Dominique Chabrol

A szóban forgó hölgy..mert bizony izzig-vérig annak kell tekintenünk, második születésére a gyönyörű Svájc, Valais katonjában található, Martigny városkájában került sor….
Második születés…nos ne szaladjunk ennyire előre, csak szép sorban, hogy pontosan lásd a folyamatokat kedves testvérem.

Nicky, mert mindenki csak így hívta, akit elég közel engedett magához, itt született Martigny városában. A dátum 1958, egy gyönyörű téli éjszaka, hajnali három óra. Senki sem hitte hogy megfogan, s mikor megtörtént, az orvosok azzal ijesztgették a bizakodó szülőket, hogy valószínűleg értelmi fogyatékos lesz. Az ok a szülők kora. Apja és anyja későn találtak egymásra, ám a szerelem hevében talán bele sem gondoltak, mi lesz a kis csemetével, aki valahol odafent úgy döntött, hogy őket választja ki szüleinek.Bizakodtak és optimizmusuk túlszárnyalt minden orvosi károgást.
A téli hajnalban felcsendült az első levegővételt követő, vacogós tiltakozás a hideg ellen, megtörve a klinikai szülőszoba feszültségét. Megvolt minden, tíz lábujj és a kézen is annyi pont ahány illett. A hatalmas szemek kíváncsian mérték fel a környezetet. Éhesen tapadt az apró száj a tejforrásra. Anyja megkönnyebbülten lélegzett fel, ám az orvosok csak a fejüket csóválták. Ezek csak ösztönök, s nem bíztak abban hogy a kislány, aki a születése pillanatában kimondott Dominique nevet kapta, értelmesen fog beszélni és koordináltan mozog majd. A szülők csak mosolyogtak. Akkor is mikor már nyolchónaposan gagyogott. S bár ez a kommunikációs forma csak a szülőknek volt érthető, sokáig mindenki azt hitte így is marad. Aztán szinte egyik napról a másikra elkezdett beszélni, de nem szavakat, hanem kerek mondatokat adott elő rögtön, és pontosan tudta is mit takarnak a szavak. Koraérett volt. Minden érdekelte ami új, ami bonyolult. Kereste a megoldásokat, a megfejtést. A számítógép lenyűgözte és a tudásvágya csillapíthatatlannak bizonyult. A szülei csak mosolyogtak a kétkedőkön, akkor is mikor az elemi iskolából elballagott, majd mikor a középiskolában osztályelsőként végzett. A felsőoktatás kapkodott Nicky után. Válogathatott az iskolák közt.

Ő a Lausanne-i Szövetségi Műszaki Főiskolát választotta. Bentlakásos kollégista lett. Egy másik kanton főiskoláján. Öntörvényű, akaratos és igencsak talpraesett teremtménye a földnek. Nem kért a szülői támogatásból. Anyja már nem érhette meg a diplomaosztást. Édesapja szemében ott ragyogtak a könnyek, mikor lánya nevét hallotta és látta a gyönyörű, karcsú teremtést fellépni az emelvényre, hogy átvegye a színtiszta jeles diplomát.
A leadott diploma munkája, nem a könyvtár polcára került a többi kikölcsönözhető témakidolgozás mellé. A város egyik informatikai cége hatalmas összeget fizetett az akkor még ifjú tehetség, levédetlen ötletéért és mint saját produktumot kezelték ezután. Dominique nem bánta. Az egyezség alapján édesapja bankszámlája egy igen tetemes összeggel lett kikerekítve. Így a lány biztos lehetett benne, hogy apja nem fog semmiben hiányt szenvedni. Ő maga nem kért a pénzből, hiszen egy köteg állásajánlat várta.
Így ott állt 1980 as évben, és eldönthette mihez is kezdjen, hogyan tegye meg felnőttkora első lépéseit. S bár majd egy tucat magasan fizető állás várta, ő mégis ottmaradt az egyetemen. Kutatott fejlesztett. Mindene volt az informatika, az irányítás, a szálak összekötése és a hálózat fejlesztése. A politikába csak annyira ártotta bele magát, hogy átlássa a szövedéket. Az ipar, a fejlesztés, az információ áramlás, a cégek ismerete… ez izgatta.
S most hogy egy éve szövetség jött létre szülővárosa és az egyetem közt, még inkább vonzotta a lehetőség ami ott izzott a levegőben… Hazaköltözött. Két oka is volt erre. Az egyik a főbb ok, hogy édesapja ágyhozkötött beteg lett, aki gondozásra szorult. A másik ok, hogy egy igen érdekes ajánlatott kapott a Francia Nemzeti Számítástudományi és Vezérlési Kutatóintézet (INRIA) egyik kihelyezett laborjától. Minden tökéletes volt a munkabeosztása a témák melyeken dolgozhatott, s a főnöke is belátó volt, mivel édesapjának már csak néhány hónapja volt hátra az orvosok szerint. Aztán 1984 októberben bekövetkezett az amitől a legjobban félt. Apja csendben elaludt. A temetés után hetekig szinte el sem hagyta a munkahelyét. Gyakran a kanapén aludt az irodájában, és sokan elkerülték a szótlan komolyságától megrettenve.

