Max Long

Első észrevétel. Nem tudom milyen szövegszerkesztővel dolgoztál, de kérlek legközelebb ha leírsz valamit, ne kezdj minden mondatot új sorban. A szöveget olvasva egy idő után indokolatlan indulat gyűlik az emberben... talán mert minden mondatkezdéshez a sor elejére kell kapni a tekintetet (vagy nem tudom miért)

Max Long írta:Nevem Maximilian Long. Aki ismer csak Max-nek hív.
Valaha Han Xiouang-nak hívtak.Elég öreg vagyok ahhoz hogy tudjam, az örök élet nem mindig áldás.

Történetem a Ming dinasztia vége után 40 évvel kezdődik.
1684-ben láttam meg a napvilágot a Jiangsu tartomány szívében Xí'an városában.Hatodik gyerekként a családban kevés figyelmet kaptam, szegény család volt a miénk. Volt idő mikor napokig nem volt mit ennünk. A város szélén volt (állt) egy kolostor, Shaolin szerzetesek lakhelye volt.
Messze földön híresek voltak a harcművészetükről és erős hitükről. A szerzetesek rendszerint a várost járták, ételt és gyógyfüveket osztottak a rászorulók között. Egyszer megesett hogy egy ifjonc szerzetes meglátott miközben én egy fatörzset püföltem. Azt játszottam, hogy nagy harcos vagyok. A tanonc szólt mesterének. Az akkor 36 éves Xin Shu szerzetes fantáziát látott bennem. A szüleimnek szólt, hogy szerzetest nevel belőlem. 5 éves voltam,mikor elszakítottak a családomtól.
Ilyen fiatalon már megkezdődött az edzésem.

Évek teltek, én cseperedtem és fejlődtem. 20 évesen a 12 legjobb diák között voltam, de én többet akartam. Mindent tudni akartam a kung-fu-ról. Mesterem meg volt győződve, hogy nagy dolgokra vagyok hivatott. Telhetetlen voltam, többet és többet akartam tudni. Az ősi tekercseket bújtam, és sokszor hívtam ki társaimat hogy eldőljön ki a jobb.
27 éves koromra a legjobb növendékké váltam.
A mester tisztet kiérdemelve

Banditák támadtak egy napon a városra. A távoli japán földjéről érkeztek. Kalózok és gyilkosok akik kincsekért és nőkért jöttek. A kolostor összes lakója kiözönlött a várost védeni. Nagy részüket feltartóztatták, de milyen áron.
Nagy volt a veszteség ,a szerzetesek fogyatkoztak.
A mesterem, én és még 4 tanítvány őröltük fel a maradék kalózbandát.
Az egyik martalóc megsebzett a lándzsájával.
Halálos sebesülést kaptam, így a kalózok oldalára dőlt a mérleg.
Letáboroztak a városhoz közel.

A szerzetesek visszavonultak, ellátták a sebesülteket.
A halálomon voltam, mikor egy kisebb csapat bandita beosont a kolostorba.
Vezérük förtelmes alak volt, ki akarták fosztani a templomot.
Megölték a tanítványokat,mesteremet elfogták.
A Vezér megszemlélte művét, vérző sebbel feküdtem előtte.
Mire megszólalt:
-Látom a halálodon vagy.
-De nem kell meghalnod, felkínálom neked a gyógyírt
-Csak ki kell mondanod: Örökké akarok élni!

