemrég legurított tonik visszakívánkozott. Azt hitte, a férfi észrevette ezt, valamit a fülébe súgott, amit nem értett, aztán elkezdte a kijárt felé húzni. Félig még magánál volt, legalábbis tisztán emlékszik rá még ma is, mikor barátainak intett, hogy majd jön.
Kiérve megcsapta a hideg levegő, amitől majdnem hanyatt vágódott. De a férfi erősen fogta, aztán ugyan ilyen erősen nekinyomta a sikátor egyik falának. Lassan átölelte a lányt, aki kezdett észhez térni, és próbált szabadulni a karokból. De innen már nem volt menekvés.
Kezeit mintha satuba szorították volna, csípőjét pedig mintha mindkét oldalról fal szorította volna. Elöntötte a rettegés, sikítani akart. Annyira megemelkedett az adrenalin szintje, hogy nem fogta fel a férfi következő mondatait. Reménytelen harca azonnal véget ért, ahogy a tűhegyes fogak utat találtak bőrén keresztül a benne folyó vérhez. És akkor…
… olyan gyönyörűség járta át a testét, amit soha életében nem fog elfelejteni. Hogy feledhetné. Miközben kiszipolyozták, és egyre közelebb került a halálhoz, még élvezte is azokat a pillanatokat.
Ekkor azonban a férfi elengedte, ő pedig a földre hanyatlott. Egy pillanatra mintha egy nő arcát látta volna, aztán pedig…
… Egy kórház fehér függönyei. Az orvosok értetlenül latolgatták, mi történhetett: nem volt sérülése, viszont rengeteg vért vesztett. Csakis ő tudta a választ a kérdésekre. Legalábbis ezt sejtette.
Ezek után jó ideig nem tette ki a lábát otthonról, egyrészt saját akaratából, másrészt szülei forrongó dühe miatt. De ez volt a legkisebb problémája. Folyamatosan attól rettegett, mikor tér vissza a férfi, és taszítja a halálba édes ölelésével.
Teltek a hónapok. Kezdte egyre jobban úgy érezni, hogy az egész csak egy múló rémálom volt. Ekkor azonban…
… Egy téli délután volt, amikor gyorsan besötétedett. Különóráról jött éppen (ugyanis közben igyekezett minél jobban szülei kedvére tenni, és minél jobban elszakadni az éjszakától, visszatért régi elfoglaltságaira és tanulmányaihoz), már egész közel volt a házhoz, amikor feltűnt neki, hogy a házukban egyetlen lámpa sem ég. Ez pedig különös volt, hiszen anyjával fél órája beszélt telefonon, akkor pedig azt mondta, otthon várják.
Lassan nyitott be az ajtón, és szüleit szólítva lépett beljebb. De ők nem válaszoltak. A konyhába érve meg is tudta, miért nem: felkapcsolta a villanyt, aztán pár másodperc múlva elhányta magát.
Szülei eltorzult teteme, és rengeteg vér fogadta. Annyi ereje maradt, hogy hívja a rendőrséget. Utána sírógörcsöt kapott, és kis híján összeroppant. Még aznap hangok kezdték gyötörni, pokoli sikolyok és halálfélelemmel teli képek.
A tárgyalás után rokonok híján, mivel még kiskorú volt, árvaházba küldték. Pár nap itt tartózkodása alatt alig mozdult ágyáról, térdeit felhúzva, sírva és remegve hintázott itt. A képek, amiket fel-felvillanni látott, és a hangok, amiket egyre tisztábban hallott, kis híján megőrjítették. Azonban őrangyala nem hagyta el: egy nő képében érkezett, akit valahol már biztosan látott, csak nem emlékezett, hol.
A nő a gyámja lett, annak ellenére, hogy beszélgetésük alatt beszélt neki a hangokról és a látomásokról. Először nem értette. De egy idő után a nő mesélni kezdett neki. Arról, hogy ő is átesett hasonló dolgokon, ő is érzett hasonlókat, és hogy harcolnia kell. És hogy mi ellen? Az olyan szörnyek ellen, mint az a férfi… akinek ő ostobán odavetette magát, és ezért szüleinek meg kellett halnia. A nő, bizonyos Salome megtanította őt bánni a fegyverekkel, okította őt, hogyan bánhat el a férfihez hasonló szörnyekkel. Mikor Hagne megszállása teljesen végbement, megbékélt a lelke, és lecsillapodott. Ekkor 17 éves volt.
Salome gondoskodott róla, hogy bekerüljön egy neves egyetemre, ahol jogásznak tanult. Tanulmányi évei alatt félretett neki egy kisebb vagyont, és közös vadászataik alatt kitanította minden apró fortélyra.
Közös megállapodás alapján azonban Hagne nem maradhatott: tovább kellett állnia egy másik országba, ahol új életet kezdhet, ismeretlenül.
A választás Svájcra esett. Közel négy éve él már itt, jogászként praktizálva, az éjszakákat Myrsina-ként élve.
Erica Fadde- Virrasztó
- Hozzászólások száma : 213
Age : 31
Tartózkodási hely : Budapest
Üzenőláda : "Ha a rosszak zavarodnak,
Fojtó lángok kavarognak,
Akkor engem hívj áldottnak."
Karakterlap : Erica Fadde
További karakterek : Jorma Magnus Alatalo
Mesélő
Registration date : 2009. Feb. 06.
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.|
|
|
» Kérdések, problémák
» 6.66-os kísérlet
» Városi Park
» Nicole Drake búvóhelye
» Nicole Drake
» Régi könyvesbolt
» Várfal
» Lucie Eliza Black