S eljött 1986… a sorsfordító év.
Az együttműködés keretében létre hozták 1986-ban az Önkormányzati és Energia Kutató Központot ("Centre de Recherches Energétiques et Municipales" – CREM). A CREM számára Martigny egy város-méretű laboratóriumként szolgál. Megalakulása óta nagyon sok kísérletet hajtottak már végre. Az alapötlet lényege, hogy az összes energia hálózatot egy rendszerként kezelik, a felhasználásuk optimalizálása érdekében (az energiafogyasztás és a káros kibocsátások minimalizálása). A villamos-, gáz- és vízhálózatot egy egységként kezelik, a TV-hálózatot pedig a helyi kommunikáció eszközeként használják.

S bár a városi önkormányzat kezében volt az irányítás, egy idő után rájött a város vezetése, hogy vagy bevon egyes külső irányítókat is és ezeket résztulajdonosokká teszi vagy széthullik a rendszer.

Egyik reggel hívatta a főnöke, s minden magyarázat nélkül egy borítékot nyújtott át. Benne egy meghívó. Estély.. méghozzá a felső körök tagjai számára. Nem értette, és el is siklott felette. Azt gondolta tévedés, ám mikor a futárszolgálat egy hatalmas doboz átvételi elismervényét íratta alá vele, már elgondolkodott a dolgok menetén.
A dobozban egy ruha rejtőzött, drága egyedi modell. Egy pár cipő, mely a ruha selyem anyagából készült. S legalul egy lapos, bőrrel bevont doboz… felnyitva millió szikra robbant a gondosan csiszolt ékkövekről. Már tudta, hogy valaki nagyon akarja hogy ott legyen. A kísérő kártyán csak ennyi állt.”Ez a jövője, ne meneküljön ! C.L.”
Hát kis mosollyal ajkán sóhajtott, és mindent megtett a délután folyamán, hogy a smink és a frizura hozzáigazodjon a ruhához. Azon már meg sem lepődött, hogy az alakjára simult a ruhaköltemény.