Na ez nem egészen így van ám...
A vámparok választanak "gyermeket". Még pedig valamilyen okból. Általában önmagukhoz hasonlót vagy épp azért mert távoli terveik vannak vele.
Az ölelés folyamata: A vámpír az utolsó cseppig azaz szárazra szívja a megölelni kívánt embert, majd a saját vérét (vitae) csorgatja a már halott ember szájába. A vitaenek hatalma van. Többek közt az is hogy egyfajta létezést biztosít, ami nem nevezhető életnek.
A te eseted eléggé speciális. Ugyanis a vámpírok félik írtózzák a templomok környékét. Nem igazán állnak le csevegni a papokkal főként nem ha az illető igazhitű. Az ilyen ember vére szinte égeti belülről a testvért. Igazhitű ember ha nincs is egészen biztonságban de szinte alig alig kerül vámpír fogára.
Az ölelés folyamán a lélek eltávozik a testből és "felszáll" a kapuig. Most csak a "jók" esetét veszem figyelembe, akik amúgy átléphetnék a mennyek kapuját....
Ha a léleknek dolga van (elintézetlen helyzet...gyermek sorsa...szerelem...aggódás valakiért...bosszú) vagyis határozott célja van még a földön úgy vissza tud térni a testbe és a létezés gyötrelmes útját rója mig meg nem ölik végleg.

A Te karaktered ha jól értem vallásos. Ha szent embernek nevelték akkor szinte vissza sem tud térni a testbe olyan erős a kapu mögötti világ hívása.
Igazhitű papból sosem lesz vámpír hacsak valamiért meg nem tagadja Istenét hitét.

Tehát...
Ha én alkottam volna a karidat, akkor maradhat szerzetes de legfeljebb csak azzal a céllal hogy megtanuljon egy harcmodort vagy elrejtőzzön vagy épp ahogy írtad,egy éhes szájjal kevesebb legyen otthon. A szertartásokon részt vehet, de ha igazhitű lesz akkor vámpír meg nem öleli, legfeljebb megöli az első kortyok után kiöklendezve a rossz ízű vért.

(Ha nem voltam eléggé érthető jelezd kérlek )


Hezitáltam, attól aki lemészárolta a kolostor összes szerzetesét.
Attól fogadjam el bármi is legyen az?
Hajtott az ismeretlen, és rossz döntést hoztam.
-Örökké akarok élni
A kalóz elmosolyodott és végrehajtotta rajtam a később megismert szertartást: az ölelést. Kicsit később helyreállt az egészségem, csodának véltem.

Az ölelés nem csak "kegyes" történésekkel jár. Persze helyreállítja a vitae a sérüléseket ... ám de !
A vámpír szárazra szívja a leendő gyermeket, tehát az éhesen !!!! tér magához. A fájdalom pokoli az éhség soha nem tapasztalt kín s mindent megtenne hogy ezt a gyötrelmet megszűntesse. A gondoskodóbb atya ilyenkor saját vérét ajánlja fel. A rögtön "tanító" egy áldozatot tart kézközelben.
Vagyis az átmenet nem olyan gördülékeny ripsz ropsz.

A Vezér elmagyarázta mi történik velem. Az éjszaka teremtményei közé tartozok, kik átkozottak. Később kiderült, hogy ennek a csodának megannyi ára volt.
A nap melegét és az emberi táplálékot elfelejthettem. A legrosszabb az egészben a vér ivása volt. Embertelen, de az ízlelése maga a menny. Bűnös vagyok,elfogadtam a bűnt és a sötétséget. A kalózok mesteremet kiállították a kolostor közepére.
-Öld meg!!!!
Szólt valaki, én nem tettem meg.
-Öld meg, vagy mi tesszük!
Szívem, ha halott is akkor összetört. Nem öltem meg, kavarogtak bennem az érzések.
Ott és akkor szembeszálltam velük. Megmentettem mesterem.

A frissen ölelt gyermek még majdnem ember...vagyis nem tud ellentmondani a vámpíroknak. Az atyjának meg főként nem.
Az öleléssel megízleli atyja vitaejét ami egyből étrehoz egy úgynevezett köteléket, kötést. Minél többször iszik atyja véréből ez a kötelék egyre erősebb lesz. Vagyis nem tud ellene fordulni, se fizikailag se ármányos gondolatokkal, sőt ha a kötés magasabb fokra lép akkor még a létét is feláldozza érte.
(Erről majd bővebben olvashatsz ha összeszedem magam és kifejtem a fórumban valahol hogy mindenkinek elérhető legyen )
Úgy éld meg a köteléket mint egyfajta rajongást. Gyűlölheted de le nem győzheted a rajongást.