Este megjelent.. és szó szerint megjelent ! A férfiak tekintete leplezetlen időzött el rajta, és sok udvarias biccentésre mosolygott vagy biccentett vissza. Céltalan bolyongott elvett egy pezsgőspoharat, hogy ne lógjon ki a társaságból, de nem kortyolt bele. Józan akart maradni.
Minden kis részletre figyelt, hallgatta a beszélgetéseket. Sokakat ismert névről, fényképről az internet adta lehetőségek most kamatozni látszottak. Tán még beszélgetésbe is bonyolódott volna, hiszen pontosan tudta a cégek nevét s helyzetét, de várt.
Talán az ismeretlen hercegre, aki elcsábította hamupipőkét a bálba. Tizenegy felé az órára nézett és elmosolyodott. Már csak egy óra és ha nem történik semmi, akkor ő talán újra a kedvenc kényelmes kosztümjében találja magát, a villódzó képernyő előtt, és elgémberedve veszi tudomásul, hogy újra csak elaludt a kimerültségtől….
Ám ekkor egy halk kellemes női hang szólította meg.. Ugyanolyan elegáns és kihívó volt a partner, mint ő maga. Udvariasan kezet nyújt és bemutatkozik Értelmet nyer a mongram "C.L." . A titkol név Chantal Lussier. A csoportok feléjük köszöntek, és szétnyíltak ha az útjuk arra vezetett. Nicky a megjelentek tekintetében alázatot, és nem kis riadalmat pillantott meg mikor a nő az egyes vendégek szemébe nézett.
Mint később kiderült a vendéglátóval beszélgetett épp, aki a társalgás közepén az egyik pincért odaintve kicserélte a lány kezében lévő, már erejét vesztett pezsgőt, egy elegáns kristálypohárban bíborbló vörösborra. Megkérte „igya meg” s a lány érezte, nem ellenkezhet. Elkortyolta hát az italt.
A nő a jövőről mesélt. Pénz hatalom befolyás.. irányítás.. csupa izgalmas lehetőség. Nem volt titok többé kinek a tulajdona a cég ahol most dolgozik.
Nicky feje már szédült, és nem értette, de értékelte, hogy a nő ennyit törődik vele. Feladatai lesznek. Információ gyűjtés, értékelés, elemzés s még sok más, amit csak később fog megtudni…


Három év telt el..
Jópár estély.. rengeteg ismeretség.. kapcsolat, információ. S Nicky már néha beleszólt a szervezésbe, a cégek felbomlásába, egyesítésébe. Ajánlatott tett, majd végig is kísérte a folyamatot. Élvezte a nyüzsgést, a hihetetlenül sok ismeret fejben tartását és előszedését mikor szükség volt rá. A patronálója mindenben mellette állt, de néha érezte hogy szinte minden energiáját fel is emészti az érte való ténykedés.

1989 volt az év amikor bevégezte emberi sorsát..
Egyik éjjel végre meghívást kapott a hölgy rezidenciájára. Csak kettesben voltak, semmi vendégsereg vagy üzlettársak.
Leültette és mesélni kezdett egy másik világról. Ahol valóban küzdelem az élet a létért való harc, az utcákon, az estélyeken, vagy épp az íróasztal mögül Nem köntörfalazott. Bevallotta, hogy az érzés, amit eddig tán csak szimpátiának vélt, majd barátságnak és végül tán furcsa vonzódásnak is, nem más mint a vitae hatalma, amit titkon megitatott vele.
Nicky gyűlölte a hazugságokat, ám belátta az üzletben nincs más, mint ármány és kegyetlen játékok sora. Bízott a nőben akkor is, mikor az finoman átölelte és a nyakába harapva a szédületbe sodorta, majd a semmibe taszította, hogy a torkán lecsorgó fémes ízzel ébredjen, immáron már egy egészen más faj tagjaként. Atyja a híres s egyesek szemében hírhedt Lady Lussier a hercegi belső körök egyik elismert, és méltán rettegett hárpiája. Pedig sosem vérengzett s nem lelte kedvét mások szenvedésében. Szelíden csendben tett tönkre üzleti birodalmakat egy egy elejtett megjegyzéssel. Vagy épp a jó fülbe suttogott információ volt az ami egyes embereket a csúcsra repített egyik napról a másikra. Rengeteg lekötelezettje és még több ellensége volt, de ő nem bánta élvezte a szálak kézben tartását és meg nem állt nem pihent. Az éjszakákat az elíziumokban töltötte vagy titokzatos helyekre járt, füstös kocsmákba vagy üres irodaházak legfelső luxus szobáiba. Chantal csábított, játszott élvezte a lét minden percét...

Nicky élete létté változott, éjjel tett vett és nappal a biztonságossá tett birtok egyik kényelmes, napfénymentes szobájában aludt.
Atyja tanította, és magával vitte sok helyre. Tisztelettel bántak vele.
Megismerte a hagyományokat és be is tartotta mindet. Nem szegült ellene a felette állók kéréseinek.. nyíltan nem. Megtanulta átlátni az udvart, igyekezett kiismerni a herceget, a vének tanácsával is találkozott már, de persze megszólalni nem mert. Atyja az egyik udvari hárpia volt, s neki ennek megfelelően kellett viselkednie eztán, hiszen jól tudta ha hibázik atyja gondolkodás nélkül végez vele, még ha a szíve mélyén sajnálná is amit tennie kell.
S bár nem volt szokás ilyen korán ancillává avatni senkit, de Dominique Chabrol elnyerte a jogot, s a herceg elfogadta őt teljes jogú testvérként. Ennek immáron már két éve, s mostanában gyakran gondol azokra az időkre, mikor még atyja szárnyai alatt védettséget élvezett.
S hogy a sors még kegyetlenebb legyen, elvette tőle atyját. Senki sem tudja mi történt. Az udvarmester hallgat, a herceg kitér ha kérdezi, bár igen udvariasan teszi, Nicky érzi, ez az a téma ami kerülendő ha magához hívatja, s információkat vár tőle.

Bár hivatalosan senki sem kérte fel hogy lépjen atyja helyébe, ám teszi a dolgát, s teljesíti az udvar kívánságait. A hárpia tisztség, bármennyire is utált és nem kívánatos személy a viselője, mégis irigylésre méltó poszt.

Egyre több, és egyre nehezebb feladatot kap. S a beszámolókra leginkább az öregek tanácsa előtt kerül sor. Majd valaki segíteni kezdi. Olyan helyzetekből menekül ahonnan már nincs kiút s ő mégis teljesíteni tud. Sejti valaki olyan teheti csak ezt meg vele aki valahol nagyon fent van a magaslatokon, vagy rengeteg szívességet tud felvonultatni...
Egyik éjjel mikor a szokott jelentéstételre menne az elíziumi őr egy kis szobába vezeti..
S lám ott ül egyenes derékkal az asztalra támaszkodva az egyik "öreg" Lionel Duroy. Az a Duroy akiről szárnyra kapott a hír miszerint talán megdöntené a jelenlegi vezetést ha tehetné és mást ültetne a trónra, hogy kedvére irányíthassa a bábként kezelt új herceget...
Egy listát nyújt felé, melyen ott van bizony az összes eset ahol már csak a csoda segíthetett. S Duroy nem kérkedik nem fölényes. Nevéhez illőn, komolyan megfontoltan magyaráz. Mint egy sziklaszirten heverő oroszlán aki lenéz az áldozatára, de lát még benne kis játszi lehetőséget...és különben is jóllakott, hát inkább tanítja magyaráz, hogy aztán talán még jobb étvággyal falhassa fel.....
Így lett ő Dominique Chabrol az új marionette baba akit Duroy finom selyem szálakkal rángat.

Nicky sosem gondolta volna, hogy a lét lehet újabb és újabb. Számára kihívás lett az új patronálójának megfelelni. Mást tanul, a lét kegyetlenebb oldalát kóstolgatja és csak remélheti, hogy Lionel keze még felette van, és nem hagyja egyszer ott a bajban.

A testvérek furán néznek rá. Ha megjelenik az elíziumokban, vagy egy estélyen, kikerülik. Ha beszélniük kell vele, akkor tisztelettel és hideg távolságtartással teszik.
Mostanában nem érzi jól magát. Se kint se bent nincs. Érik benne az elhatározás, hogyha nem történik valami, akkor elhagyja a várost és új egzisztenciát teremt máshol…ám sok minden tartja még itt. Leginkább Lionel Duroy szigorú tekintete, amelyben ott van a lista a szívességekkel....
A remény, hogy atyja visszatérhet, a belénevelt hűség a herceg felé, s a vágy hogy igenis kivívja a saját helyét, akárhol legyen is az….. !