Max Long írta:
A kolostor romokban hevert.
A Kalózok vezére és egyben teremtőm elpárolgott. Úgy tűnt,hogy emberei csak hátráltatták őt. Felszállt a hajójára és a tengeren eltűnt. Üldözőbe vettem de már elkéstem. A távolban még halottam a hangját:
-Jól tettem , hogy gyermekemmé választottalak.
-Egyszer még megkereslek, és a szolgálatodat követelem majd.

A vámpír ritkán hagyja magára a gyermekét. Ha csak a hagyományokat nézzük akkor ott van a harmadik hagyomány: A Nemzés:
- Csakis az öregek engedélyével nemzhetsz utódot. Ha a jóváhagyásuk nélkül teszed, rád is sarjadra is pusztulás vár.

De főként a negyedik hagyomány: A Felelősség:
- Akiket te hoztál létre, azok a te Gyermekeid. Amíg önállóvá nem vállnak, addig mindenben te parancsolsz neki. A bűneikért neked kell vállalnod a felelősséget.

Még aznap este Shu mesterem és én a romok alól szedtük ki a hullákat.
Rengeteg volt, mérhetetlen pusztítást vittek véghez a kalózok.
Megannyi élettel fizetünk a győzelemért.
Mesterem féltett, azt mondta hogy azzá váltam amitől óvott.
Kezdtem együtt élni az erővel amit kaptam. De rengeted dolog aggasztott.
A vér ivása elsőként. A vér mely oly ízletes és csábító, mely az életet (létezést) jelenti a "fajtám" számára. Először nem voltam rá képes, majd az éhség rávitt arra hogy állatok vérállományát csapoljam meg. Ez tisztábbnak tűnt mint ha egy emberből táplálkoztam volna. Majd a belsőmben éreztem a hívást.
Többet és többet kellett magamhoz vennem. Végül emberek vérét is csapoltam.
Erős önuralomról tettem bizonyosságot mikor csak kevés vért vettem el.
Viszont minden táplálkozás után erős bűntudatot éreztem. Egy nap az éhség eluralkodott rajtam. Nem akartam táplálkozni, nem akartam több vért elvenni a városiaktól. Meditálásba kezdtem, órák teltek el. Éreztem, hogy éhségem csillapodik. De nem véglegesen. Mesterem nyitotta ki a szobám ajtaját. Arcát mosoly töltötte el, talált túlélőket. Éjszaka volt már mikor a gyengélkedőben megláttam 3 tanoncot.

Ez nekem úgy tűnik hogy egyetlen éjszaka alatt zajlott.
A vámpír ha jól lakik akkor néha napokig bírja vadászat nélkül...persze sok mindenre lehet és kell vért áldoznia... sok diszciplína csak akkor működik ha vérrel megtámogatja a képességet. De persze ez nem egy éjszaka meséje.
(A diszciplínákat is meg kell tanulni vagy legalábbis kitapasztalni...de ez egy másik tanóra leckéje )


Örültem, hogy nem volt hiábavaló a keresés. Elmenekültek a támadásokkor, de megsérültek. Egy hete bolyongtak az erdőben. Éhségem nem ismert határokat, visszatért az érzés. Táplálkoznom kellett, muszáj volt. Rávetettem magam az egyikre
és már az ütőeréből faltam a vért. Aztán jött a következő. Mesterem visszatartott.

Na EZ az a rész amikor átalakulva "felébredve" éhesen megtámadja a legközelebbi hozzátartozóját is akár. Az éhség nem ismer határokat.
Ember vissza nem foghatja az éhes vámpírt. Ha utadba áll úgy kened a falhoz hogy csak úgy nyekken !!!!!


Majd az utolsó tanoncot is felfaltam volna,a mesterem közénk állt.
Nem voltam önmagam, nekirontottam és lakmároztam belőle. Az utolsó cseppig kiszívtam belőle az éltető vért. Majd észhez tértem.
Mesterem a karjaim között halt meg, akkor döbbentem rá hogy mit tettem.
Az utolsó tanoncnak volt annyi ereje , hogy elszaladjon.