Név: Dominique Chabrol

Természet: Megfigyelő - temperamentumos
Viselkedés: Asszertív - Alkalmazkodó - nyugodt

("Az asszertív viselkedés az arany középút a behódoló (szubmisszív), alárendelt magatartásforma és a fenyegető (aggresszív) magatartásforma között. Lényeges kelléke az asszertív személyiségnek, hogy tudja, hogy mit akar (elérni), és tisztában van a másik igényeivel is. Ennek alapján jogos önbizalom fogja el és magabiztos a fellépése.
A magabiztos fellépés alapja az önbecsülés, amely jótékonyan hat az önbizalmunkra, ezen keresztül a viselkedésünkre. Viselkedésünkből a kommunikáció az, amelyen keresztül le tudjuk mérni hatékonyságunkat, azaz, hogy elérjük-e célunkat.
Véleménynyilvánításában konstruktív, ő maga pedig figyel mások gondolataira. A legfontosabb, hogy ha nem ért valamit, akkor kérdez – ez az információszerzés asszertív módszere, nem pedig az, hogy ez „hülyeség, ezt még soha nem hallottam stb.” )


Menedék: Martigny előkelő negyedében egy magánpalota.
Koncepció: Hárpia jelölt


Tulajdonságok:

Erő 4
Ügyesség 7
Gyorsaság 6
Modor 8
Intelligencia 7
Megjelenés 7
Észlelés 7
Állóképesség 5 (9)
Lélekjelenlét/Akaraterő 8
Szerencse 3
Össz: 62

Előny:

hárpia 5
Seriff barátja 2

Hátrány:

Bűntudat 4
Rivális Atyák 2 (Ha ez nem megy akkor fóbia: 2 (zárt hely, pók, kígyó)
Rémálmok 1


Hátterek:

Mentor 3
Státusz 2
Nyáj 1
Anyagi 3
Befolyás 3
10(+2 szabadon)

Képességek:

Adottság
Empátia 3
Éberség 3
Intuíció 3
Helyismeret 2
Irányítás 3
Kifejezőkészség 3
Megfélemlítés 3
Rászedés 3

Képzettség
Illemtan 3
Vezetés 1

Ismeretek
Hackelés 4
Humán tudományok 2
Jog 2
Nyelvismeret 2 alap francia + angol és német
Pénzügy 3
Politika 1
Számítógép 4
Természettudomány 2
Közgazdaság 1

48 (35+13 szabad)


Diszciplínák:

Jelenés 2
Jelenlét 2
Uralom 2
Szívósság 2 (+4 Állóképesség)

A nála lévő tárgyak, ha elhagyja a birtok határát:
Retikül, mobil, néha egy laptop. S a szokásos női retikül tartozékok...szépítőszerek parfüm zsebkendő notesz toll.
(a későbbiekben ez változhat)


Az anyagi háttérhez (3) csak annyit, hogy bár sok minden nem jár neki, de egy kisebb palotában létezik, és rendelkezésére áll egy limuzin sofőrrel, meg egy tetemes bankszámla.... de mindez az atyja "hagyatéka".
Nem költ nem használja fel a pénzt csak épp annyit amennyi a ház fenntartására kell. A sofőrt a limuzint igénybe veszi ha olyan helyre kell mennie, de többnyire a saját kiskocsijával jár.
A komornyik, a szakácsnő, a két szobalány, a sofőr ott él vele és vigyáz is rá egy testőr. Mindez atyja létének hátrahagyott kelléktára. A herceg nem vette el tőle, mert akkor be kéne vallania hogy tudja mi lett atyjával...
Dominique visszavárja a hárpiát ...