Na itt is gond van ám... Itt lép a létedbe:
Az első hagyomány:
- A Maszkabál - Azok előtt, kik nem tartoznak a vérhez, soha nem fedheted fel valódi mivoltodat. Ha megteszed, azt jelenti, hogy megtagadod a vér kötelékét.

Vagyis soha nem láthatja senki hogy vérrel táplálkozol. Vagy meg kell halnia, vagy ha van ilyen diszciplínád akkor törölhető a memoriája.
Vagy hát persze ihatsz másokból de ügyesen kell tenni. Nem csak az ütőéren át érhető el a vér. Teszem azt egy bálon egy csókkal ...egy hosszú "forrónak látszó" csókkal is lopható vér. A harapás nyomát eltűnteti a vámpír nyála.
Extrém esetben ... ezt most találtam ki .... ha pl. valakit megmar egy kígyó akkor a méreg kiszívásának indoka is felhasználható és mindenki szeme láttára diszkréten táplálkozhat ez által... :D:D:D



Borzalmas az a tett amit elkövettem. Vezekelnem kel érte,egész átkozott halhatatlan életemben. Elhagytam Kína földjét és máshol próbáltam tengetni napjaimat. El akartam feledni a tetteimet, de azok folyton folyvást előtörtek. Néhány évvel később az Orosz erdőket jártam,meg akartam halni. Ekkor hirtelen furcsa hangok és események követtek. Ha épp megpihentem az erő egyik zöldebb részén akkor a közelemben lévő bokrok rezegtek. Mindig mintha követtek volna. A nyomomban volt, bármi is lehetett.
Egyik éjszaka megint megismétlődött a már említett esemény. Ekkor kérdeztem meg:
-Mutasd magad, ki vagy mi vagy te?
Ekkor egy furcsa kékes szürke energia kavargott előttem. Majd testet öltött.
Rég halott mesterem volt az.Szelleme halovány volt, leginkább ködre emlékeztetett a teste melyet magam előtt láttam. Akkor mondta el nekem ,hogy nyugtalan a lelke míg én nem találok békét . De azt is említette, hogy nem kell meghalnom,mivel a bennem élő fenevaddal kell szót értenem. Ezek után mikor szükségem volt a segítségre, vagy egy szorult helyzetből való kilábalásban kellett egy jó ötlet, ő ott volt és segített.
Teltek az évek és múltak a korok. Halandó tudásom és halhatatlan lényem keveredése jól jött az érvényesülésben. A tudás melyet évek sőt évtizedek alatt szereztem, igazán jól jött. Minden vágyam viszont a tökéletesség, melyet a harcművészet nyújthatott számomra. Évtizedekig remeteként éltem a hegyekben, új technikákat és stílusokat akartam kifejleszteni. Végül mesterem segítségével létrehoztam a magam stílusát.

A vámpíroknak ritkán vagy nincs is szellemi támogatásuk... ha afféle avatárra gondolsz akkor mondj le róla. A vámpírnak van lelke de "halott" vagyis nem kapvsolódik hozzá a szellemi síkokon létező avatár. Ez így elég necces ahogy leírtad...
Nekem ez úgy jönne ki jól ha mondjuk az atyád taníttatna vagy segítene hogy jobb ...vagy különlegesebb légy Ez esetben lefizet egy mestert aki nem feltétlen tudja mi vagy. Vagy ha tudja akkor a mester afféle szimpatizáns-ghoul, akit nem vérkötelék hanem pénz, szívesség, vagy bármi más köt atyádhoz.... Vagy amit kitalálsz.

Tomboló Sárkány konfiguráció lett a neve. Gyors és erőteljes stílus,melyet csak én ismerek. Kihasználhatom ellenségem erejét és ellene fordíthatom.
Az új küzdőstílusommal felruházva, ellenségem rettegjen tőlem.
Teltek múltak az évek. Nekem egy emberöltő nem tűnt hosszúnak. Halhatatlan lényem az idők során megbékélt a belső sötétséggel. Az áldozatokból csak kis mennyiséget veszek el és ez épp elegendő az élethez.
Telt múlt az idő, én pedig egyre jobban éreztem hogy egyedül vagyok átkommal. Nemzőm már talán halott, hírt kaptam a vádászokról is. Akik a természetfeletti lényeket irtják ki. Azt gondoltam,hogy végeztek vele és én vagyok az utolsó a fajtámból. Váratlanul 1765-ben Moszkva egyik negyedében járva felfedeztem egy fajtámbelit. A neve Andrei Fjodorow volt, egy ifjonc. Épp táplálkozott mikor az egyik sikátorba befordulva észrevettem. Talán megérezte a jelenlétem, talán már régóta figyelt, ezt nem tudom. Kis idő múltán bemutatkoztunk egymásnak. Az a tény hogy én idősebb voltam nála évszázadokkal, nem jelentett semmit.

Azért ez sem így van ... az öregekre azért felnéznek...ha másért nem akkor azért mert hát ugye képes volt ilyen hosszú ideig létezni
Aztán meg azért vannak vámpírok... sőt pont azért találták ki a nemzés hagyományát hogy ne népesedjenek túl vagyis legyen elég élelem és a maszkabál is fentartható legyen.... Minden nagyobb városban vannak elíziumok. S minden városban van uralkodó ... általában a Herceg.
Íme az ötödik hagyomány: A Vendégjog:
- Tartsd tiszteletben mások birtokát. Amikor egy idegen városban mész, keresd fel azt, aki ott uralkodik. Amíg nem nyugtázza a jelenlétedet, addíg a semminél is kevesebb vagy.

Nos például már csak ezért sem lehetsz egyedül
A Hercegnek joga van megbűntatni azt a testvért aki suttyomban létezik a városban. Az egyik legfőbb indok pl.: hogy a vadászati lehetőségidet be kell hogy korlátozza Az engedélye nélkül olyan mintha lopnád az éelelmet egy "nagy család" az ott létező testvérek "éléskamrájából".

Egy banki alkalmazott volt, nem kevés szaktudással. Egy kis friss "élelemre" vágyott, mivel már a palackozott vérre tért át.

Ez hogy függ össze ?
Az én szemszögemből ez egy kicsit békésebb mint hogy az eleven ütőérből csapoljak.

A palackozott vér is tulajdonképpen vér, vagyis emberektől veszed el, csak más szemszögből nézve. Amúgy a palackozott vér tartósítva van és csak végszügség esetén isszák a testvérek.
Nem leszel "lelkileg könnyebb" ha palackból iszod. Az "emberi" vér a lényeg.
S elmondanám hogy a vámpír harapása egyfajta kéjt okoz a halandónak. Ezért jönnek létre könnyebben a kelyhek. A kelyhek olyan emberek akik egy idő után már vágyják a harapás okozta érzést egyfajta kábítószeres állapotba kerülnek. Egy szóra pattannak és mennek hogy a vámpír táplálkozzon belőlük...



Elmondtam Andreinek a történetem, majd azt is hozzátettem hogy nincs pénzem. Így tehát egy nincstelen halhatatlan elég rossz összkép. Andrei beajánlott a munkahelyén és kaptam is egy kisegítő állást. Egy év múltán Andrei segített beilleszkedni és belekóstolhattam a pénzkeresés világába. Egy kisebb vagyonra tettem szert. Majd újból útra keltem, Andreinek megköszöntem , hogy kitanított.

Ne emberként gondolkodj !!!!!!!
A vámpír nem vállal állást. Ha csak abba belegondolsz hogy éjjel létezhetnek csak. Összeegyeztethetetlen egy állással !!!
Tanulni lehet egy másik tzestvértől sőt halandótól is (ez utóbbit a hagyományok szemelőttartásával !)
De a testvérek szívességekkel élnek egymás felé. Megteszel valamit és ő fizet vagy hozzájuttat ehhez ahhoz vagy kölcsönösen szívességet tesz....

Évek múltán a pénzem gyarapodott és befektettem egy s másba. Végül kivettem a részem az 1860-as években épületfejlesztésekben. Egyfajta vezeklésnek tekintem azt hogyha a keresett és gyűjtögetett pénz a közjót szolgálja. A Huszadik század egyik névtelen adományozója lettem, a gazdasági és népjóléti ügyekbe is fektettem pénzt.

A vámpír nem "jó" !!! Az embert megölelik és ez adja az alapkínt. Azután ráébred sok mindenre. Az emberi lények törékenységére. Mindenki pótolható és leginkább élelem. A hatalmát lassankitapasztalja és azt is hogy a többi testvér nem viselkedik barátságosan. Mindenki a "másik vérét szívja". A létezés gyakran nehezebb mint az élet. Aztán a hosszú létük alatt beleunnak a létbe és kitalálnak valamit amivel némi élvezetet lelhetnek. Sokan kegyetlenek lesznek. Mások kísérletezni kezdenek akár az embereken is. Aztán ott vannak a hatalmi harcok. Megdönteni a herceget vagy viszályt szítani és oszd meg és uralkodj alapon felülkerekedni...stb...stb..
Vagyis nincs jótékonykodás hacsak nem ezzel fedezi magát a maszkabál szempontját tekintve. Vagyis itt is előtérbe kerül a valamit valamiért elv...

A modern kor hajnalán figyelemmel követtem a világháborúkat. A válságokat és a katasztrófákat. Megváltozott a világ, nagy mértékben. Halhatatlanként azonosulnom kellett a rohanó világgal. A technológia még gyerekcipőben járt mikor megismerkedtem az elektronikával és a számítástechnikával. Valamiféle halandó álcát is ki kellett találnom. Így született meg a XX.-dik században Jason Tai a befektető aki a gazdasági válság idején vagyona 40%át osztotta szét családok és egyéb segédszervezetek között. Majd ezek az idők elmúltak és jött a modernizáció. Az 1990-es években bejött az úgynevezett gépzene. Majd a dj-k és egyéb zenészek ilyen és ehhez hasonló stílust gyártottak. Itt jelentem meg ismét, egy Kito nevű zenész stábjában voltam. Ott ismerkedtem meg az elektronikus zenével és a felszerelések kezelésével. Majd 2000 után Max Long néven jelentem meg zenészként. Az új fajta zene eltért a megszokott muzikalitásomtól, de most ezt követem. Pozitívuma a zenének melyet csinálok, hogy a harcművészeti gyakorlatokhoz kiváló. A mozdulatok ritmusa szinte megegyezik a zenével és csak az számít, hogy nekem tetszik. Talán 10-20 év múlva ismét változik egy nagyot a világ és én is áttérek valami másra. Jelenlegi turném végállomásánál lepihenek egy kicsit. Lehetséges, hogy le is telepedek végleg.

A vámpírok nemigen fejlődőképesek vagy ha igen akkor sem önmagukat mutogatják. A háttérből irányítanak s felléphetnek de a saját biztonságuk érdekében leginkább csak elíziumi rendezvényeken s csak hobbyból tán
Inkább zenekarokat futtatnak és üzletileg érdekeltek....
Felszerelés/ingó ingatlan: Változatos ruhatár
Turné kellékek (erősítő...stb)
Egy villa Santa Monica-ban
Fegyverek: Két Sai (gyávaságnak tartom a távolsági fegyvereket)


Mindennapi tárgyak:
Egy 120 GB-s Ipod ( saját és más dj-k zenéivel)
Egy nagy teljesítményű Acer Laptop
Tömött pénztárca

Uhhh... most csak azért nem többet, mert kifogyott a tinta tartóból és elindulok kérek egy keveset a Nagy varázslók Valamelyikétől, hogy újra gonoszan tudjak írni. :D:D:D:D